Azt hiszem, sokan vannak, akik “etetéssel” és “itatással” próbálják kifejezni a szeretetüket, és a másik szeretetét is abban mérik, hogy hányszor szedett repetát, valamint hány bejglit evett. A családi ünnepek és összejövetelek középpontjában is gyakran az evés-ivás áll, túlzottan is. A történettel ennek a hátulütőire szerettem volna rávilágítani – és arra is, hogy egy közösséghez több kell annál, minthogy emberek fizikailag egy asztal körül ülnek, és ugyanabból a tálból szednek.