Ürmös Beáta

Címke: NaNoWriMo

  • Mire tanított a NaNoWriMo az írásról?

    Mire tanított a NaNoWriMo az írásról?

    Egy regény olyan monumentális dolognak tűnik, némelyiket elolvasni is, hát még megírni. Én azért vagyok hálás a National Novel Writing Month kihívásnak, mert elhitette velem, hogy a regényíráshoz legfőképp egy dolog kell: leülni, és írni. Nem, nem Nobel-díjas regényt, talán még csak nem is jó regényt, de regényt. Kezdetnek ez is elég.

    Amit gyakorlok, abban fejlődök

    A NaNoWriMo kihívásban egy fontos célkitűzés van: a hónap végére írjak egy regényt, legalább 50 ezer szavast. Minőségi elvárás nincs, rossz regény is lehet. Később elolvasom, kiértékelem, elolvastatom másokkal, véleményt kérek. A következő regény (vagy a legelső teljesen átírt változata) fejlődést fog mutatni az előzőhöz képest. A képlet egyszerű: amit az ember sokat gyakorol, abban egyre jobb lesz.

    Nem, ez nem azt jelenti, hogy minden egyes kihívásban egyre jobb regény születik majd, mert lehet, hogy a jövő évi ötletem nem lesz annyira jó, mint az idei. Viszont jobbak lesznek a karakterek, vagy gördülékenyebb dialógusokat fogok írni, vagy profibb lesz a cselekményvezetés. Hosszú távon pedig ebből még valami jó is születhet.

    Nem azért írok, mert “jön az ihlet”, maga az írás az, ami inspirál

    Na, és akkor az ötlet. Az ihlet. Amiről hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az “kell” az alkotáshoz, és csak várunk, várunk, mert mi mást tehetnénk. Pedig nem így van. Éppen a NanoWriMo alatt tapasztaltam meg leginkább azt, hogy maga az írás inspirál még inkább az írásra. Le kell ülni, el kell kezdeni írni, és közben jönnek majd az ötletek. (És igen, talán írtam közben tíz oldalt, ami tök unalmas, és ki kell majd törölni. De ez nem baj, ez a folyamat része.)

    Kísérletezni, rontani szabad, sőt, szükséges

    Mivel nincs minőségi követelmény, és szabály az is, hogy írás közben ne javítsak, töröljek, ezért bátran kísérletezhetek. Írhatok hosszú dialógusokat, bedobhatok egy konfliktust, ami akkor érdekesnek tűnik, játszhatok a szereplőimmel, hogy milyenek, hogyan változnak, mi mindennel tudom ezt érzékeltetni. Bedobhatok egy-két lazán kapcsolódó filozófiai eszmefuttatást, rábízhatom magam az aznapi ötletem sodrására, aztán rácsodálkozhatok, mi lett belőle. Később pedig gyomlálhatok, átírhatok, mert annak is eljön az ideje. Nem fog minden működni, de ahhoz, hogy kiderüljön, mi igen, ahhoz próbálkozni kell.

    Sőt, akár az egész regényen végigvonuló kísérleteim is lehetnek, mint a több nézőpont, vagy a több szálon futó cselekmény. Persze, ezeket utólag nagyon sok munka megváltoztatni, ha nem válnak be, de ha olyan ötletem van, amihez illenek, akkor miért ne próbálnám ki?

    Te próbálkoztál már bármilyen írásos kihívással? Mit adott neked?

    [hfe_template id=’4184′]

  • 12 motiváló idézet írásról-íráshoz

    12 motiváló idézet írásról-íráshoz

    November van, kezdődik a 30 napos regényírás kihívás, aminek fő célja számomra az írás örömének átélése. Tudom, hogy megéri ezt ilyen töményen egy hónapig csinálni, és azt is, hogy nem minden nap könnyű, de minden nap akarok írni. Néhány idézetet hoztam, melyek motiválnak vagy megmosolyogtatnak majd a rosszabb napokon, és remélem, mindenki mást is, aki ír, írt vagy írni szeretne.

    „Az írónak hinnie kell benne, hogy amit csinál, a legfontosabb dolog a világon. És kapaszkodnia kell ebbe az illúzióba még úgy is, hogy tudja, nem igaz.” (John Steinbeck)

    „A történet magát írja: az írónak annyi a dolga, hogy hagyja, teret ad neki. Ne foglalkozz a narrációval, leírással, párbeszéddel, témával – csak írj és kész.” (Stepehn King)

    „… az író az életre való képtelenségét írja ki magából.” (Doris Lessing)

    „Az írás egyetlen szabályt ismer: hogy legyen mit mondanod.” (Arthur Schopenhauer)

    „Írni sokféleképpen lehet. Van, aki egy szobában ül és ír, nem csinál semmi mást. Ezek boldogok. (…) Aztán vannak, akik úgy forgatják a tollat, mint a tőrt és kardot, vérrel írnak. (…) Ezek az írók, akiknek az írás csak eszköz, mert meg akarják változtatni a világot, ezek a boldogtalan írók, akik hatalmasok, mert van szellemük és erejük, de nincs bennük csend és áhítat, s ezért boldogtalanok. Ezek, akik le tudnak döfni egy szóval egy királyt, vagy a világrendet, de nem tudják kifejezni azt, ami az élet titkosabb értelme, az elragadtatást, hogy itt élünk a földön, a boldogságot, hogy nem vagyunk egyedül.” (Márai Sándor)

    „Olyasmi foglalkozás az írás, mint a játék, a gyermek komolyan veszi, és bár semmi lényeges nem függ attól, amit nagy gonddal végez, afelől, hogy csak játék, még csakugyan elfárad bele.” (Szabó Magda)

    „Kezdetben könnyen megy az írás, mint a gázolás a patakban, de egyszerre csak azt vesszük észre, hogy elveszett a föld a lábaink alól, és az úgy ragad magával, hogy alig tudunk partra vergődni.” (Arthur Conan Doyle)

    „Ne aggódj. Máskor is ment az írás, most is menni fog. Semmi mást nem kell tenned, mint leírnod egyetlenegy igaz mondatot. A legigazabb mondatot, amit tudsz.” (Ernest Hemingway)

    „A mennyiség szüli a minőséget. Ha csak pár dolgot írsz, kudarcra vagy ítélve.” (Ray Bradbury)

    „Először egyszerűen írunk és rosszul. Aztán bonyolultan és rosszul. Majd bonyolultan és jól. Végül egyszerűen és jól.” (Vámos Miklós)

    „Végül leültem és nagyon komolyan elgondolkodtam arról, pontosan mi is kell ahhoz, hogy író legyek. Arra a következtetésre jutottam, hogy egyvalami feltétlenül szükséges: írni.” (Kate DiCamillo)

    „Többet nem írom meg azokat a részeket, amit az emberek átugranak.” (James Patterson)

    Neked van kedvenc idézeted az írásról? Jöhetnek kommentben! Itt pedig még több motiváló idézet!

    [hfe_template id=’4184′]

  • NaNoWriMo: készülj fel a 30 napos regényírás kihívásra!

    NaNoWriMo: készülj fel a 30 napos regényírás kihívásra!

    A National Novel Writing Month (röviden NaNoWriMo) keretében 1999 óta emberek ezrei állnak neki november elsején a 30 napos regényírás kihívásnak. A lényeg roppant egyszerű: írj 50 000 összefüggő szót 30 nap alatt. Mert bárki írhat regényt, aki csak akar. (Kiadni, eladni, az más téma.) Ennek a kihívásnak a lényege pont ez, hogy elhidd, regényt nemcsak olvasni lehet élvezettel, hanem írni is.

    Az én szívemhez is nagyon közel áll a NaNoWriMo, hiszen első regényem, az Úton vázlata is a tavaly novemberi 30 napos kihívás során született meg. Persze, hogy idén is belevágok!

    Célkitűzések

    NEM az a célom, hogy kiadjak egy újabb regényt, ezt fontos leszögezni saját magam számára már a legelején. Írni akarok, élvezettel, sokat. Benne élni egy történetben, amit én teremtek. Mert ezért írok végső soron, és csak ezért éri meg.

    Hogy mi lesz a kihívás során elkészülő vázlattal, az a döntés majd később születik meg, és nem akarok ezzel kapcsolatban semmilyen elvárást magamra tenni. Ez nem könnyű, mert egy kis hangocska ott motoszkál bennem, hogy idén még jobbat kell írnom, mint az Úton volt, mert fejlődni kell, mert mindig előre… Nos, ezt a hangot most ideje csendre inteni. Eljön majd az ő ideje is, de ez a 30 nap most a kritika nélküli, élvezetes írásról szól.

    Az ötlet

    Először is kell egy ötlet. Bennem már hónapok óta érik egy, pedig mennyire féltem még tavaly, hogy az Útonnal “mindent kiírtam” magamból. Most már, egy újabb készülő regényvázlat és egy még újabb ötlet birtokában úgy gondolom, inkább csak nincs hely egyszerre mindennek, le kell írni azt, ami a fejemben megszületett, hogy születhessen más. És fog születni.

    Természetesen nem árulom el, mi az. 😛 De ez az ötlet köré lehet építeni a többi részletet, és ehhez állítottam össze a következő pontokat, melyeket én is használok a felkészüléshez, és veletek is megosztom, ha esetleg kedvet kapnátok.

    Szereplők

    A regény története nem más, mint “az a valami, ami a szereplőkkel történik”. A legfontosabb elem tehát, hogy kik a szereplők, ők mit akarnak, és milyen kapcsolatban állnak egymással. Érdemes ezzel kezdeni, részletesen elképzelni, életre kelteni a szereplőket, “megbarátkozni velük”. Segítenek az alábbi kérdések:

    Ki a főszereplő?

    • Mi a neve? Hány éves? Hol él? Kikkel él együtt?
    • Mi a foglalkozása?
    • Hogyan telik egy átlagos reggele?
    • Hogy néz ki? Milyen ruhákat hord? Milyen cipőt, kabátot vesz fel télen, mit visel szívesen nyáron? Ha már itt tartunk, mi a kedvenc évszaka?
    • Mivel tölti a szabadidejét? (Van szabadideje?)
    • Kik azok az emberek, akik fontosak neki?
    • Mik azok az ügyek, amik fontosak a számára?
    • Mire vágyik legjobban? Mitől fél legjobban?
    • Milyen a temperamentuma? Hogyan kezeli a saját érzelmeit?
    • Mi a kedvenc étele, könyve, filmje? Milyen zenét hallgat?
    • Gyakran jár-e társaságba? Fogyaszt-e alkoholt? Szeret táncolni? Szokott moziba, színházba járni? Szeret utazni?
    • Kire szavazna?

    Milyen szereplők vannak még? Rájuk mi jellemző? Igen, végig lehet menni az összes kérdésen újra, vagy csak egy részükön. Attól függ, mennyire fontos az adott mellékszereplő.

    Helyszín

    Hol fog játszódni a regény? Létező, vagy elképzelt a helyszín? Ha jártunk már ott, érdemes felidézni a hangulatát, ha még nem, érdemes képeket nézegetni róla, vagy megnézni egy-két filmet, ami ott játszódik (csak óvatosan a sztereotípiákkal!).

    Előfordulhat az is, hogy nemcsak az ország vagy város a fontos, hanem egy adott lakás vagy ház a kitüntetett helyszín. Ha a történet nagy része a négy fal között játszódik, akkor azt érdemes elképzelni, akár vázlatosan le is rajzolni. Hány szoba van? Melyik kié? Hova néznek az ablakok? Egy egyszerű kis vázlattal elkerülhető, hogy kuszaságok legyenek a cselekményben amiatt, mert a hálószoba az egyik fejezetben a földszinten van, a másikban az emeleten.

    A helyszín mellett az is fontos, hogyan élnek az emberek az adott helyen. Amerikában például nem sok ember jár gyalog, az átlagember nem főz, hanem kaját rendel, és egyetlen kisgyereket sem látni fröccsöntött műanyagból készült kismotorral száguldozni. Persze, egy regényben úgy van minden, ahogy mi elképzeljük, de azért érdemes eldönteni, hogy valós vagy kitalált helyszínnel dolgozunk. Esetleg egy valós ország kitalált városával.

    Idő

    Mikor játszódik a történet? Én eddig még minden történetemet a jelenben (2000-es évek) írtam, ilyen esetben pedig nem sokat kell foglalkozni a korhűséggel, mert természetesen jön. Ha a múltba vagy a jövőbe teszed a történetet, akkor már maga ez a tény is ad egy plusz komplexitást, végig kell gondolni, mi hogyan volt (vagy lesz) akkor. Emellett azt is gondold át, mennyi időt ölel majd fel a regényed. Egy napot? Egy hónapot? Egy évtizedet?

    Szerintem a helyszín és az idő esetében is a legfontosabb az, hogy olyat válassz, ami téged érdekel. Ha bolondja vagy a 19. századnak, mindent tudsz róla, folyton ilyen könyveket olvasol, filmeket nézel, és ez a korszak izgat legjobban, akkor válaszd nyugodtan a 19. századot a regényed idejének. De ha a jelen érdekel, akkor írj a jelenben, és kész. Ne vesd el azzal, hogy “ez túl egyszerű”.

    Nézőpont

    Kinek a nézőpontjából írod a regényt? A főszereplő beszél egyes szám első személyben? Vagy a mindentudó narrátor mesél egyes szám harmadik személyben? Esetleg több szereplő nézőpontja is megjelenik? Egy naplót vagy levelezést olvasunk, és abból bontakozik ki a történet?

    Szerintem minden nézőpontnak van előnye és hátránya, és az is tény, hogy minél több nézőpont van, annál nehezebb jól megírni egy regényt, mindenkinek a nézőpontját hitelesen végigvinni. Itt is azt gondolom, mint az időnél, hogy nem érdemes direkt a bonyolultabbat választani, mondván, az biztosan jobb. Számos remek egyes szám első személyben, egyetlen szereplő nézőpontjából megírt regény van a világon. De ha okod van rá, válassz mást.

    Cselekményvezetés

    Sok regény cselekménye egy szálon, lineárisan fut. Így a legkönnyebb írni – és olvasni is. Szerintem csak indokolt esetben, konkrét céllal érdemes több szálon futó, időben ugráló cselekményvezetést választani. Ez esetben erősítheti a történetet, de nehezebben olvashatóvá is teszi.

    Olvass sokat, jót!

    Végül pedig, és talán ezzel kellett volna kezdenem, az írást úgy lehet leginkább tanulni, ha sokat olvasol jó könyveket. Ez nemcsak a szókincset bővíti, hanem ösztönné lesz, hogy felismered az erős történetet, az árnyaltan ábrázolt karaktereket, a jó szöveget. A saját írásodban is, bár ez a legnehezebb, mert a saját írással kicsit mindig olyan az ember, mint a szülő a saját gyerekével: úgy tud elfogult lenni, hogy észre sem veszi.

    Ha szívesen csatlakoznál a regényírás kihíváshoz, akkor mi a legnagyobb akadály előtted? Hogyan tudnád ezt leküzdeni?

    [hfe_template id=’4184′]