Címke: Harry Potter

  • Piton karaktere az új kedvencem a Harry Potterből?

    Piton karaktere az új kedvencem a Harry Potterből?

    Nos, én korábban nem igazán kedveltem Pitont. Amikor kamaszként olvastam a Harry Pottert, Sirius és Lupin voltak a kedvenc szereplőim, a későbbi újraolvasáskor ehhez még hozzájött Luna és a Weasley ikrek. Oké, Harry is kedvenc volt mindig is. De Piton?

    Amióta viszont én is írok (és itt a hasonlóságnak vége is 😛 ), azóta élénken foglalkoztat a kérdés, mitől lesz jó egy karakter, hogyan lehet jó karaktereket írni, és, természetesen, az élő példák erre. Azóta szerettem meg igazán Pitont? Nem éppen. De azóta egyre inkább azt gondolom, hogy a Harry Potter-sorozat egyik legjobban megírt (ha nem A legjobban megírt) karaktere Piton.

    De miért?

    A hét részes könyvsorozat első olvasásakor az első résztől az utolsóig folyamatosan azon törtem a fejem, hogy Piton akkor most jó vagy rossz. Az első részben határozottan gonosznak tűnik, de a végére kiderül, nem az. Ezután egy ideig úgy hisszük, a jó oldalon áll, majd kiderül valami, ami alapján inkább azt gondoljuk, mégsem, csak úgy tesz. Majd egyértelműen bizonyítva látjuk, hogy gonosz, és Rowling még ezen is tud fordítani az utolsó részben.

    Na, szóval, ha egy karakter ilyen feszültséget tud fenntartani az olvasó fejében, és folyamatosan döbbenetes meglepetéseket okoz, akkor azért érdemes elgondolkodni rajta, mit tud.

    Jó vagy rossz?

    Piton pedig azt tudja, hogy nagyon komplex karakter. Jó-e, vagy rossz? Éppen ő maga a bizonyítéka annak, hogy nehéz ezt feketén-fehéren eldönteni valakiről. Piton az élete során tesz jót is, rosszat is, és biztosan csak azt állíthatjuk róla, hogy tehetséges és okos varázsló, valamint higgadt, józan és bátor ember.

    Bántalmazó apa mellett nőtt fel, amiről ugyan épp csak említést tesz a regény, de sejthető, ezzel a gyerekkorral maga mögött már elég korán védőpajzsot von maga köré, belső világát, érzéseit megtanulja elrejteni. Az iskolában szekálások céltáblájává válik, amelyeknek egyik vezetője James Potter, Harry apja. Ez csak még inkább elidegeníti kortársai nagy részétől, és még jobban megkeményíti őt. Piton felnőttként is kemény és szarkasztikus, érzelmei kifürkészhetetlenek, mert úgy gondolja, azok túlságosan sebezhetővé tennék. 

    Tanárként a gyerekek nagy részét sem szereti, sőt, szekálja, megszégyeníti őket – ahogyan annak idején diáktársai őt magát. De amikor a diákok némelyike komoly veszélybe kerül, akkor Piton minden tőle telhetőt megtesz, hogy megvédje.

    Lenézi a muglikat úgy általában (talán részeges, erőszakos apja miatt, aki történetesen szintén mugli), de a kis Lili Evanset megnyugtatja, hogy nem baj, hogy ő mugli, nem lesz ebből hátránya, valamint jóval később Phineas Nigellusra is rászól, hogy ne használja a “sárvérű” szót. Ugyanakkor évekkel azelőtt ő is sárvérűnek nevezi Lilit, ami miatt végleg megromlik a viszonyuk – és amit Piton valószínűleg egész további életében bán.

    Bármennyire is érzéketlen, hideg figurának tűnik, a Piton tettei mögötti fő mozgatórugó egész életében a Lili iránt érzett szerelme, emiatt hű Dumbledore-hoz is, és emiatt segít megóvni Harryt Lili halála után.

    Harry és Piton

    De miért gyűlöli akkor Harryt? Kamaszként ezt kevésbé értettem, de felnőtt fejjel már nem tűnik annyira ok nélkülinek Piton ellenségessége. Harry valóban nem tehet róla, de a léte folyamatosan emlékezteti Pitont mindarra, amit az apjában gyűlölt, és mindarra, amit az anyjában szeretett, és ezzel nem tud megküzdeni. Ettől csak még valóságosabb lesz számomra Piton karaktere, hiszen a való életben is gyakran előfordul, hogy amiatt idegesít vagy ellenszenves nekünk valaki, ami bennünk van, nem amiatt, ami benne.

    Harry pedig, amikor végül megérti Pitont, helyreteszi magában ezt az egészet. Nem hinném, hogy szereti, de tiszteli, és a tettei iránti tiszteletből nevezi el róla egyik fiát (és apjáról, Piton riválisáról, James Potterről a másikat). Valahogy így vagyok Pitonnal egyébként én is. Nem mondhatnám, hogy megszerettem a karakterét, de csodálattal adózok neki, annak, ahogy meg lett írva. Bár én tudnék ilyen karaktert írni… meg egy Harry Potter-jellegű sikerszériát.

    Te hogy vagy Pitonnal? Kik a kedvenc karaktereid a HP-ből?

  • Hadd védjem meg Harry Pottert

    Hadd védjem meg Harry Pottert

    A mai fiatalok csak Harry Pottert olvasnak. Miért nem Egri csillagokat? Különben is, miféle zagyvaság ez a Harry Potter? Méghogy varázslók meg boszorkányok…

    Hol is kezdjem? Fiatalnak számítok én még harmincévesen? Azt előre kell bocsátanom, hogy én Harry Potterrel együtt nőttem fel, ez pedig kissé elfogulttá tesz. Épp az a generáció vagyok, aki annyi idősen olvasta Harry újabb és újabb kalandjait, amennyi idős nagyjából ő maga is volt. S nem értettem már akkor sem, mi baja annyi felnőttnek szegény Harryvel. Még ma sem vagyok elég öreg ahhoz, hogy értsem. Hadd védjem meg őt, sokadjára is.

    Tegyük most félre, hogy a megbotránkozók között kevesen vannak, akik egyáltalán olvasták Rowling hétrészes regényének bármelyik darabját is. Habár szívesen vitatkoznék olyannal, aki igen. De köztük eddig még nem akadt, akivel vitatkozni lehetne.

    Azt viszont nem értem, miért az a baj, hogy a mai fiatalok Harry Pottert olvasnak. Miért nem lehet inkább örülni annak, hogy olvasnak? Olvasnak valamit szórakozásból, amit nem kötelező olvasni. Ahelyett, hogy a milliomodik mémen vagy macskás videón röhögnének. S emiatt butaság is az Egri csillagokkal jönni, ami ugyebár kötelező… A felnőttek egyébként mit olvasnak? Mindig csak a legmagasabb művészeti szempontok szerint választanak, vagy néha inkább csak könnyed szórakozásra vágynak? Olvasnak egyáltalán regényeket, vagy inkább csak újságokat? Csajos témák, sport, pornó?

    Másodsorban, a Harry Potter jó könyv. Ifjúsági regény, és annak remek. Kamasz szereplőivel könnyen azonosul az a korosztály, a történetben pedig sorra olyan témák jönnek elő, amik egy kamaszt foglalkoztatnak: igaz barátság, út- és igazságkeresés, önismeret, beilleszkedés, szövetség, szerelem. A regénysorozat nagy része egy iskolában játszódik, ahol közösség formálódik, beadandók, vizsgák és sportversenyek vannak, szabályok és szabályszegések, elfogadás és kiközösítés. Emellett izgalmas a cselekmény, pörgősek a dialógusok, könnyen olvasható, sőt, falható.

    Miért is csoda, ha közelebb áll egy tizenéves szívéhez a Harry Potter, mint a sokszor még felnőttek számára is nehezen emészthető klasszikusok? Szerintem a kettő nem versenyzik egymással. Nem úgy van, hogy vagy Harry Pottert olvas valaki, vagy Háború és békét. A jó könyv mindig élmény, különböző életkorban pedig különböző könyvek ragadnak magukkal. Ahhoz viszont, hogy bármilyen könyv élményt adjon, előbb el kell olvasni. A Harry Potter pedig sok gyerek kedvét hozta meg az olvasáshoz. Ez miért is baj?

    Boszorkányos zagyvaság? Irreális világ? Hm. A tündérmesék is zagyvaságok? Nem inkább a felnőttek felejtették el, milyen az, amikor szárnyal a képzelet? Szerintem Rowling fantáziavilága színes és szórakoztató. Ezt a különös világot pedig arra használja fel, hogy egy árva kisfiúnak, akinek nincsenek barátai, aki gyenge, vézna, szemüveges és boldogtalan, esélyt adjon arra, hogy kitörjön a nyomorúságból, ami a „normális” világban várna rá. Ez a kisfiú Harry, a sorozat főszereplője.

    Harry a varázsvilágban híres és népszerű, de ami ennél fontosabb, otthonra és barátokra talál. Itt nem egy tehetetlen kisfiú, akibe bárki büntetlenül belerúghat, hanem egy hős, akinek Voldemort, a sötét varázsló bukását köszönheti a varázsvilág. Közben mégis megmarad átlagosnak. Nincsen pengeéles elméje, vagy átlagon felüli varázsereje, és meglehetősen tökéletlen is. Tilosban csavarog, leckét másol, puskázik, vannak haragosai, gyakran forrófejű. (Hm… csak nem egy tipikus kamasz?) A szíve azonban a helyén van. Nem habozik, ha barátai segítségére kell sietnie, kiáll a gyengék és védtelenek mellett, szót emel az igazságtalanság ellen. Barátait belső értékeik alapján választja – különösen egyértelmű ez az “antimenő” Neville és a különc Luna esetében. Őszinte szívvel tud ragaszkodni és szeretni, és ha az iskolai szabályokat meg is szegi, lelkiismerete szabályait nem. Harry ereje a szeretet, az ártatlanság, az önzetlenség és a bátorság ereje. Ezek segítségével győzedelmeskedik végül a gonosz Voldemort fölött. Mi is a gond ezzel az üzenettel?

    Végezetül pedig hadd idézzem a regénysorozat legelső mondatát, ami az évek során különösen kedvessé vált a szememben: “A Privet Drive 4. szám alatt lakó Dursley úr és neje büszkén állíthatták, hogy köszönik szépen, ők tökéletesen normálisak.” Dursley úr és neje azért olyan negatív és nevetséges szereplők, mert irtóznak mindentől, ami eltér a megszokottól, ami kizökkenthetné őket unalmas és kényelmes életükből. Mélyen elítélnek mindent, ami szűk látókörükön kívülre esik, és vak normakövetők. Éppen olyan felnőttek, amilyen egyik kamasz sem akar lenni. Olyanok, akik bőszen szidalmazzák a Harry Pottert, pedig nem is olvasták.

    Te olvastad Harry kalandjait?