Valamikor a kisfiam ötödik szülinapja után nyúltak az addig nagyjából húsz perces esti mesék másfél órásra, és előrébb kellett hozni a vacsorát, mert én bizony eltökéltem, olvasni fogok, amennyit csak akarja. Imádok olvasni, és ő is imádni fog, én megteszem, ami rajtam múlik.
A választék az én dolgom, a választás aztán az övé. Könyvtárba is járunk, és ez nemcsak a választékot bővíti, hanem ad egy élményt, hogy könyvek közt lenni jó, azokat böngészni izgalmas. (Sugárzó arccal hoz egy újabb dínós ismeretterjesztőt. Mindig azt hiszem, hogy már mindet elolvastuk, és mindig tévedek.)
Majd iskolába indul, és lassan kezd olvasni, de amikor élvezni akarja, én teszem. Sokat olvasok fel neki, hiszem, ez az útja, hogy egyszer majd önállóan tegye, és már most tudom, hogy fájni fog a szívem, ha többé nem kéri majd. Reménykedem, hogy a Harry Pottert hátha felolvashatom még. De egyelőre nem ott tartunk, hanem: erről szeretnék tulajdonképpen írni, hogy mit szeret olvasni egy 5-6 éves kisfiú, nekünk mik váltak be.
Szóval milyen könyveket érdemes választani 5–6 éves kisfiúknak?
Igen, kisfiúknak, mert az enyém az, és be kellett látnom, ez számít. Ettől még valószínűleg sok kislányt is szeretheti ezeket, mindenesetre nincs és nem lehet köztük hercegnős, unikornisos, szivárványos, és kicsit is lányos színvilágú. Ami engem illet, sosem neveztem lányosnak se színt, se tevékenységet, de a vele egykorú kislányok Elza-rajongása megteszi hatását, ő pedig totyogós kora óta autósat játszik mindennel, ami a kezébe kerül, és mind játékok, mind olvasás terén eltökélten sztereotipikus fiús érdeklődést mutat. Hát ezért a címke, és akkor nézzük, mifélék a könyvek.
Az óvodás korszak végének közeledtével a mesekönyvek egyre hosszabbak lettek, míg végül fokozatos cserélődni kezdtek rövid fejezetekből álló meseregényekre. Kezdetben kellett egy kis bátorítás, mert nem tetszett neki, hogy több a betű, mint a kép, de amikor hagyta, hogy olvasni kezdjem, megtört az ellenállás.
Hatéves korára már ezek a gyerekregények lettek a nagy kedvencek, magával ragadta a történet, könyörgött, hogy még egy fejezetet, és az utolsó fejezet után másnap kezdtük elölről. De a kép még nagyon kellett, és ha olyan gyerekregényt hoztam, amiben nem volt, vagy csak nagyon kevés, azok is kicsik, fekete-fehérek, annak az olvasására nem tudtam rávenni. Ez, mondjuk, inkább régebbi, megörökölt vagy könyvtárból hazahozott kötetekkel fordult elő, az újakat általában gyönyörű, színes illusztrációkkal díszítve adják ki ennek a korosztálynak.
Ami nálunk leginkább meg tud szerettetni egy könyvet, az a téma (esetünkben főleg a járművek) és a humor. Az első felkacagás után már biztosra vehető, hogy azt a könyvet még sokszor elő fogjuk venni.
Könyvajánló 6–7 éves kisfiúknak – a mi kedvenceink
Nálunk a humor, a vonat, a repülő, vagy bármi egyéb jármű fontos elem a sikerhez. A tündérmeséket vehemensen elutasítja, és versekkel is hiába próbálkoztam eddig. De hogy mit érdemes választani, az függ tőle és tőled is. Hogy közös öröm legyen.
Nálunk ezek voltak az elmúlt két év nagy kedvencei:
Tesz-Vesz Város sorozat
Az eredeti már fakó, kopott példány, az én gyerekkoromból való. Nem minden könyv öregszik ilyen jól, sok egykori kedvemmel bepróbálkoztam a kisfiamnál, és gyakran nem jönnek be, de ez nagyon. Főleg a Csúcsforgalom Tesz-Vesz városban, azt még mindig rendszeresen nyüstöljük. De sorra került jó néhányszor az eredeti (a „sima” Tesz-Vesz Város), a Karácsonyi kalandok Tesz-vesz városban, a Tesz-Vesz a világ (világutazós változat) és a Tesz-Vesz város iskolája.
Ami magával ragadta bennük, az a humor és az életközeliség. Bemutatja, mivel foglalkoznak az emberek egy városban, mit csinál a postás, a pék, a földműves, hogyan épül a ház, mentenek a tűzoltók, újítják az utat. Mindezt kedves állatfigurákkal, humoros helyzetekkel, nulla érzelmi feszültséggel, így egészen kicsi korban is lehet már lapozgatni.
Merthogy lapozgatós, ez egy másik nagy előnye, nem kell „végigolvasni”. A szövegen felül pedig rengeteg szó van benne önmagában, mellyel szereplők, tárgyak, jelenetek vannak felcímkézve, így amikor a fiam elkezdett olvasni, könnyen ki tudott betűzni egyet-egyet. A Tesz-Vesz városok így azon kevés könyv közé tartoztak, aminek az olvasásába be tudott kapcsolódni.
Általában nem vagyok rajongója a sorozatoknak, de ebben az esetben a többi rész is igen jól sikerült, a Tesz-Vesz a világ külön kedvencem, mert annyira egyszerűen, sablonosan, mégis aranyosan és emlékezetesen tud egy-egy országot, kultúrát bemutatni. A Csúcsforgalom Tesz-Vesz városban a járműveket imádók kedvence lesz, mert rengeteg féle járgány van benne, és minden oldalon valami vicces történik velük.
Már 3-4 évesen lehet kezdeni, és mi még 6 évesen is kézbe vettük időnként.
Julia Donaldson meséi
Julia Donaldson képes mesekönyvei már régebb óta velünk voltak, de az 5-6 éves kort is végigkísérték. A ritmusos, rímes történeteket magam is élvezettel olvastam újra akárhány alkalommal, a képek bőséggel hozzáadnak az élményhez, nagyok, gyönyörűek, részletgazdagok, a tanulságok pedig egyszerűen, megnyugtatók. Ezeket a meséket azzal az érzéssel lehet befejezni, hogy kerek a világ.
Bár nem olvastunk minden egyes Julia Donaldson mesét, ahhoz bőven eleget, hogy ne tudjam mindet felsorolni, ugyanakkor magabiztosan állítsam, hogy egyikkel sem lehet mellélőni. De most azokat hozom ide, amik 5-6 éves korban is többször előkerültek még (és ő már mondaná is gyorsan, hogy Zog nem, mert ő már nagyfiú, és az kicsiknek való).
A csiga és a bálna. Ez a legesleg, neki is, nekem is. Egy apró tengeri csigáról szól, aki világkörüli utazásra vágyik, és lestoppol egy bálnát, aki felveszi őt a farkára. Együtt járják be a csodásnál csodásabb helyeket, mígnem a hatalmas bálna partra vetődik, és a kicsiny csiga menti meg az életét bátorságával és ötletességével. Kalandvágy, óceán, és egy apró álmodozó, aki többre képes, mint bárki gondolná – minden mozzanata közel áll hozzánk ennek a történetnek.
A liba papája. Gyereknek-szülőnek élmény ez is. Egy mogorva medve, aki egyáltalán nem szeretett volna senki apukája lenni, kénytelen-kelletlen elvállalja ezt a szerepet, miután a frissen kikelt kisliba őt pillantja meg legelőször. Dallamos-képes kíséretet kap ebben a történetben a kötődés kialakulása, majd az elszakadás és a kötelék átalakulása, ahogy a kisliba felnő.
A bandita patkány. Ellentétben az előző kettővel, amik megríkatnak (engem, persze, nem a fiamat), ez egy furfangos-vicces történet a gonosz legyőzéséről. Egy torkos és pökhendi útonálló patkány fosztogatja az erdő többi állatát, mígnem egy nap a leleményes kacsa túljár az eszén.
A három goni. Mondjam, hogy ez is kedvenc, csak a „gonoszos” fajtából? Egy trollról, egy boszorkányról és egy szellemről szól, akik egymással versenyeznek, hogy ki a legelvetemültebb. Megpróbálnak ráijeszteni egy kislányra, aki azonban talpraesetten és kedvesen szereli le őket. Szerintem ez egy „gyógymese” a „gonosztól” félő gyerekeknek, annyira szórakoztató és annyira jól old.
Hozzáteszem, Julia Donaldsont mi jórészt angolul olvastuk, de kikerestem a magyar fordítások címeit, és úgy láttam, a szöveg lendülete és ritmusa is csodásan visszajön a magyar változatokban is.
Bendl Vera: Szörnyen szőrös barátság
A Szörnyen szőrös barátság az első fejezetekből álló könyv volt, amit nemcsak élvezettel hallgatott végig a fiam, de utána ismételtük vagy tízszer egymás után, és továbbra is rendszeresen előkerül. Mellesleg, ez nem fiús könyv, és nem is lányos, hanem pont arról szól, ami ovis és kisiskolás gyerekeknél a baráti kapcsolatokban előjön: összeveszés, kibékülés, és annak lassú elfogadása, hogy habár mindenki más, mindenki értékes. Hogy senki sem „legjobb”, hanem éppen olyannak jó, amilyen. Hogy néha nem értjük meg valakinek a döntését, de elfogadjuk, mert szeretjük őt. Hogy van, akit el kell engedni, és hiányozni fog, ám a fájdalom idővel szelídül, és a szívünkben tovább tudjuk őt őrizni.
Mindezt pedig épp annyi feszültséggel és szomorúsággal, amit egy 5-6 éves gyerek még elbír. Van feloldás is, és az állat szereplők nagyon szerethetők. Mellesleg, ezen szereplők mind feltűnően tökéletlenek, fizikailag és lelkileg is. A kutyának nagyon loboncos a szőre, a rókának hiányzik a fél füle, a medve fél és betegesen kerüli a konfrontációt, a sárga kanárit ellenben a civakodás és piszkálódás élteti.
Tükör, tükör mindenhol, melyből a gyerek és az ő kortársai, a hétköznapi konfliktusaik köszönnek vissza, és mindezt átfogja a szeretettel teli elfogadás légköre, amelyhez minden civakodás után visszatalálnak az erdő lakói.
Nekünk a Szörnyen szőrös barátság 6 éves kor előtt nem ment, akkor még sok volt neki ennyi szöveg egyszerre. Ez nem mese, hanem gyerekregény. Képek vannak, színesek és szépek, de csak kísérők.
Berg Judit: Két kis dínó sorozat
Ezt a sorozatot már dicsértem, de nem tudom eléggé. Hiába, hogy a dínó-korszakból már kinőtt a fiam, mire az elsőt olvastuk, Trikó és Nyamm azonnal megnyerték maguknak szórakoztató, humorral teli kalandjaikkal a világtörténelemben.
Nekünk a Két kis dínó felfedezi Amerikát volt az első találkozásunk velük, és nem volt zavaró, hogy amúgy az az ötödik rész. Aztán elölről végigolvastuk egészen a Két kis dínó és a honfoglalásig, ami örök kedvenccé vált, a vérszerződés és Attila király hármas koporsója különösen megragadták a fiam fantáziáját.
A Két kis dínó sorozattal való találkozásunk egybeesett a történelmi érdeklődésének ébredésével, szélesítette és erősítette azt. Nagyon érdekelte, mi igaz Trikó és Nyamm kalandjaiból, hogyan volt igazából Amerika felfedezése, Mátyás király, a minotaurusz vagy a honfoglalás. Az írónő ügyesen beleszövi a történelmi részleteket a mesébe, megtartva eközben a történet könnyedségét.
A nyelvezete egyszerű, számomra időnként túlságosan is, némelyik poén pedig irritálóan sokszor ismétlődik – de ez csak engem akaszt meg, a fiam imádja. Magától is többször levette a polcról, és a kedvenc részeit, Nyamm leveleit önállóan újraolvasta. (Mi más is képeszthetne el egy gyereket jobban, mintha könyvben leírva látja a hülye szót.)
Mindegyik könyv rövid fejezetekből áll, és színes illusztrációk kísérik az oldalakat. Ötévesnek is simán olvasnám, de mi a hatodik szülinap után adtuk oda neki, mert előtte még nagyon ragaszkodott a képes könyvekhez.
Berg Judit: Lengemesék
Az első részt a hatodik szülinapja környékén kapta, akkor felolvastam egyszer, majd félretettük, és rá se nézett fél évig. Ezután levette a polcról, már nem is emlékezett rá, újra olvasni kezdtem neki, és beleszeretett. Csak az első rész volt meg egy ideig, azt olvastuk újra meg újra.
A főhős Füttyös Vilkó, a kíváncsi és ötletes lengefiú, akivel igazán könnyen tudott a kisfiam azonosulni. Vilkó még gyerek, és sok mindent nem szabad neki, ami őt roppantul bosszantja, különösen mivel annyi ötlete van, amiket ki szeretne próbálni. Időnként megszegi a szabályokat, időnként pórul jár, megint máskor megtapasztalja, milyen jó érzés a közössége hasznos tagjának lenni. És, persze, nagyon szeretne már felnőni, és nem érzi igazságosnak, hogy erre ennyit kell várni.
Külön örültem annak is, ahogyan ez a történet bemutatja a nádas élővilágát, melynek az apró, fürge lengék az őrei, akik nádirigón lovagolnak, a kecskebékákkal rendeznek barátságos versenyt, és majszolják a pattogtatott békalencsét. Mivel nem élünk Magyarországon, így amikor magyar nyelvű könyvet keresek, azt elsősorban magyar írótól szeretném, és ha lehet, akkor olyat, ami átad valamit a magyar kultúrából, történelemből, élővilágból is. Amellett, hogy a fő szempont az, hogy élvezetes legyen együtt olvasni. Na, ez egy ilyen könyv, és már rajta vagyok, hogy beszerezzem a következő részeket.
A Két kis dínó sorozathoz hasonló korú gyerekeknek való ez is, fejezetekből áll, és illusztrációkkal díszített. Bár a főhőse fiú, a legjobb barátja lány, és nem sorolnám kifejezetten a „fiús” könyvek közé.
Gerald Durrell: Léghajóval a világ körül
Kalandregény, 5-6 éveseknek. Hát hogy is ne ragadta volna meg a fiam fantáziáját egy léghajó, amivel nemcsak magasra lehet szállni, de benne lakni is lehet, szobái, konyhája, kertje van? Emellett bekalandozza a világot, és olvasója a Dollybutt testvérekkel együtt tanulhat állatokról és tájakról.
A kalandok humorosak, abszurdak és szórakoztatóak, egy pici izgalom is van, de hamar jön a feloldás, és minden állatról kiderül végül, hogy valójában nem rossz szándékú. A fejezetek nem hosszúak, és szinte minden oldalon van egy-egy kísérő kép is.
Gyerekként valamiért nem ismertem ezt a könyvet (pedig nem mai darab), felnőttként olvasva viszont rögtön az jutott eszembe, hogy micsoda remek bevezető Huckleberry Finn kalandjaihoz (majd pár év múlva).
Thomas, a gőzmozdony
Nem kísérlem meg összegyűjteni, hogy hányféle kiadónak hányféle sorozatából sikerült felhalmozni itthon, illetve kikölcsönözni a könyvtárból Thomas témájú könyveket. Szerintem felkutattam az összeset, ami a környezetünkben fellelhető. Kezdtük a rövidebb mesekönyvekkel, amikben épp csak egy-egy mondat van egy oldalon, és hatalmas képek, majd folytattuk a hosszabbakkal.
A hetedik szülinapja előtt került sorra az eredeti, Rev. W. Awdry által írt Thomas the Tank Engine, ami egy fejezetekből álló, összefüggő történet, és a terjedelmes szöveget sok kis kép kíséri, így aztán folytatódhatott a Thomas iránti rajongás. Vonatimádó gyerekeknél ezzel nem lehet melléfogni. Nekünk angolul vannak meg, de magyarra is le van fordítva szinte mind.
Melyik könyv kinek való?
Összeszedtem a végére vázlatosan és célirányosan, melyik könyvet mire is ajánlanám leginkább.
Ha most kezd önállóan olvasni
Na, ennél a pontnál kiegészítésre szorul a lista. Az én tapasztalatom az, hogy azokat a nagyon nagy betűkkel írt, rövid mondatokból álló gyerekkönyveket, amikkel az éppen olvasni tanuló hatévesem meg tudott birkózni, valójában már kinőtte. De ami izgalmas lett volna számára, az még hosszú és nehéz volt neki, és nem is olvasott eléggé értőn ahhoz, hogy élvezni tudja.
Így aztán mi külön kezeltük a két kategóriát, olvasás gyakorlásához Maszatot, Boribont és hasonlókat használtunk, felolvasáshoz pedig azokat, amikről ez az ajánló szól. Egyedüli kivétel a Tesz-Vesz város sorozat, abba idővel spontán bekapcsolódott, de kizárólag szavakat olvasott fel, nem mondatokat.
Hozzáteszem, nem Magyarországon élünk, és iskolában ő nem tanul magyarul olvasni, így onnan nem hozott haza olvasnivalót. A szótagolva leírt szövegek pedig idegesítették, így a kifejezetten olvasást tanító szövegeket hanyagoltuk.
Ha olyat keresel, amit te olvasol fel
Nálunk az összes itt felsorolt könyv ide tartozott. Talán akad egy-két hatéves, aki folyékonyan olvas fel magának hosszabb könyvet, de a legtöbbjük szerintem a számára izgalmas könyvekkel még nem tud megbirkózni, így még mindig elsősorban a felolvasás jelenti az olvasmányélményt.
Én pedig, ha választhatok, inkább felolvasok egy választékosabb nyelvezetű, összetett mondatokat használó szöveget, minthogy annak egyszerűsített, „lebutított” változatát adjam oda neki, hátha az menni fog. (Az egyszerűsített klasszikusok is megbotránkoztatnak, bár értem a segítő szándékot, na, de itt még nem tartunk.)
Ha még mindig fontosak neki a nagy, részletgazdag képek
- Tesz-Vesz város sorozat
- Thomas, a gőzmozdony
- Julia Donaldson: A csiga és a bálna
- Julia Donaldson: A liba papája
- Julia Donaldson: A három goni
- Julia Donaldson: A bandita patkány
Ha szereti a kalandos történeteket, avagy „kalandregény” bevezetők
- Berg Judit: Két kis dínó sorozat (valós történelmi eseményekkel)
- Berg Judit: Lengemesék (nádas élővilágának bemutatásával)
- Gerald Durrell: Léghajóval a világ körül (a Föld kontinenseinek és élőviláguknak a bemutatásával)
Ha érzékenyebb, empatikusabb történeteket szeret
- Julia Donaldson: A csiga és a bálna
- Julia Donaldson: A liba papája
- Bendl Vera: Szörnyen szőrös barátság
Ha „gonoszok legyőzése” történetre van szüksége
- Julia Donaldson: A három goni
- Julia Donaldson: A bandita patkány
Ismeretterjesztő könyvek
Ezekről nem írtam eddig, és igazából nem is szeretnék, noha rengeteget olvasunk, csak egyrészt angolul, másrészt ez aztán tényleg a gyerek érdeklődésének függvénye.
Mit tanultunk mi az olvasásról 5–6 évesen?
Ebben a korban az önálló olvasás és az élvezetes meseolvasás még két külön tevékenység, és az utóbbinak a szülő az aktív résztvevője.
Nálunk ő is olvasott minden nap, de nem volt olyan elvárás, hogy „szeretni kell”, amit olvas, vagy egyáltalán, az olvasást. Gyakorolni kellett, de ha megvolt a napi „adag”, akkor választhatott könyvet, és azt én olvastam fel. A hét felé közeledve egyre többször olvasott bele a polcról levett könyvekbe maga is, leginkább szövegbuborékba írt mondatokat, fejezetcímeket, képaláírásokat az ismeretterjesztő könyvekben.
Aki szereti a könyveket, annál az olvasás szeretete is beérik idővel.
Vélemény, hozzászólás?