Kategória: Idézetek

  • Harmonia Caelestis 12 kedvenc idézetben

    Harmonia Caelestis 12 kedvenc idézetben

    Harmonia Caelestis. Esterházy Péter. Nehéz erről a könyvről írni, de nehéz róla nem írni is. Hónapokig olvastam úgy, hogy pár napnál több időre nem tettem félre, és ez nem egy negatív megjegyzés, csak egy tény. Nehéz olvasni, mert tömény, és mert nincs a cselekménynek egy központi szála, ami sodorna magával. Inkább mint az Örkény-egyperceseket, úgy olvastam.
    Nem is áltatom magam, hogy az egészet megértettem, hogy minden utalást felismertem. De nagy aha-élmény volt, amiket igen.

    És a szöveg… A szöveg nagyon erős. Esterházy mesterien bánik a magyar nyelvvel, játszik vele, csűri-csavarja, kifordítja, befordítja, és annyira találó egy-egy félmondat is, hogy folyamatosan elképesztett. Erre mondják, hogy ütős szöveg, azt hiszem.

    Szóval én erről a könyvről nem merek írni. Valahogy úgy érzem, felette áll az én véleményemnek, ez nem egy olyan mű, amit csak úgy véleményezgetünk. Inkább hozok nektek idézeteket, amik engem megfogtak – erejükkel, tömörségükkel vagy játékosságukkal, vagy mindezzel egyszerre. Tehát:

    „… nem csinált semmit 56-ban, igaz, gondolni gondolt, ami egy forradalomban túl kevés, forradalom után pedig túl sok.”

    „Ám apám nem ismert lehetetlent, nagyon szerette ezt a szeretőjét, mindenestül szerette, még beszélgetett is vele. És az is így érzett apám iránt. Ő is beszélgetett.”

    „Édesapám családi szentélyébe is benyomultak, bár ő, láttuk, sokat tett azért, hogy ne lehessen szentélynek nevezni, ahová benyomultak.”

    „… anyám, ha lett volna élete, életében jól eligazodott volna az emberek közt.”

    „Az a probléma, hogy a problémáidat se megoldani, se szőnyeg alá seperni nem vagy képes, mert azok nagyobbak, mint te. Meg a szőnyeg.”

    „Már az inkvizíció is így csinálta. Eszméket kizárólag gerinccel együtt lehet törni.”

    „… nem láttuk mi ezt a szegénységet, részint eltakartatott előlünk, anyánk eltakarta, részint meg megvolt mindenünk, ami nyilván azt jelentette, hogy ami megvolt, azt véltük mindennek.”

    „… fenyegetés plusz félelem, ez a diktatúra, de nem úgy, hogy az ország egyik fele fenyegeti a másikat, vagy az úgynevezett hatalom fenyeget mindenkit, hanem mindezekhez tartozik még valami ordító, rémületes bizonytalanság is, a fenyegető is fél, és a fenyegetett is fenyeget…”

    „Négy gyerek anyjának lenni, ehhez nem elegendő annyi erő, amennyi van, kicsit több kell.”

    „Vagy nem féltem? Ha az ember nem tudja, félt vagy nem félt, akkor félt.”

    „Általában beszéd helyett hallgattam, amire apám hallgatással válaszolt, amit én indulatos csönddel vettem tudomásul.”

    „Abból se lett semmi, amikor valahová be kellett írni a szülők, nagyszülők foglalkozását. Földbirtokos, vallottam be, de konkretizálni kellett, hogy akkor hány hold föld, s láttam a nyomtatványon, a rubrikán, hogy kicsi lesz, oda annyi nulla nem fér be. Ezt megmondtam. Ekkor kicsit üvöltöztek, pedig jóból mondtam.”

    Ti olvastatok már Esterházytól? Van kedvencetek?

  • 20 kedvenc idézetem a 20. századi irodalomból

    20 kedvenc idézetem a 20. századi irodalomból

    Az olvasással is úgy vagyok, mint az utazással. Minél több helyre jutok el, annál hosszabb a bakancslistám. Csak a könyveknél még az is van, hogy jó néhányat szívesen újraolvasnék. Az elmúlt években különösen sok 20. századi és kortárs szerző és regény került sorra, ebből hoztam most egy kis kedvcsinálót nektek: a 20. századi magyar és világirodalomból.

    Nemcsak az idézetek állnak közel hozzám, hanem a szerzők és a regények is, ahonnan kiragadtam őket. Szemezgessetek ti is:

    „A jóságot azért nem veszik észre az emberek, mert átlátszó, mint a víz és a levegő; csak ha fogy, az vevődik észre.” (Németh László: Égető Eszter)

    „Azt, ami benned van, nem mondhatod ki: találsz hát ezer ürügyet, hogy kimondhass valamit.” (Németh László: Iszony)

    „Én nem felelhetek ma annak a valakinek a tetteiről, akit húsz esztendővel ezelőtt az én nevemen hívtak.” (Kaffka Margit: Színek és évek)

    „Nem elég szeretni valakit. Bátran kell szeretni. Úgy kell szeretni, hogy tolvaj vagy szándék vagy törvény, isteni vagy világi törvény ne tehessen e szerelem ellen semmit.” (Márai Sándor: Eszter hagyatéka)

    „Mert a közöny épségben tart, a szenvedély pedig megaláz.” (Füst Milán: A feleségem története)

    „Az egyetemet végeredményben én is csak úgy tekintettem, mint néhány évi haladékot. Időt nyerni, mielőtt felnőtt leszek.” (Szerb Antal: Utas és holdvilág)

    „Mennyit szenvednek a gyermekek a szülők miatt és a szülők a gyermekek miatt.” (Kosztolányi Dezső: Pacsirta)

    „Az élet nehéz, de meghalni sem könnyű.” (Rejtő Jenő: A Halál fia)

    „Minek tanítanak olyan hülyeségeket az iskolában, hogy jótét helyében jót kell várni? Az ember komolyan veszi, iparkodik, reménykedik, aztán nem történik semmi.” (Szabó Magda: Az őz)

    „És Izsák kivevé az ő atyjának a kezéből a kötelet, és azt mondá: Csak magadat áldozhatod meg, atyám, ha a Jehovát engesztelni kívánod, mert én nem halok meg a te Istenedért. Én a magam Istenéért halok meg egyszer, és hagyj engem, amíg megyek, hogy megkeresném.” (Szabó Magda: Mózes egy, huszonkettő)

    „De akármilyen kitűnően megtanulja, hogy az egyéniséget vonallal vagy festékkel fejezze ki, mindez nem ér semmit, ha a tulajdon egyéniségét nem érdemes ábrázolni.” (John Fowles: A lepkegyűjtő)

    „Newland a jövőbelátás borzongásával érezte, hogy házasságuk pontosan olyan lesz, mint az összes többi a környezetükben: az anyagi és társadalmi érdekek unalmas köteléke együtt tartja őket, amíg az egyik oldalon a tudatlanság, a másikon képmutatás lesz.” (Edith Wharton: Az ártatlanság kora)

    „Nekem sohasem volt türelmem ahhoz, hogy összeszedjem a törött darabokat, összerakosgassam és ragasszam őket, és azt mondjam, hogy a ragasztott éppen olyan jó, mint az ép volt. Ami eltört, eltört, és én szívesebben emlékezem vissza, milyen volt fénykorában, mint hogy egész életemben nézzem az összeragasztott törött részeket.” (Margaret Mitchell: Elfújta a szél)

    „Még nagyon fiatal volt, így hát nem tudta, hogy a szív memóriája a rossz emlékeket kiveti magából, a jókat pedig felnagyítja, és hogy ezzel a csalafintasággal érjük el, hogy el tudjuk viselni a múltat.” (Gabriel García Márquez: Szerelem a kolera idején)

    „Iszonyú dolog, ha az ember az igazság vagy más elvont tétel nevében összetöri az önmagáról alkotott képet. Mert aztán hogyan alkosson újat magának, hogy képes legyen tovább élni?” (Doris Lessing: A fű dalol)

    „Fehérre lakkozott kórházi vaságyam tehát mérce. Számomra még ennél is több: ez az ágy a cél, amelyet végre elértem, ez a vigasztalásom, sőt hitem is lehetne, ha a kórház igazgatósága megengedné, hogy némi változtatást eszközöljek rajta: szeretném magasabbra emelni a rácsát, hogy többé senki se férkőzhessen túl közel hozzám.” (Günter Grass: A bádogdob)

    „…mivé lenne az általad képviselt jó, ha nem volna gonosz, és hogyan festene a föld, ha eltűnne róla az árnyék? Hiszen árnyékot vet minden tárgy, minden ember kivétel nélkül.” (Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita)

    „William Shakespeare szókincse, a kutatók számlálási eredménye szerint, tizenkétezer szóból áll. A mumbo-jumbo emberevő törzshöz tartozó néger szókincse háromszáz szót foglal magába. Ellocska Scsukina tökéletesen beérte harminccal.” (Ilja Ilf – Jevgenyij Petrov: Tizenkét szék)

    Neked vannak kedvenc regényeid, idézeteid a 20. századi irodalomból? Írd meg a kommentekben!