Márai kicsit olyan, mint a méreg. Annak való, aki már amúgy is kiábrándult, mert ha az ember egyszer megtud valamit, az visszafordíthatatlan, akkor már nem lehet nem tudni. Fanyar keserűség keveredik gyönyörű mélységekkel, és majdnem kimondja a kimondhatatlant. Ez a majdnem a művészet. Ő maga is figyelmeztet Füves könyvében: “Fontold meg, mielőtt kézbe veszel és…
Read more
Nem minden jó regény ragad magával már az első pillanatban, vannak, amikben néhány fejezetet küzdeni kell előbb. De vannak olyan felütések is, amik azonnal beszippantanak, frappánsak, stílusosak, magával ragadóak, és most ezekből hoztam el a kedvenceimet. Nem kellett sokat gondolkodnom, mert ha fejből nem is tudom idézni mindet, azt nem felejtettem el, melyik regények nyitánya…
Read more
Habár mostanság azt az igaznak tűnő kifogást hitetem el magammal, hogy nincs annyi időm olvasni, mint szeretném, visszatérek most egy kicsit mégis az eredeti témához, ami miatt ez a blog indult, kedves könyveimhez, azoknak is a legfrappánsabb utolsó mondataihoz, esetenként bekezdéseihez. Általam és az én ízlésem, szeszélyem szerint kiválasztva. Nem ritka, hogy valójában a regény…
Read more
Már egy korábbi, 20. századi kedvenc irodalmi idézetgyűjtemény írásakor fejben elkezdtem írni ezt is. Sok kortárs regényt olvastam, különösen az utóbbi években, magyar és külföldi szerzőket is, és nagyon sok szerző és regény az örök kedvenceim közé került. Ezekből hoztam most idézeteket, amik önmagukban is megállnak, lényeglátók, frappánsak vagy szarkasztikusak. De amúgy a regényeket is…
Read more
Szeretek idézeteket kijegyzetelni a kedvenc regényeimből. Oscar Wilde Dorian Gray arcképének olvasása közben azon kaptam magam, hogy nagyon sok helyet megjelölök, és utólag átfutva őket azt is meg kellett állapítanom, ezek az idézetek pont olyan érdekes vitaindítók lehetnek számos témában, mint maga a regény. Hogy ettől értékesek-e? Ez is egy olyan dilemma, melyet Lord Henry…
Read more
Életbölcsességekkel kezdeni az új évet? Csak ha szarkazmus is van bennük. Szerencsére ennek kiapadhatatlan forrása az első regény, amit idén olvastam: a Hiúság vására – melyből ezennel meg is osztom veletek néhány kedvenc életbölcsességemet. William Makepeace Thackeray klasszikusa leginkább szatíra, mely kíméletlenül kifigurázza a 19. századi Anglia társadalmát, és közben rádöbbenhetünk, nemcsak azt. Ennek megfelelően…
Read more
Ha nevettetésről van szó, akkor nekem nem kérdés, hogy Rejtőhöz fordulok. De ezúttal olyan idézeteket hoztam tőle, amik viccesek, és mégis, mégis… bennük van az, ami miatt Rejtő humora annyira egyedi és húsbavágó. A görbe tükörből az ember néz vissza ránk. Mindegyik bölcsességnél feltüntettem azt is, melyik regényből való, és mondanom sem kell, ajánlom bármelyiket.…
Read more
November van, kezdődik a 30 napos regényírás kihívás, aminek fő célja számomra az írás örömének átélése. Tudom, hogy megéri ezt ilyen töményen egy hónapig csinálni, és azt is, hogy nem minden nap könnyű, de minden nap akarok írni. Néhány idézetet hoztam, melyek motiválnak vagy megmosolyogtatnak majd a rosszabb napokon, és remélem, mindenki mást is, aki…
Read more
Harmonia Caelestis. Esterházy Péter. Nehéz erről a könyvről írni, de nehéz róla nem írni is. Hónapokig olvastam úgy, hogy pár napnál több időre nem tettem félre, és ez nem egy negatív megjegyzés, csak egy tény. Nehéz olvasni, mert tömény, és mert nincs a cselekménynek egy központi szála, ami sodorna magával. Inkább mint az Örkény-egyperceseket, úgy…
Read more
Az olvasással is úgy vagyok, mint az utazással. Minél több helyre jutok el, annál hosszabb a bakancslistám. Csak a könyveknél még az is van, hogy jó néhányat szívesen újraolvasnék. Az elmúlt években különösen sok 20. századi és kortárs szerző és regény került sorra, ebből hoztam most egy kis kedvcsinálót nektek: a 20. századi magyar és…
Read more
