Szeretek idézeteket kijegyzetelni a kedvenc regényeimből. Oscar Wilde Dorian Gray arcképének olvasása közben azon kaptam magam, hogy nagyon sok helyet megjelölök, és utólag átfutva őket azt is meg kellett állapítanom, ezek az idézetek pont olyan érdekes vitaindítók lehetnek számos témában, mint maga a regény.
Hogy ettől értékesek-e? Ez is egy olyan dilemma, melyet Lord Henry Wotton felvethetett volna a történetben. 🙂 Az idézett részek ugyanis jórészt tőle származnak, és át is adom a szót neki…
„…egyikünk se tudja elviselni másokban a saját hibáit.”
„Az önvádban van valami fényűzés. Ha önmagunkat korholjuk, úgy érezzük, senki másnak nincs joga korholni bennünket.”
„Ha boldogok vagyunk, akkor mindig jók vagyunk, de ha jók vagyunk, akkor nem vagyunk mindig boldogok.”
„A gyermekek azzal kezdik, hogy szeretik szüleiket, majd, hogy felcseperednek, ítélkeznek fölöttük, néha pedig meg is bocsátanak nekik.”
„Te mindenkit szeretsz, ami azt jelenti, hogy neked mindenki közömbös.”
„Az emberek szeretnek olyasmit adni, amire nekik maguknak van a legnagyobb szükségük. Ezt nevezem én az igazi nagylelkűségnek.”
„Csak kétféle ember igazán elbűvölő: az, aki mindent tud a világon, és az, aki semmit sem tud a világon.”
„A tapasztalat nem erkölcsi érték. Pusztán név, melyet az emberek tévedéseiknek adnak.”
Kiegészítenéd még valamivel?
Olvastad már a regényemet?
Az Úton egy harminchoz közeledő, kalandvágyó magyar lány útkereséséről szól, aki a világ végére megy, hogy megtalálja azt, amire valójában vágyik – na, meg még egy csomó kengurut, vombatot, krokodilt, harsányzöld vagy éppen vörös és kietlen ausztrál tájat.
