Habár mostanság azt az igaznak tűnő kifogást hitetem el magammal, hogy nincs annyi időm olvasni, mint szeretném, visszatérek most egy kicsit mégis az eredeti témához, ami miatt ez a blog indult, kedves könyveimhez, azoknak is a legfrappánsabb utolsó mondataihoz, esetenként bekezdéseihez. Általam és az én ízlésem, szeszélyem szerint kiválasztva. Nem ritka, hogy valójában a regény maga is szükséges, hogy kontextusban értelmezzük az utolsó mondatokat. Ez amúgy az életben általában sem ritka. Akkor koppanjanak azok a mondatok:
„Látja… az élet nem olyan jó… De nem is olyan rossz, amilyennek hisszük.” (Guy de Maupassant: Egy asszony élete)
„Ó, hiúságok hiúsága! Ki boldog közülünk ezen a világon? Ki kapta meg azt, amire vágyott? És ha megkapta, ki van megelégedve?… Elég volt, gyerekek, csukjuk be a színházat, rakjuk el a bábukat. Játékunk véget ért.” (William Makepeace Thackeray: Hiúság vására)
„– És mit gondol, meddig fogunk még így föl-alá hajókázni ezen a kurva folyón? – kérdezte. Florentino Arizának ötvenhárom éve, hét hónapja és tizenegy napja megvolt rá a válasza. – Amíg csak élünk – mondta.” (Gabriel García Márquez: Szerelem a kolera idején)
„Így törjük a csapást, hajtjuk hajónkat előre, szemben az árral, hogy a végén a múltba érkezzünk.” (F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby)
„De azt hiszem, mégiscsak el kell lépnem nemsokára az Indián-föld felé, mert Sally néni adoptálni akar, és meg akar civelizálni, abból pedig már elegem volt, és ki nem állom.” (Mark Twain: Huckleberry Finn kalandjai)
„Elvégre a holnap az már egy másik nap.” (Margaret Mitchell: Elfújta a szél)
„Az állatok a disznókról az Emberekre, az Emberekről a disznókra, aztán a disznókról megint az Emberekre néztek, és már nem tudták megmondani, melyik az Ember és melyik a disznó.” (George Orwell: Állatfarm)
„…mert az olyan nemzetségnek, amely száz év magányra van ítélve, nem adatik meg még egy esély a világon.” (Gabriel García Márquez: Száz év magány)
Olvastad már a regényemet?
Az Úton egy harminchoz közeledő, kalandvágyó magyar lány útkereséséről szól, aki a világ végére megy, hogy megtalálja azt, amire valójában vágyik – na, meg még egy csomó kengurut, vombatot, krokodilt, harsányzöld vagy éppen vörös és kietlen ausztrál tájat.
