7 könyv, ha nevetni szeretnél

7 könyv, ha nevetni szeretnél

Mert ki ne szeretne? Főleg most. (Meg főleg bármikor.) A könyvek ilyenkor sem hagynak cserben, és van néhány rongyosra olvasott, amik régóta jól bevált nevettetőim (bár újabban főleg tableten olvasok, és azt nehéz rongyosra…). Ezektől mást nem is várok, csak a nevetést, de azért mégis többet adnak. Ezért kerültek pont ők ebbe a listába.

Kockázatok és mellékhatások tekintetében pedig… nem mondhatok semmit, és egyáltalán nem vállalok felelősséget a nyilvános helyen hangos felkacagásokért járó furcsálló tekintetekért.

Rejtő Jenő: Piszkos Fred, a kapitány

“- Uram! A késemért jöttem!
– Hol hagyta?
– Valami matrózban.
– Milyen kés volt?
– Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta?
– Várjunk… Csak lassan, kérem… Milyen volt a nyele?
– Kagyló.
– Hány részből?
– Egy darabból készült.
– Akkor nincs baj. Megvan a kés!
– Hol?
– A hátamban.
– Köszönöm…
– Kérem… A csapos mesélte, hogy milyen szép kés van bennem. Egy darab húszcentis kagylóritkaság.
– Forduljon meg, kérem, hogy kivegyem…
– Kitartás! A kocsmáros azt mondta, hogy amíg nem hoz orvost, hagyjam bent a kést, mert különben elvérzek. A kocsmáros ért ehhez, mert itt már öltek orvost is. Régi étterem.
– De én sietek, kérem! És mit tudja az ember, hogy mikor jön az orvos? Kés nélkül mégsem mehetek éjjel haza.
– Az orvos itt lakik a közelben, és a kocsmáros triciklin ment érte. Ha szurkált uram, hát viselje a következményeket.
– Hohó! Azért, mert magába szúrnak egy kést, még nincs joga hozzá, hogy megtartsa. Ez önbíráskodás! Hála Istennek, van még jog a világon.”

Muszáj Rejtővel kezdenem, mivel réges-régen vele kezdtem én is a humoros könyveket, és azóta sem nevettem annyit senki más művein sem. Noha felsorolhatnám az életműve jó részét mint kedvencet, a Piszkos Fred, a kapitányt választottam, mert ez volt a legelső könyv, amit olvastam tőle, és ezt a nyitó párbeszédet, aminek az elejét ki is emelten az idézetben, se Rejtő, se senki más nem tudta felülmúlni számomra azóta sem. A Piszkos Fred, a kapitány egyébként egy a tipikus kikötői csavargós Rejtő-regények közül, abszurd szereplői más művekben is felbukkannak, izgalmas cselekménye magával sodor, de igazán emlékezetessé groteszk humora teszi.

Szerb Antal: A ​Pendragon legenda

„A megdöbbentő éppen az volt, hogy nem volt kísértet. Mert ha egy ősi kastélyban éjszaka megjelenik egy öreg angol szelleme, az még rendes dolog, arra az ember irodalmilag fel van készülve. Az ember ígéretet tesz, hogy egyházi temetésben részesíti a csontjait, és az ügy el van intézve. A legkísértetiesebb a világon az, hogy nincs kísértet.”

Szórakoztató, izgalmas, humoros, detektívregénynek álcázott detektívregény-paródia ez a regény. Valamint újabb bizonyítéka Szerb Antal zsenialitásának.

„Bölcsészdoktor vagyok, a fölösleges tudományok tudora, és mindennel foglalkozom, ami rendes embernek nem jut az eszébe” – mutatkozik be főszereplője, Bátky János, akit egy angol lord, a Pendragon család feje meghív a kastélyába, hogy ott tanulmányozhassa a könyvtárát. Előkerül ebben a regényben minden, ami azóta is elmaradhatatlan eleme a detektívregényeknek: borzongató kastély, ködös walesi tájak, kísértetlovas, titkos társaság, tekintélyes örökség, bűnügy, barátság, árulás és persze, egy kis szerelem is. De ez a bölcs és szatirikus regény egyúttal fölé is emelkedik a sima detektívregénynek, zseniálisan parodizálva azt.

Ha pedig nem tetszett az Utas és holdvilág, Szerb Antal talán legismertebb regénye, akkor se ijedt meg, A Pendragon legenda sokkal könnyedebb és szórakoztatóbb könyv. Ponyvának álcázott szépirodalom, ha van ilyen.

Lackfi János: Milyenek a magyarok?

“A magyarok évszázadokon keresztül hozzászoktak, hogy szépen haljanak meg hazájukért, így sokszor nem jut eszükbe az az egyszerű ötlet, hogy élni is lehetne érte.”

Ezen a könyvön éppenséggel sírhatsz is. Ahhoz, hogy ironikus hangvételét humorosnak találd, valószínűleg magyar lélek szükséges. 😛 Lackfi János könyve ugyanis a magyarokról szóló sztereotípiák gyűjteménye, mely kíméletlenül sorra vesz mindent, ami tipikus és magyar, Nobel-díjas tudósainktól kezdve nemzeti ételeinken át ünnepeinkig, szokásainkig. Naná, hogy szó lesz benne a pesszimizmusról is.

P. G. Wodehouse: Forduljon Psmithhez!

“Psmith Majd Segít! 
Psmith Mindent Elintéz! 
Önnek Szüksége Lenne 
Valakire, Aki Eljár Peres Ügyeiben? 
Valakire, Aki Elintézi Üzleti Ügyeit? 
Valakire, Aki Sétálni Viszi A Kutyáját? 
Valakire, Aki Meggyilkolja Az Ön Nagynénjét? 
Psmith Elintézi! ”

Angol humor. Vagy nagyon tetszik, vagy nagyon nem. Kitalálhatod, nekem igen. P. G. Wodehouse-nak számos regényét olvastam, de a legjobb kétségtelenül a Forduljon Psmithhez! Az ódon angliai kastélyban a bogaras lordok, túlbuzgó titkárok és léha örökösök között olyan könnyedén pereg a történet, jönnek az újabb és újabb (és mindig vicces) fordulatok, hogy az az érzésünk lehet, ilyet bárki tud írni. Hát, én nem találtam hozzá foghatót azóta se.

Vavyan Fable: Nászjelentés

“Halálosan szeretlek (…). De nem akarhatod, hogy te légy az egész világom, mert az úgy nem lehet teljes! Hogy ne barátkozzak, ne vegyem észre másokban a szépet, jót, érdekeset. Ezennel szentül megígérem neked, hogy meghagylak téged szabadnak! Miközben persze árgus szemmel figyelem, megtartod-e hűségesküdet! Kérlek téged, te is hagyd meg szabadságomat, és én se szegem meg hűségeskümet.”

Még az esküvőnk előtt olvastuk a Kedvessel ezt a Vavyan Fable regényt, mely provokatív és vicces hangnemben tárgyalja a férfi-nő kapcsolatot, házasságot, válást, boldogságkeresést. Bár az írónőnek más regényein is sokat nevettem azóta, mégis ez az abszolút kedvenc. Szórakoztató stílusa mögött pedig van egy mélyebb, komolyabb rétege is, ami valóban elgondolkodtat a fenti témákban. Házasságra készülőknek és házasodni sohasem akaróknak egyaránt ajánlom. 🙂

Mark Twain: Egy jenki Arthur király udvarában

“Én csak azt szeretném mondani, hogy éveken keresztül figyeltem a lelkiismeretemet, s minden tulajdonságom közül a legbosszantóbbnak és legkínosabbnak találtam.”

Arthur király és lovagkora az irónia tükrében, egy amerikai szemével, aki egy kocsmai verekedés után a megszokottól nagyon eltérő helyen és időben tér magához. Nekem nem Huckleberry ​Finn kalandjaival, hanem ezzel a regénnyel lopta be a szívembe magát Mark Twain. Frappáns és szórakoztató, még a tragikumba hajló jelenetei is nevettetnek, annyira képtelenek.

Graeme Simsion: A ​Rosie projekt

„– Szeretnél velem hazataxizni? – kérdezte Rosie.
Az ötlet a károsanyag-kibocsátás ésszerű csökkentésének tűnt.”

„Egész ​életemben azért kritizáltak, mert állítólag nincsenek érzelmeim – mintha ez valami végzetes hiányosság lenne” – mondja Don, az Asperger-szindrómás genetikus. Az intelligens és vonzó, ám emberi kapcsolataiban, legfőképp pedig a feleségkeresésben csetlő-botló Don története könnyed és humoros. A férfi egy tökéletesen felépített teszt segítségével próbálja megtalálni a hozzá illő feleséget, miközben véletlenül megismerkedik Rosie-val, a pszichológus doktorandusszal, aki már az első találkozásukkor megbukik Don feleségtesztjének számos fontos pontján…

Te mit olvasol, ha nevetni vágysz?

Ha tetszett, oszd meg:

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük