Egyszerolvasós vagy többször olvasható, mindig újat adó, sosem feledhető regények? Mitől kerül vajon egy könyv egyik vagy másik kategóriába? Ezen gondolkoztam a napokban, és mielőtt belemélyednék a témába, azzal kezdem, hogy szerintem mindkét fajta könyvnek megvan a helye az irodalomban és a könyvespolcokon. Attól, hogy egy regényt egyszer elolvasok, majd továbbadom, vagy visszaviszem a könyvtárba,…
Read more
Az Egyformák vagytok az első regény, amit Szécsi Noémitől olvastam. Cseppet sem zavart, hogy ez egy trilógia harmadik darabja, egy regény álljon meg magában. Megállt. Mondanám, hogy tetszett is, de lehet ilyet mondani egy könyvre, aminek az olvasása olyan, mintha valaki jó erősen gyomorszájon vágott volna? Miről szól? Két cinikus, klimax felé közeledő, a társadalom…
Read more
Rég olvastam Márait, most újra. A Válás Budán kicsit emlékeztetett A gyertyák csonkig égnekre, mivel itt is egy éjszakai beszélgetés áll a középpontban, két ifjúkori barát beszélgetése. Vagyis, inkább az egyikük, Greiner Imre, az orvos monológja. És ott van még a nő, akinek mindkettejük életében szerepe van, és akit csak a két férfi emlékein keresztül…
Read more
Az oly gyakori kíváncsi kérdés az olvasótól, mellyel most íróként is szembesültem, és amire a válasz roppant egyszerű: semmi. 🙂 A regény fikció. Kitalált történet, kitalált szereplőkkel. Azért regény. Hogy vajon a regényben oly gunyorosan ábrázolt kisváros az-e, ahol az író maga is felnőtt, hogy a rosszindulatú anyóst a saját anyósáról mintázta-e, vagy hogy az…
Read more
Elizabeth Gilbert legfrissebb regényét, a New York lányait olvastam. Tulajdonképpen New York maga elég ok volt arra, hogy ezt a regényt elkezdjem. Öt éve jártam ott, de sem öt év, sem sokszor annyi nem lenne elég, hogy New York hangulatát feledni tudjam. Idén tavasszal pedig különösen hiányzott, és különösen féltem, New York sem marad a…
Read more
“Mert senki sem feledheti, milyen szép, ha minden tengerhez, mely ránk vár, van egy folyó a számunkra. És valaki – egy apa, egy szerető, valaki – aki képes kézen fogni és keresni egy folyót – elképzelni, kitalálni -, és rábízni a sodrására, egyetlen könnyed szóval, isten veled. Ez csakugyan csodálatos volna. Gyönyörűség lenne az élet,…
Read more
Regényt írni már csak azért is izgalmas volt, mert nagyon sok mindent megtapasztaltam, amit regényolvasás közben nem, mert az olvasói szerepből adódóan nem lehet. Nekem mindig fúrta az oldalamat, hogyan készül egy regény, mi zajlik a háttérben, mi az, amit az olvasó nem lát. Természetesen minden regény másképp születik, így ezúttal csak azt tudom megosztani,…
Read more
Egy társadalom, ami szigorúan megszabja, hogy kit kell szeretni. És mennyire. És hogyan. Valamint néhány ember, akik ezeket a törvényeket áthágják. Akiknek csak az apró dolgok számítanak, mert a teljes képet úgysem tudnák elviselni. Az Apró Dolgok Istene az első könyvem kortárs indiai szerzőtől, Arundhati Roy pedig szerencsés első választás volt, mert remekül ír. Sodróan,…
Read more
Itt van a nyár, és a nyaraláshoz könnyed, szórakoztató olvasmányok illenek. Ha pedig elmarad a nyaralás idén, akkor még inkább jól jön egy kis nevetés. Arról meg ki más is juthatna eszembe, mint Rejtő Jenő? Ugyanis még senkinek a könyvein nem nevettem olyan jókat, mint az övéin. Így volt ez tizenéves koromban, és most is…
Read more
Egyáltalán, miben más az író, aki blogol, mint a blogger, aki ír? Van ennek a kérdésnek bármi értelme, hiszen a blogolás is írás, nem? Harmadik blogomat indítva kicsit úgy érzem magam, mint Doris Lessing Az arany jegyzetfüzet című könyvének főhőse, aki négy külön jegyzetfüzetbe írja ki magából életének különböző szeleteit. Egy füzet a múlté, egy…
Read more
