Mindig is szerettem az irodalmat, és ebbe az iskolai irodalom órák is beletartoztak. Voltak mégis olyan költők és írók, akiktől idegenkedtem, és nem igazán tudtam egy versüket sem megszeretni. Igen, Ady volt az egyik ilyen. A másik meg József Attila. Ehhez képest az idő múlásával mindketten a legkedvesebb költőim sorába léptek. Közel férkőztek hozzám azok…
Read more
Szeretem a vastag hó alatt roskadó fenyőágakat, a szállingózó, nagy hópelyheket, a puha, fehér csendet. Túl rég volt már, két éve, mert tavaly a Picurral, aki épp fél éves lett a télen, nem kerestünk havasi hegyi kalandot, a városban meg feketedik, latyakosodik, csúnya (de leginkább nincs is). Idén lehetne, de eddig még csak az olvadt…
Read more
Hogy én mit nem tudtam, az egy teljes regényt megtöltene, sőt, éppenséggel meg is töltött. Mielőtt kezembe került volna A Bárókert rabja, melyet egyik legkedvesebb olvasóm ajándékozott nekem, és ami egy Czóbel Minka életét feldolgozó novella-regény, azelőtt, bevallom, nem is hallottam a költőnőről. Te sem? Érdekes. Vagy mégsem? A 20. századi költészetnek ezt a művelt,…
Read more
Október 23. Sasok. A szélben lobogó zászló. Az égbolt. A hegyek ormán süvítő szél. A végtelen óceán. Egyszer a végtelenséggel asszociáljuk, máskor azt mondjuk, nem azt jelenti, hogy bármit megtehetünk, megint máskor azt, hogy talán csak illúzió. De mit jelent szabadnak lenni? Mit jelent nekünk, személyesen? Mit jelent ma? Ehhez hoztam három verset, mindegyik közel…
Read more
Na jó, én nem ismertem őket. Ezek nem azok az iskolából ismerős versek, amiket felnőttként szerettem meg igazán, mint Verlaine Őszi sanzonja, vagy az Itt van az ősz, itt van ujra. Ezeket már az iskolapadból kikerülve fedeztem fel akkor, amikor rájöttem arra, hogy a versekben hihetetlen mélységek tudnak rejleni, és olyan érzéseket fejeznek ki egy-egy…
Read more
Verseket hoztam nektek megint, melyekben a tavasz öröme, reménye, szépsége lüktet. Szabó Lőrinc pedig most sem maradhatott ki. 😀 Szabó Lőrinc: Mi még? Mi volt szép? Mi még? Kapásból, s ahogy Kína mondja: a Tízezer Dolog, az Egész Élet. Napfény, hópehely. Nőkből, lányokból még egy tízezer. Tízezer dal, kép, szobor. A tudás. A nagy Szfinx…
Read more
Mert tavasz van, és ilyen kedvem van. 🙂 És mert Radnótinak ezt a hangját korábban nem ismertem, ebben a versben először, és nagyon tetszik. Szabó Lőrinc szerelmes versei pedig nagyon közel állnak hozzám, lüktet bennük az érzelem, fájdalomtól őrült szenvedélyen át annyi minden felvillan, ebben a versben például a könnyedség és játékosság. Heltai Jenőt pedig…
Read more
Szabó Lőrinc verseit újra és újra előveszem, különösen a szerelmes verseit. Annyifélék, mintha nem is ugyanaz az ember írta volna őket. És hihetetlen, hogy az egyik legkegyetlenebb szerelmes vers, a Semmiért egészen szerzője mélységes, szenvedélyes, gyönyörű verseket is tudott a szerelemről írni. Melyek a legszebbek közül valók a magyar irodalomban. Szerintem. (Más kérdés, hogy soha,…
Read more
Az ősz nekem mindig szomorú. És minél szebb, napfényesebb, színesebb, annál szomorúbb. Az évnek az a szakasza, amikor jólesik a kanapéra kuporodni a meleg takaró alá, ábrándozni, nosztalgiázni, romantikus filmeket nézni számolatlanul. És verseket olvasni. Ez a három nagyon a szívemből szól. Áprily Lajos: Szeptemberi fák Bükkök smaragd színét erezve fent az első pár vörös…
Read more