Mi az, amit te sem tudsz Czóbel Minkáról, a méltatlanul elfeledett költőnőről?

Created with Sketch.

Hogy én mit nem tudtam, az egy teljes regényt megtöltene, sőt, éppenséggel meg is töltött. Mielőtt kezembe került volna A Bárókert rabja, melyet egyik legkedvesebb olvasóm ajándékozott nekem, és ami egy Czóbel Minka életét feldolgozó novella-regény, azelőtt, bevallom, nem is hallottam a költőnőről. Te sem? Érdekes. Vagy mégsem?

A 20. századi költészetnek ezt a művelt, de a társaságtól visszavonultan élő úttörőjét kortársai nem is igazán feledhették el, mivel nem ismerték soha. Báró Baloghfalvi Czóbel Wilhelmina ugyanis grófnőnek született. Gróf is, nő is, ráadásul olyan nő, aki még férjhez sem ment. Nem ilyen költőket várt és bálványozott az a kor. Czóbel Minkával nem tudtak mit kezdeni, így inkább nem is foglalkoztak vele, ő pedig anarcsi birtokának hatalmas kertjébe visszahúzódva élte életét.

A Bárókert rabjai: közelebbi ismeretségben Minkával

Martinák Jánosnénak A Bárókert rabja című könyve, melyet szerzője kétkezes novellaregénynek nevez, Czóbel Minka életét dolgozza fel, színesítve a történetet Minka verseivel.

A grófkisasszony, aki egy szabolcsi faluban született és nevelkedett, több nyelven beszélt és a kor emberéhez képest olyan művelt volt, amitől még manapság is óva intik aggódó pszichológusok a nőket. Mert szegény férfiaknak még a végén kisebbségi komplexusa lesz mellettük, ezt meg senki sem akarhatja, ugyebár.

A “bogaras vénkisasszony”, a Nyugat előfutára

Húszas éveiben Minka a Sorbonne-on hallgatott előadásokat, ebben az időszakban ismerte meg Verlaine és Baudelaire líráját, aminek nagy hatása volt rá, és valószínűleg része is abban, hogy Minka lett az első magyar szimbolista költő, Ady Endrét jócskán megelőzve. Bizony, a Nyugat előfutára volt ő, az elsők közt írt szabadverseket Magyarországon, átvéve a franciák dekadens stílusát. Bár saját kora a “bogaras vénlány” jelzőt sütötte rá, Minka bátor újító volt. Írásai sosem hoztak ismertséget neki, mégsem hagyott fel velük.

A Bárókert rabja erről az elfeledett, csak sokkal később kutatott életútból ad ízelítőt az egymás után fűzött novellákban, és a kapcsolódó versekben. Élete egy-egy mozzanatának kiemelése, a témához kapcsolódó versek idézése közelebb hozta és megszerettette velem Minkát. Egy kíváncsi, gondolkodó lány alakját bontakoztatta ki, akit sok minden foglalkoztat, aki képes kilépni a megszokottból, kérdéseket feltenni, új utakat keresni, miközben csendben küzd a meg nem értettséggel és a magánnyal.

Martinák Jánosné: A Bárókert rabja

A magányról szól az a verse is, ami a leginkább megérintett:

Az üvegfal

Magányos, árva minden lélek,
Mint egy üvegharang alatt,
Halandó kéz még át nem törte
Ez átlátszó, kemény falat:

Felolvadnál a természetbe? –
Hiába nyúlsz a hold után!
S a rét virága itt melletted,
Azt hiszed, közelebb talán?

Hisz’ szól a holdsugár szívedhez,
S szól illatával a virág,
Mégis oly mérhetetlen távol,
Idegen az egész világ.

Rokonlelket látsz, mely közelben
Melletted vágyva elhalad,
Kezed kinyújtod – s megérinted
A jéghideg kemény falat.

Isten felé vágyódna lelked?
Kibontja szárnyát, felrepül.
Meddig? – Az égboltot elzárja
Az üveglap kegyetlenül.

Nem lelhetsz semmit e világon,
Önmagad sem keresheted,
Hiszen előtted az üvegfal
Elzárja – saját lelkedet!

Vannak érzések, amiket képekben könnyebb megfogalmazni, mint szavakkal körülírni és elmagyarázni. Minka képei pedig gyönyörűek, még a fájdalmon is átszűrődik a szépség és a természet szeretete. Minka írt, mert író volt; írt anélkül, hogy népszerűséget vagy sikert várt vagy kapott volna érte. Még élete végén is csak igen visszafogott elismerés jutott neki, és ő nem is küzdött ilyesmiért. Csak írt, mert mást nem tehetett, mert az írásban találta meg a teljességet.

Te ismersz olyan írónőket, költőnőket, akikről a világ mintha megfeledkezett volna? Mitől emlékezetesek neked?

Olvastad már a regényemet?

Az Úton egy harminchoz közeledő, kalandvágyó magyar lány útkereséséről szól, aki a világ végére megy, hogy megtalálja azt, amire valójában vágyik – na, meg még egy csomó kengurut, vombatot, krokodilt, harsányzöld vagy éppen vörös és kietlen ausztrál tájat.

Ha tetszett, oszd meg:

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük