J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura. Életem minden korszakában elolvastam egyszer a teljes trilógiát, legutóbb hangoskönyvként hallgatva, saját zakatoló gondolataim helyett, mindenféle elképzelhető tevékenység közben. Sokszor nekiálltam értékelést meg elemzést írni róla, és mindig feladtam. A Gyűrűk Ura annyira monumentális, annyira mély és szerteágazó, hogy mindegyik összegzés összecsapottnak és felszínesnek hatott. Hogy is lehetne…
Read more
Márai kicsit olyan, mint a méreg. Annak való, aki már amúgy is kiábrándult, mert ha az ember egyszer megtud valamit, az visszafordíthatatlan, akkor már nem lehet nem tudni. Fanyar keserűség keveredik gyönyörű mélységekkel, és majdnem kimondja a kimondhatatlant. Ez a majdnem a művészet. Ő maga is figyelmeztet Füves könyvében: “Fontold meg, mielőtt kézbe veszel és…
Read more
„Egy napon felébredtem… és mosolyogtam. Már nem fájt semmi. És egyszerre értettem, hogy nincsen igazi. Sem a földön, sem az égben. Nincs ő sehol, az a bizonyos. Csak emberek vannak, s minden emberben van egy szemernyi az igaziból, s egyikben sincs meg az, amit a másiktól várunk, remélünk. Nincs teljes ember, és nincs az a…
Read more
Ady Endre szerelmes versei nem éppen Valentin napra valók, vagy esküvői meghívóra. Viszont több oldalról járják körbe a kapcsolatokat, és elképesztően érzékletesen villantanak fel tipikus mintázatokat. Összegyűjtöttem azokat, amik számomra a legerősebbek – és nem, a Héja-nász az avaron nincs köztük, pedig igen, az is, de azt mindenki ismeri. Nézzük a többit: Nem… Nem, nem…
Read more
Nem szeretem a szokásos karácsonyi verses válogatásokat. Csupa csillámló hó, angyalka, szeretet a szívekben, zizegő selyempapír. “Harang csendül, / Ének zendül, / Messze zsong a hálaének…” No, persze, a szeretet ünnepe. De ebből egy idő után sok, hamisnak és giccsesnek érződik. A Karácsony nagyon ismert és szép Ady-vers, de miért mindig azt? (Direkt hoztam tőle…
Read more
Mindig is szerettem az irodalmat, és ebbe az iskolai irodalom órák is beletartoztak. Voltak mégis olyan költők és írók, akiktől idegenkedtem, és nem igazán tudtam egy versüket sem megszeretni. Igen, Ady volt az egyik ilyen. A másik meg József Attila. Ehhez képest az idő múlásával mindketten a legkedvesebb költőim sorába léptek. Közel férkőztek hozzám azok…
Read more
Szereted az angol klasszikusokat? Akkor biztosan olvastál már a Brontë nővérektől, akik már csak azért is roppant különlegesek, mert hozzájuk hasonlóan zseniális írók nem születnek minden másnap, ők viszont hárman is beleszülettek ugyanabba a családba: Charlotte, Emily és Anne. Hogy melyikük a legjobb író, abban talán soha nem fognak a kritikusok egyezségre jutni, és hogy…
Read more
A Jane Eyre-t olvastam először – nem tizenévesen, hanem huszonévesen egyébként -, és nem hittem, hogy felül lehet múlni, de azért lelkesen vetettem bele magam Charlotte Brontë többi regényébe. Nos, a Villette lett a kedvencem. Ha a Jane Eyre karakterábrázolása kiemelkedően jó, akkor a Villette karakterei zseniálisak, a szerelmi szálak szintúgy! Bár ehhez hozzátenném azt…
Read more
Ahol romantikus regények kerülnek szóba, ott Jane Austen neve biztosan elhangzik, és nincs még egy tizennyolcadik századi szerző, aki ennyire töretlen népszerűségnek örvendene mind a mai napig. Hat regényének mindegyikét megfilmesítették, némelyiket többször is. Kezdve a Büszkeség és balítélettel, még kamaszként kiolvastam mind a hatot, az utóbbi években pedig szép lassan újraolvastam őket. Míg tizenévesen…
Read more
A filmet láttam először, Kate Winslettel és Leonardo DiCaprióval a főszerepben, még évekkel ezelőtt, és nagyot ütött, mélyen bennem maradt. Most elolvastam a regényt is, és csak úgy zakatoltak a fejemben a gondolatok, közben és utána is, még jó darabig. A szabadság útjai nyomasztó és felkavaró könyv, de letehetetlen is, mert félelmetesen és lenyűgözően igaz.…
Read more
