Emily Brontë-ról már írtam egy portrét korábban, ezt muszáj folytatnom Charlotte Brontë-tal, akiről sokkal több mindent tudunk – méghozzá elég meglepő dolgokat tudtam meg, amikor kutakodni kezdtem utána. 1. Regényei nem tipikus romantikus lányregények Négy megjelent regényéből hármat olvastam eddig: Jane Eyre, Shirley és Villette. Bár első ránézésre romantikus lányregénynek tűnhetnek, mindegyik több ennél. Sokkal…
Read more
A Brontë-nővérek összes műve közül én Emily Brontë egyetlen regényét, az Üvöltő szeleket olvastam legelőször, még tizenévesen. Egyszerűen levettem a könyvtárban a polcról, olyasmire számítva, hogy biztosan Jane Austen regényeihez hasonló lesz. Hát, elég nagyot csalódtam, és utólag úgy gondolom, tizenévesen ennél szerencsétlenebbül nem is választhattam volna Brontë regényt. Sötét, komor hangulat, kísértetek, erőszak, halál,…
Read more
Már az utazás is megtanított rá, hogy ha egy helyre hatalmas elvárásokkal érkezem, milyen könnyen csalódást tud okozni (és, persze, van olyan is, hogy nem, még a képtelenül magas elvárásokat is képes túlszárnyalni). Könyvvel kapcsolatban ritkán történik velem ilyen, de A nagy Gatsbyt olvasni pont ilyen volt. Annyiszor hallottam már, hogy emlegetik ezt a regényt,…
Read more
Szeretek idézeteket kijegyzetelni a kedvenc regényeimből. Oscar Wilde Dorian Gray arcképének olvasása közben azon kaptam magam, hogy nagyon sok helyet megjelölök, és utólag átfutva őket azt is meg kellett állapítanom, ezek az idézetek pont olyan érdekes vitaindítók lehetnek számos témában, mint maga a regény. Hogy ettől értékesek-e? Ez is egy olyan dilemma, melyet Lord Henry…
Read more
Idei könyvkihívásomba olyan angol klasszikusat válogattam, melyek tipikusan a „mindenkinek olvasnia kell egyszer” kategóriába tartoznak, így aztán néhány hete végre elolvastam Oscar Wilde Dorian Gray arcképe című regényét. Klisés dolog olyanokat mondani, hogy a klasszikusok mindig aktuálisak, de nekem az egyik első dolog, ami a regényről eszembe jutott, az a selfie. Miről szól a Dorian…
Read more
William Makepeace Thackeray legsikeresebb regénye, a Hiúság vására klasszikus, mégpedig angol klasszikus, ami nálam szinte alapból bérelt helyet jelent azon a bizonyos soha véget nem érő könyves kívánságlistán. Megjelenése óta tartó töretlen sikere és számos megfilmesítése önmagában is elég bizonyíték rá, hogy mindenkinek érdemes legalább egyszer az életben elolvasni ezt a nem is olyan rövid…
Read more
Egy árva kislány, Jane Eyre története a 19. századi Angliából – mi van ebben olyan különleges és feledhetetlen? Az elején kicsit mintha Copperfield Dávid történetéhez hasonlítana, csak éppen „lányban”, később viszont a gótikus és a szerelmes regény elemei jelennek meg. Annyi biztos, hogy nem egyszerűen csak egy lányregény, és hogy, bár Jane karaktere ma már…
Read more
Történelemből annak idején az ókori Róma volt az egyik kedvenc korszakom, és ez a rajongásom azóta is megmaradt. Róma meg is érdemli, elvégre ott egyszer már minden megtörtént, és a történelem azóta csak ismétli magát. Ordító társadalmi igazságtalanságok? Pipa. Őrült diktátor? Pipa. Korrupció? Pipa. Különböző kultúrák és vallások keveredése, vérengzések, feszültségek? Pipa. Kenyeret és cirkuszt…
Read more
Életbölcsességekkel kezdeni az új évet? Csak ha szarkazmus is van bennük. Szerencsére ennek kiapadhatatlan forrása az első regény, amit idén olvastam: a Hiúság vására – melyből ezennel meg is osztom veletek néhány kedvenc életbölcsességemet. William Makepeace Thackeray klasszikusa leginkább szatíra, mely kíméletlenül kifigurázza a 19. századi Anglia társadalmát, és közben rádöbbenhetünk, nemcsak azt. Ennek megfelelően…
Read more
Kamaszkoromtól kezdve rajongok az angol klasszikusokért (igen, Jane Austennel az élen, de nemcsak ő van ám!), és szinte minden évben olvasok (vagy újraolvasok) néhányat. Kedvenc szerzőimnek és könyveiknek pedig most egy többrészes bejegyzés sorozatot szentelek a blogon, amit Emily Brontë-tal kezdek. Miért épp vele? Mert a három Brontë nővér közül róla tudunk a legkevesebbet, valamint…
Read more
