Kamaszkoromtól kezdve rajongok az angol klasszikusokért (igen, Jane Austennel az élen, de nemcsak ő van ám!), és szinte minden évben olvasok (vagy újraolvasok) néhányat. Kedvenc szerzőimnek és könyveiknek pedig most egy többrészes bejegyzés sorozatot szentelek a blogon, amit Emily Brontë-tal kezdek.
Miért épp vele? Mert a három Brontë nővér közül róla tudunk a legkevesebbet, valamint neki az összes regényét elolvastam – mindössze egyetlen regényt írt ugyanis rövid élete során. Mára a legtöbb irodalmár őt tartja a legnagyobb írónak a nővérek közül, az Üvöltő szelek pedig egy feledhetetlen és különös regény, egy örök klasszikus.
Engem nagyon izgatott az is, hogy ki lehet valójában ez a magányos tanító- és nevelőnő a 19. századi Angliából, aki ilyen regényt tud írni. Nos, ezt sosem fogjuk megtudni, mivel Emily a családtagjain kívül szinte senkivel nem érintkezett, és alig maradtak fenn róla információk. Azért találtam néhány érdekeset:
1. Álnéven írt
A másik két Brontë-nővérhez, Charlotte-hoz és Anne-hez hasonlóan Emily sem az eredeti nevén publikált, hanem Ellis Bell néven. Így akarták a nővérek elkerülni a női írók elleni előítéleteket. Az Üvöltő szelek csak Emily halála után néhány évvel jelent meg az igazi neve alatt.
2. Sohasem volt szerelmes
Állítólag, bár ebben, persze, tévedhet mindenki. Mindenesetre nagyon visszahúzódó, félénk alkat volt, legszívesebben egyedül, vagy imádott testvére, Anne társaságában töltötte idejét.
3. Remekül zongorázott
Mialatt Charlotte és ő Brüsszelben tanultak, Emily zongoratanárként vállalt órákat, bár egyébként nem szerette a diákjait és a tanítást.
4. Remek célbalövő is volt
Apja a család biztonságáért aggódva megtanította a fegyver használatára, és Emily jó célbalövő volt.
5. Elkezdte az Üvöltő szelek folytatását
Az Üvöltő szeleknek minden valószínűség szerint készült a folytatása, Emily azonban meghalt, mielőtt befejezhette volna. A kézirat utóbb nem került elő, vagy ő maga, vagy valamelyik családtagja semmisíthette meg.
A legtitokzatosabb Brontë-lány
Az írónő harminc évesen halt meg tuberkulózisban, alig néhány héttel karácsony előtt. Egyetlen regénye azonban örök, ereje, vad sodrása, hangulata páratlan, témája pedig merész, gyűlölet és szerelem heves, eltéphetetlen összefonódása áll a középpontjában. És hogy valójában ki volt ez a visszahúzódó kis nevelőnő, aki úgy tudott írni a szenvedélyről, hogy korabeli olvasók kizártnak tartották, hogy a regényt nő írta? Ez örök titok marad.
De az Üvöltő szelekről hamarosan írok még bővebben is.
Olvastad már a regényemet?
Az Úton egy harminchoz közeledő, kalandvágyó magyar lány útkereséséről szól, aki a világ végére megy, hogy megtalálja azt, amire valójában vágyik – na, meg még egy csomó kengurut, vombatot, krokodilt, harsányzöld vagy éppen vörös és kietlen ausztrál tájat.
2 hozzászólás
[…] Nem, az Üvöltő szelek nem egy szép szerelmes történet, több és más annál, és bár lebilincselő, letehetetlen olvasmány, lelkileg nem éppen könnyű. Viszont zseniálisan van megírva, különösen mély és ellentmondásos rejtekeit tárja fel az emberi érzéseknek, ösztönöknek, és nehezen tudom elképzelni, hogy bárkit hidegen hagyjon, aki elolvassa. De megmarad a titok, hogy ki lehetett ez a visszahúzódó kis nevelőnő, aki mindezt megírta… […]
[…] Emily Brontë-ról már írtam egy portrét korábban, ezt muszáj folytatnom Charlotte Brontë-tal, akiről sokkal több mindent tudunk – méghozzá elég meglepő dolgokat tudtam meg, amikor kutakodni kezdtem utána. […]