Miért a Jane Eyre az egyik legnépszerűbb angol klasszikus?

Created with Sketch.

Egy árva kislány, Jane Eyre története a 19. századi Angliából – mi van ebben olyan különleges és feledhetetlen? Az elején kicsit mintha Copperfield Dávid történetéhez hasonlítana, csak éppen „lányban”, később viszont a gótikus és a szerelmes regény elemei jelennek meg. Annyi biztos, hogy nem egyszerűen csak egy lányregény, és hogy, bár Jane karaktere ma már korántsem olyan megbotránkoztató, mint a regény megírásakor, története a mai napig nagy népszerűségnek örvend. Tizenhárom filmfeldolgozás készült belőle (öt még a némafilmek korában), és számtalan színházi adaptáció. Miért ennyire népszerű?

Erre egyrészt hozhatom válaszként azt, nekem miért tetszett, ez azonban kevés, így megpróbálom elfogulatlanabb érvekkel is kiegészíteni. Noha a rövid válasz nem nehéz: Jane karakterének ereje, és az általa felvetett kérdések, melyek ma is aktuálisak.

Jane Eyre, egy szerethető és erős női karakter

Az egyik legszerethetőbb, akiről valaha olvastam, és ez nagyban múlik Charlotte Brontë-on, aki így tudta őt megírni. Jane a megpróbáltatásokkal teli gyermekkorból művelt, erős, bámulatra méltó személyiséggé nő ki, gazdag belső világa felemeli, szegénysége, árvasága és lehetőségeinek hiánya viszont lehúzza. Alakja egymagában könnyedén elvinné a hátán az egész regényt, részben ez is történik. Pedig a cselekmény szintén izgalmas, de azt hiszem, Jane karaktere mellett kissé mégis elhalványul.

Jane személyisége és gondolkodásmódja a korban szokatlan, ráadásul az írónő már az elején közli velünk, hogy nem kifejezetten szép lány. Abban a korban, amikor a nőket vagy bájaik, vagy vagyonuk tette kívánatossá és esélyessé a házasságra, Jane-nek nem sok esélye lehetett a boldogságra. Az ő története azonban épp ezért lesz különleges. Hiába ingerszegény, szűk környezetben nő fel, mégis érzékeny, okos és bámulatosan gazdag belső világgal megáldott nővé érik. A megpróbáltatások szívóssá teszik, de közben jólelkű is tud maradni.

Charlotte Brontë: Jane Eyre

Szabadságról, a tehetség kibontakoztatásáról, férfi és nő kapcsolatának egyenlőségéről alkotott véleménye messze megelőzi korát, felháborítja korabeli olvasóközönségét. Én egyenesen ambiciózus személyiségnek nevezném, amit még az igen merész Charlotte Brontë sem tett – sőt, talán a mai napig nem igazán pozitív jelző egy nő esetében. (Hm.)

Nem szokványos szerelmi szál

Jane bátor, független, törekvő jelleméből következik, hogy nem omlik egykönnyen senki karjába. Megbecsüli a nélkülözés évei után következő nyugodt, biztonságos, ám kissé egyhangú életét, de közben gyakran a hegyeket kémleli, és arról ábrándozik, milyen hatalmas a világ, és ő milyen keveset ismer belőle. Képzelete gyakran kalandozik a hegyeken túli ismeretlenbe, szárnyaló szenvedélyét azonban kiegyensúlyozza önfegyelme és higgadt józansága, mely a Mr. Rochesterrel való kapcsolatából tűnik ki legjobban.

Jane nemcsak azt tudja, hogy a legigazabb szerelem sem képes eltörölni a társadalom által a férfire és nőre szabott szerepet, sem az egyháznak a társadalom által is szigorúan ellenőrzött szabályait, hanem azt is, hogy nem akar függő helyzetbe kerülni. Jóval fiatalabb, mint Mr. Rochester, de neki van több vesztenivalója is. Sem szeretőként, sem feleségként nem akar alárendelt szerepbe kerülni, és nem is dobja oda mindenét még a szeretett férfi lábai elé sem. SPOILER! Szerelmükben amellett, hogy végül egyenlő társak lesznek, még az is szokatlan, hogy Jane olyan nő, aki elsősorban eszével és intelligenciájával hódítja meg a férfit. SPOILER!

A korabeli olvasók olyasvalakit láthattak benne, akinek meg kellene adnia magát a szerelemnek, mégis küzd ellene, mi talán inkább olyat, akinek küzdenie kellene, mégis megadja magát végül. Ám az tagadhatatlan, hogy Jane, aki mindent belső indíttatásból tesz, a szerelmet is a maga szabta feltételek között fogadja el. Igaz, hogy ezt megtehesse, ahhoz szükség van néhány hihetetlenebb fordulatra a regény végén.

Charlotte Brontë: Jane Eyre

Az egyén felemelkedése

Jane Eyre azért tud a mai napig közel kerülni hozzánk, mert olyan dolgokért küzd, amik számunkra is fontosak. Nem veti alá magát a konvencióknak, vágyik arra, hogy megtalálja a maga egyedi útját. Identitását sok nehézség közepette kell kialakítania, és mivel a körülötte élők  – szeretetlen család, szigorú iskola, hideg, kiszámíthatatlan munkaadó – ebben nem viszik előre, Jane befelé fordul. Bár környezete nem becsüli őt sokra, legnagyobb ereje mégis az önbecsülése, melynek alapja, hogy képes független maradni, dolgozni, és eltartani magát.

Charlotte Brontë pedig az egyes szám első személyű narrációval még közelebb hozza őt az olvasókhoz, hiszen a fejébe láthatunk, megismerhetjük kétségeit, belső küzdelmeit. Talán ezt ma már természetesnek érezzük, de néhány évszázada még igencsak újdonságnak számított.

A jó karakterek örökké élnek

A Jane Eyre ékes bizonyítéka annak, mennyire sokat jelentenek egy regényben a karakterek, és hogy egy izgalmas, elgondolkodtató történetet is az tesz elsősorban időtállóvá, ha karaktere évszázadokkal később is képes életre kelni az olvasók fantáziájában.

(Emellett számos kutatás azt derítette ki az elmúlt évtizedben, hogy a nők sokkal többen és többet olvasnak regényeket, mint a férfiak, így aztán nem is csoda, hogy az erős női karakterek és a női lét kérdései, problémái egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek, akár klasszikus, akár kortárs művekről van szó. Fiúk, ha nem tetszik, olvassatok többet. 😛

A kiemelt kép a bejegyzés elején pedig az enyém, a Rock of Cashel Írországban, ahol néha kisüt a nap is.)

Te olvastad a regényt? Miért szeretted (vagy nem szeretted)?

Olvastad már az én regényemet?

Az Úton egy harminchoz közeledő, kalandvágyó magyar lány útkereséséről szól, aki a világ végére megy, hogy megtalálja azt, amire valójában vágyik – na, meg még egy csomó kengurut, vombatot, krokodilt, harsányzöld vagy éppen vörös és kietlen ausztrál tájat.

Ha tetszett, oszd meg:

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük