Erről az élményről még mindenképp szeretnék írni, mert én sem hittem volna. Nem hittem volna, hogy az egyetlen kempingezés után, amit még egyetemistaként ejtettünk meg a Kedvessel, valaha is lesz kedvem újra kipróbálni ezt. (Mindent elrontottunk azon az úton a sátorozással kapcsolatban, amit csak lehetett, és a július közepi időjárás is a lehető legpocsékabb volt…
Read more
Az én városom Szeged. Itt nőttem fel, jártam óvodába, iskolába, egyetemi bulikba. Vadaspark, Boszorkánysziget, budibüfé, JATE és SZOTE bulik, egyetemi koriestek. Itt ismertem meg a Kedvest, szegedi színhelye van az első romantikus sétáknak, az első csóknak, az első közös albérletünknek. Családjaink a mai napig Szegedhez és környékéhez kötnek. Az én városom Bécs. Ide vezetett az…
Read more
Melyikkel kezdjem? Jó, ez nem kérdés, a nyár a szívem csücske, alapból is, itt is. Mintha nem is ugyanaz a hely lenne, mint az év többi részében. Végre nem szakad az eső, nincs jeges szél az óceán partján, és rövidnadrág-papucs a napi viselet. A sok napfénytől aztán extázisban van mindenki, tele vannak a parkok, utcák,…
Read more
Vannak, akik nem értik, minek költöztünk mi egyáltalán Vancouverbe. “Abba a szörnyű, hideg esőbe!” Vannak, akik ugyanígy nem értik, miért nem maradunk. “Ez a legjobb hely Kanadában, egész évben gyönyörű az idő, ki lehet menni a szabadba!” Mindkét meglátás igaz. Emlékszem, milyen ajánlásokat hallottam és olvastam a kisfiunk születésekor a csecsemők hidegben való levegőztetéséről, és…
Read more
Elkezdtem annak idején írni a kanadai naplómat, aztán jól abba is maradt, pedig épp az volt a célom vele, hogy megörökítsem, hogyan is néz ki egy újrakezdés külföldön, milyen az íve gyakorlatilag és érzelmileg. A címben feltett kérdésre is csak ez lehetne hiteles és személyes válasz. Általános válasz ugyanis nincs. Ha azt kérdezed, külföldön könnyebb-e,…
Read more
Majdnem egy éve, hogy kijöttünk, és ez bizonyos szempontból nem sok idő, más szempontból meg igen. Az első év egy új országban annyi élményt, új ingert és váratlan helyzetet ad, mint előtte öt-hat év sem. Ez lehengerlő, pozitív és negatív értelemben is, mikor épp melyik. Nagyon sok mindent nem gondoltam volna korábban. Itt egy csokor…
Read more
Az árvizek és földcsuszamlások kíséretében távozó november után beköszöntött a kanadai tél. (Igen, hamarosan már el is köszön, de a meséléssel kicsit lemaradtam.) Amúgy meg nem is tudom, mennyiben tekinthető ez igazi kanadai télnek. Mondjuk, hó éppen van, feltéve, hogy jó helyen keressük. Vancouver és vonzáskörzete Kanada legmelegebb csücske. Nem véletlen jöttünk ám ide. Mínusz…
Read more
Esik. Egyre többet. Tudtam, el fog jönni az a pont, amikor haza akarok majd menni. Az elbukott vezetés vizsgám után jött. Mivel a magyar jogosítványt itt nem ismerik el, az elméleti és gyakorlati vizsgát is újra le kell tenni, és elsőre a gyakorlatin megbuktattak. Nemcsak azért esett ez rosszul, mert majdnem tíz éve vezetek balesetmentesen,…
Read more
Az az igazság, hogy Vancouver nem nagyon hozott lázba, amikor Kanadába költöztünk, ráadásul éppen mellé, sőt, vele egybenőve. Képzeletemet és álmaimat az óceán, a hegyek és a vízesések kötötték le, melyek valóban uralják ezt a vidéket – és valóban meg is érdemlik az álmodozást. Magunkat ismerve nem meglepő módon a város környékét hamarabb kezdtük felfedezni,…
Read more
Sokan kérdezték tőlem, az Úton hősnője én vagyok-e. Bár a válaszom határozottan nem, az utazás és világjárás nekem is szenvedélyem, és most egy kicsit világgá mentem megint, mégpedig családostól. Kanadába. Egy évre. Vagy kettőre. Vagy, nem tudom. Miért ide, miért most? Erre nehezen találok választ, pedig a válasz mélyen bennem van, csak nem szavakkal. Szavakkal…
Read more
