– Nem álmodozni kell, hanem élni.
– De lehet álmok nélkül élni?
– De még mennyire. Nem hiszed? Pedig álmok nélkül igazából még könnyebb is. Eltűnik az elvárás, hogy az álmaidat kell élned.
– De az nagyon fájhat. Ezt elveszíteni.
– És az életedet a beteljesületlen álmokon keresztül nézni minden egyes nap, az nem fáj?
– De még beteljesületlenül is az enyémek.
– Jó ég. Az ilyenek kötnek ki végül a pszichológusnál. De ezen az se segít. Ha te direkt boldogtalan akarsz lenni…
– Nem akarok. Boldog szeretnék lenni.
– És mit teszel érte?
– Álmodom.
A racionális és az álmodozó én
Olvastad már eslő regényemet?
Lili élete tökéletesnek tűnik. Budapesten él, egy multinál dolgozik, és hamarosan előléptetik. Vőlegényével az esküvőjüket tervezik. Mégis, valami hiányzik. Mintha valaki más életét élné.
Egy magányos estén, céltalan görgetés közben meglát egy hirdetést, és egyetlen döntéssel mindent hátrahagy: szakít, felmond, és elindul Ausztráliába bébiszitternek. Vajon bátorság vagy őrültség? És ott, a világ túlsó felén rátalál arra, amit keres?
Ha szereted a kalandokat, ha magadra ismersz Lili útkeresésében, ha hiszel abban, hogy néha ki kell lépni a megszokottból, akkor ez a könyv neked szól!
Vélemény, hozzászólás?