– Nem álmodozni kell, hanem élni.
– De lehet álmok nélkül élni?
– De még mennyire. Nem hiszed? Pedig álmok nélkül igazából még könnyebb is. Eltűnik az elvárás, hogy az álmaidat kell élned.
– De az nagyon fájhat. Ezt elveszíteni.
– És az életedet a beteljesületlen álmokon keresztül nézni minden egyes nap, az nem fáj?
– De még beteljesületlenül is az enyémek.
– Jó ég. Az ilyenek kötnek ki végül a pszichológusnál. De ezen az se segít. Ha te direkt boldogtalan akarsz lenni…
– Nem akarok. Boldog szeretnék lenni.
– És mit teszel érte?
– Álmodom.