Amiből és amiért élsz

Amiből és amiért élsz

Utazás és olvasás. Két szenvedély, melyek gyerekkorom óta elkísérnek. Többek ezek pusztán hobbinál, az életem részei, belőlük nőtt ki sok minden más is az évek során. Beépültek a személyiségembe, és mára elválaszthatatlanok tőlem. Ők képesek újra meg újra fellobbantani azt a belső lángot, ami éppoly erős, mint amennyire szeszélyes és múlékony. Ami az élet szeretetét táplálja bennem.

Elsőre talán úgy tűnhet, az utazás és az olvasás szinte ellentétei egymásnak, az egyik nyughatatlan kalandoroknak való, az élet színes forgatagába vezet, a másik otthonülő, magányos tevékenység, ami elzár a külvilágtól. Számomra azonban a kettő ugyanazon dolognak a két oldala. Mindkettő kaland, mindkettő ablakot nyit a világra, olyan ösvényekre vezet, melyek lenyűgöznek, összezavarnak, elgondolkodtatnak. Mindkettőhöz ugyanaz a nyitottság szükséges, és mindkettő képes magába szippantani, tanítani, megváltoztatni.

Én mindig szerettem olvasni. Amíg kicsi voltam hozzá, addig is a napom egyik legjobb része volt a lefekvés előtti mese, amit általában apukám olvasott fel nekünk. Később ő adott a kezembe nekem való könyveket, idővel pedig már magamtól vettem le őket a polcról, és amikor az otthoni könyvespolcot kinőttem, beiratkoztam a könyvtárba.

Olyan hévvel vetettem bele magam az olvasásba, hogy az már kiváltott pár gyanakvóan felhúzott szemöldököt. “Nem normális az, hogy egész nap itthon ülsz, nem mész sehova, csak gubbasztasz a szobádban és olvasol. Menj, és játssz kicsit más gyerekekkel!” Csakhogy én szívesebben olvastam egyedül a szobámban. Akkor még nem ismertem azt a szót, hogy introvertált, csak tehernek éltem meg a folytonos “barátkozásokat”, amiket elvár tőlem a család és a társadalom. A más gyerekekkel ellentétben a könyvek sosem okoztak csalódást, sőt megmutatták a képzelet csodás és végtelen világát, mely átsegített a kamaszkorom legnehezebb évein is.

Az olvasásból nőtt ki az írás szeretete is. Az irodalom vezetett el az emberi lélekhez, a sajátomhoz is, és az érdek nélküli, tiszta szépséghez. Érzékenyebbé tett, megtanított mélyre nézni. Felkeltette az érdeklődésemet a pszichológia, filozófia, szociológia iránt. Nem utolsósorban pedig, elvezetett oda is, hogy elkezdjem írni ezt a blogot.

A másik nagy szerelem, az utazás gyökerei is régre nyúlnak vissza, szintén a gyerekkori meséimhez. Ezeket a meséket a nagymamám mondta, és a saját utazásairól mesélt. Arról, hogy tanárként a nagyapámmal, később pedig a két gyerekükkel minden nyári szünetet végigkempingeztek. A sarkkörtől kezdve a Gibraltári-szorosig bejárták egész Európát.

Elbűvölten hallgattam mindig ezeket a történeteket, és bennem is ott motoszkált a vágy, hogy bejárjam az egész világot. Igen, én nem ragadtam le Európánál, az olvasás addigra már álmodni is megtanított. 😛

Az utazás pedig hozta magával a természet szeretetét, az állatszeretetet, érdeklődést a történelem, más kultúrák, nyelvek, az építészet iránt. Kipróbáltam és megszerettem a fotózást. Éppúgy, mint az olvasás, az utazás is tágította a világomat, tanított, saját magammal szembesített. Nyitottabbá és elfogadóbbá tett. Ja, az is elvezetett egy blog írásához.

Végül pedig, és nyilvánvalóan nem véletlenül, ez a két szenvedély a férjemmel is szorosan összeköt minket. Az utazásaink legalább annyira szólnak kettőnkről, a kapcsolatunkról, egymás mélyebb megismeréséről, mint a világról, a közösen átélt új élményekről és felfedezésekről.

Olvasni szintén szeretünk együtt. Bár az ízlésünk különbözik, mindig van olyan könyv, amit éppen együtt olvasunk, egyszer én választok, máskor ő. Mivel ugyanazon az útvonalon és ugyanakkor járunk dolgozni reggelente, így közösen olvasunk a metrón, máskor repülőn, vonaton együtt utazva, vagy csak otthon, a fotelba kuporodva.

Két nagy szenvedélyem így még értékesebbé vált, nemcsak engem gazdagít, hanem kettőnket is erősít, valóban elválaszthatatlanul részemmé, részünkké lett. Különben pedig, kell annál szebb szerelmi vallomás, minthogy a férfi veled együtt olvassa újra kamaszkorod egyik legkedvesebb Jane Austen regényét? 😀

Ha tetszett, oszd meg:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük