8 könyv karácsonyra nőknek

Created with Sketch.

Aki szeret olvasni, annak könnyű ajándékot venni? Hm. Nem feltétlenül. Mindenesetre az egyértelmű, hogy könyvek között érdemes keresgélni. Ehhez hoztam most egy kis ötletgyűjteményt, mégpedig kifejezetten nőknek, mert a most következő könyvek női sorsokat kísérnek, és elsősorban a női lét kérdéseit és problémáit boncolgatják. Vannak köztük kortárs és klasszikus regények, magyar, európai és amerikai szerzők művei, komolyabbak és szórakoztatóbbak – és egy olyan, ami különösen kedves nekem, mert én írtam. 🙂

Rakovszky Zsuzsa: A kígyó árnyéka

Rakovszky Zsuzsa az egyik kedvenc kortárs írónőm. Annyira szépen ír, hogy az már szinte költészet, és érzékenyen, finoman bontogatja a sorsokat a regényeiben, novelláiban, melyek közül a kedvencem (bár nehéz dönteni, és a változtatás jogát fenntartom a jövőben) A kígyó árnyéka.

Ez a regény a 17. századi Magyarországon játszódik, főszereplője pedig az életére visszatekintő Lehmann Orsolya. Egy kislányt látunk, akivel nem törődik senki. Aki reménykedik egy ideig, megözvegyült édesapjánál keresi az elfogadást és szeretetet, de valami másra bukkan helyette. Szeretetre éhezik, de senkitől, még a legkétségbeesettebb tettekkel sem tudja azt kicsikarni. A dolgok csak megtörténnek vele, ő pedig tűri. Nem igazán van választása, vagyontalan, félárva lány, aki teljesen ki van szolgáltatva apjának, akivel a kapcsolata ragaszkodás és gyűlölet eltéphetetlen köteléke, melyben mindketten foglyok.

Az emberek egész életében olyan bűnökért ítélik meg, melyeket el sem követett, míg valódi bűnei súlyos titokként nyomják a lelkét. Néhány röpke hónap adatik neki, amikor ráeszmél, milyen szeretni. Ezen kívül a szépség és béke egyedüli forrása életében a természet. Néhány emlék holdfényes éjszakáról, nyári erdőben való barangolásról, patakcsörgedezésről, messze az emberek mindig figyelő tekintetétől.

Természet, álmok, félelmek, a lélek rezdülései érzékletes, gyönyörű képekben keverednek ebben a regényben, mely fájdalmasságában is csodaszép. Kérdéseket suttog sorsról, szeretetről, szenvedésről, bűnről, titkokról.

Kaffka Margit: Színek és évek

Ez a regény is egy visszaemlékezés, melyben Kaffka Margit a 20. századi, hanyatló dzsentri társadalomba kínál betekintést egy nő sorsán keresztül. „Én nem felelhetek ma annak a valakinek a tetteiről, akit húsz esztendővel ezelőtt az én nevemen hívtak” – mondja Pórtelky Magda, aki már öregasszonyként (ő tekint így magára, egyébként ötven éves!), csendes magányból tekint vissza életére.

Ebben az életben az ifjúság ragyogó színei keverednek a későbbi évek szürkeségével, fanyar belenyugvásával, keserűségével. Látjuk a nagyravágyó, álmodozó kislányt, akinek ugyanakkor minden mozdulata, tekintete megfigyelés alatt áll, és aki előtt egy cél lebeg: hogy elkeljen – és már az is szégyen, hogy ez csak a második báli szezonban sikerül neki.

Magda egy olyan világban nő fel, ahol a nő csak a férjén keresztül érvényesülhet. Jó férjet kell fogni, utána pedig kifacsarni ebből a házasságból mindent, ami maga és a gyerekei számára előnyös. Így aztán Magda egyszerre lesz élősködő és kiszolgáltatott, utálatos és szánnivaló. Mindig egy férfiba kapaszkodik, őt tolja, rajta keresztül próbál felemelkedni.

Csakhogy a világ közben megváltozik, Magda pedig nem tud vele változni. Őt úrilánynak, feleségnek nevelték, aki az erős külső elvárások miatt sokat ad a látszatra, belül viszont önbizalomhiányos és tehetetlen. A változások megtörik és megkeserítik, és bár ő maga sosem éri el, de három lányának már meg tudja adni a függetlenség lehetőségét.

Kicsit lassú, pátoszos ez a regény, de aki egyszer elkapja a ritmusát, azt magával rántja egy különös, régi világba, és a női lélek mélységeibe. Engem a történelemből mindig is az érdekelt a legjobban, amit Kaffka Margit mutat nekünk: a konyhák, hálószobák, előszobák, és a jelentéktelen, hétköznapi emberek. Az ember.

Németh László: Égető Eszter

Németh László: Égető Eszter

Még egy 20. századi regény. Ha női sorsról van szó, hogy is maradhatna ki Németh László? Már amikor az Iszonyt olvastam tőle, akkor is megdöbbentett, hogyan tud egy férfi ilyen érzékeny éleslátással írni a női lélekről. A később olvasott regényei csak még jobban elképesztettek, főleg az Égető Eszter.

Ez a regény a címbeli Esztert kíséri kislánykorától egészen nagymamakoráig, Németh László pedig hihetetlen érzékenységgel ábrázolja a lánykori barátságok szinte még tudattalan intrikáit, az udvarlás időszakában oly elveszett Esztert, majd a későbbi otthonteremtő feleséget és édesanyát.

Eszter a maga csendes, szorgalmas, alkalmazkodó módján szinte észrevétlenül van jelen az életben. Gyengesége és ereje is ebben rejlik. Akárhová vetődik, akármit ad neki vagy vesz el tőle az élet, ő csendben és fáradhatatlanul szőni kezdi újra a hálót a szíve fonalaiból, hogy felépítse azt a meleg otthont, ahova a körülötte levők is gyökeret ereszthetnek. Erőfeszítéseit azonban nemhogy nem hálálják meg, de észre sem veszik még a hozzá legközelebb állók, a férje és a gyerekei sem.

„A jóságot azért nem veszik észre az emberek, mert átlátszó, mint a víz és a levegő; csak ha fogy, az vevődik észre” – mondja Németh László a regényben, és ebben az egyetlen mondatban összesűríthető Eszter élete. Tragédiává mégsem válik a sorsa, mert Eszter építő és otthonteremtő alak, és mindig akadnak olyanok, akik rászorulnak, hogy a jóságánál kissé megmelegedjenek.

Lev Tolsztoj: Anna Karenina

Egy igazi és örökérvényű klasszikus. Anna bárki lehetne. Anna a nő, aki, miután illendően férjhez ment és gyermeket szült, szerelmes lesz. Vronszkij iránti szerelmében a teljes élet reménye nyílik meg előtte, és ő bátran lépne erre az útra. Ez lesz a veszte.

Olyan még csak megtörténhet a 19. századi Oroszországban, hogy egy asszony diszkréten csalja a férjét, a társadalom pedig szemet huny felette. De hogy Anna felvállalja az igazságot: ő nem szereti a férjét, soha nem is szerette, Vronszkijt szereti? Ez már sok, ezért már kirekesztik. Nem kap többé meghívást sehova, s tőle sem fogad el meghívást senki. Vannak, akik elítélik, mások pedig kénytelenek elítélni, ha nem akarnak ők maguk is ítéletet.

A kiközösítés azonban csak Annára vonatkozik, Vronszkijra nem. Míg Anna elveszíti becsületét és kapcsolatait, Vronszkij megítélésén a viszonyuk nem változtat. Ordít a helyzet igazságtalansága, és ez aláássa kettejük kapcsolatát is. Vronszkij csak azzal állhatna igazán Anna mellé, ha felvállalja ugyanazt a kitaszítottságot, ami Anna osztályrésze. De nem teszi, Anna pedig teljesen tehetetlen ebben a helyzetben. Semmije nem marad a szerelmen kívül, és amikor azt is elveszíti, úgy érzi, nincs miért élni tovább.

Bűnös-e Anna? Nem bűnösebb, mint bárki más. Bátrabb. A teljesebb élet reményében ki akar lépni a társadalom által rászabott keretből, ezért jár a büntetés. Ennek a regénynek az üzenete túlmutat a moszkvai és szentpétervári úri társaságon, még a korabeli és a mai női sorson is. Annyi rétege van, hogy meg sem kísérlem még csak felvillantani sem őket egy ilyen rövid összegzésben. Amúgy meg, sztereotípiák a hosszú orosz nevekről ide vagy oda, szerintem nem nehezen olvasható és izgalmas regény.

Jane Austen: Értelem és érzelem

Jane Austen: Értelem és érzelem

Kamaszként olvastam először, majd a filmet is számtalanszor megnéztem. Amikor a harmincadik születésnapom előtt újra kézbe vettem, újra meghódított. Azelőtt gyönyörű, érzelmekkel teli szerelmes regényt láttam benne, később inkább a fájdalmat és a társadalomkritikát éreztem erősebben. De Jane Austen regénye nem véletlenül örök klasszikus, ami minden korosztálynak ad valamit.

Marianne és Elinor, bár szerető testvérek, mégis két teljesen ellentétes dolgot képviselnek a regényben: értelem és érzelem. Elinor az, aki mindig úgy viselkedik, ahogyan kell, józansága és önuralma mögé rejtve valódi érzéseit. Marianne őszinte és nyílt, tettetésre és képmutatásra képtelen, hevessége és féktelensége azonban mély érzésekkel párosul. A regényen végighúzódik ez az ellentét, a hősnők sorsában összecsap, és … SPOILER! Elinor elnyeri a boldogságot, Marianne nem. Sőt, Marianne éppen azt adja fel önmagából a történet végére, ami egyéniségének legnagyobb kincse volt. SPOILER VÉGE!

Bár sokkal fájdalmasabbnak látom a regény befejezését a mai fejemmel, mint egykor kamaszként, de magát a regényt is sokkal mesteribbnek, provokatívabbnak érzem. Mintha Jane Austen egyetlen kérdést akart volna a világ arcába vágni: tényleg ennyivel fontosabb megfelelni az elvárásoknak, mint őszintén, képmutatás nélkül élni? Ez a kérdés pedig, azt hiszem, ma is épp olyan aktuális, különösen a kedvességre és engedelmességre nevelt, kétségbeesetten megfelelni akaró lányok és nők életében.

Celeste Ng: Kis tüzek mindenütt

Egy kortárs amerikai bestseller. A külső elvárások és a megfelelés ebben a regényben is felbukkan, mely egy tökéletesre tervezett amerikai kertvárosba viszi el olvasóját, a 90-es évekbe, Celevelandbe.

A jómódú mintacsalád, Richardsonék, vagyis Elena, ügyvéd férje és a négy kamasz gyerekük életébe csöppen bele Mia, a fotóművész, aki egyedül neveli tinédzser lányát, Pearlt. A gyerekek kíváncsian ismerkedni kezdenek, és a két család nagyobb hatással lesz egymásra, mint azt bárki is gondolná, történetükön keresztül pedig bepillanthatunk a tökéletesnek tűnő látszat mögé. Naná, hogy hullanak ki a csontvázak a szekrényből.

A két női főhősön, Mián és Elenán keresztül a regénynek fontos témája az anyaság, a családi titkok és az önmegvalósítás, és Celeste Ng érzékenyen nyúl ezekhez a kérdésekhez, ítélet nélkül járja körbe őket. Az a bizonyos tűz is végig fontos jelkép a regényben, minden szereplő magában hordozza a szikrákat, az olvasó pedig a kérdést, hogy vajon pusztító vagy éltető, felszabadító ez az erő.

Elizabeth Gilbert: New York lányai

Aki egy ideje olvassa már a blogom, hallhatott erről a regényről, és még fog is. 🙂 Ugyanis a New York lányai az egyik kedvenc idei olvasmányom, és ez is egy visszaemlékezés. A nyolcvankilenc éves Vivian Morris mesél ifjúságáról, majd későbbi életének fontos eseményeiről és szereplőiről. Egy élvhajhász, felelőtlen fiatal lányt kísérünk végig a felnőtté válás és a kiteljesedés útján, és egy olyan életúton, ami nem fér be a hagyományos keretek közé.

Izgalmas és elgondolkodtató történet ez barátságról és szerelemről, elégedettségről és boldogságról, női szexualitásról, és arról, hogyan maradhat az ember hű önmagához, miközben keresi a helyét a világban. Ezen felül pedig még azért is különösen közel került hozzám, mert New Yorkban játszódik, és én imádtam a 40-es évekbeli és a későbbi New Yorkok hangulatát a könyvben – és nekem is megvan a magam New Yorkja, ami egyetlen, és csak nekem létezik.

És az enyém: Úton

Ürmös Beáta: Úton

Végül hadd ajánljam azt a könyvet is, aminek megkülönböztetett helye van a szívemben: a sajátomat, mely egy harminchoz közeledő, kalandvágyó magyar lány útkereséséről szól. Lili egy multinál dolgozik, ahol előléptetés vár rá, vőlegényével az esküvőre készülnek, ő mégsem érzi magát a helyén, hétköznapjai kopottnak és szürkének tűnnek, hiányzik belőlük a lényeg: valódi önmaga és az álmai. Egy véletlennek és egy hirtelen döntésnek köszönhetően csapot-papot otthagy, hogy Ausztráliába menjen, világot lásson – és a világ végén talán megtalálja azt, amire valójában vágyik.

A harmincasok az a korosztály, akiktől a társadalom azt várja, hogy megállapodjanak, családot alapítsanak. Ők már kitapostak egy karrierutat, amin a következő évtizedekben haladni fognak. De mi van, ha önmagukat egyre inkább megismerve időközben rájönnek, ezt a szépen alakuló életet mégsem érzik a magukénak? Érdemes még ilyenkor szakmát váltani, álmokat kergetni, mindent elölről kezdeni? Mit tud kezdeni magával egy átlagos, irodában, teljes munkaidőben dolgozó fiatal, aki több szabadságra, messzi tájakra vágyik? Lehet egyensúlyt találni álmok és hétköznapok között? Mennyire szabad rábízni magunkat a vágyakra, a szenvedélyre?

Lili mellett más női szereplők is felbukkannak a regényben, és hozzák magukkal a saját kérdéseiket szerelemről, egyedüllétről, anyaságról, gyászról és önmegvalósításról. De felbukkannak természetesen kenguruk, vombatok, krokodilok, na, meg harsányzöld vagy éppen vörös és kietlen ausztrál tájak is.

Neked van még kedvenc regényed női sorsról?

Olvastad már az én regényemet?

Az Úton egy harminchoz közeledő, kalandvágyó magyar lány útkereséséről szól, aki a világ végére megy, hogy megtalálja azt, amire valójában vágyik – na, meg még egy csomó kengurut, vombatot, krokodilt, harsányzöld vagy éppen vörös és kietlen ausztrál tájat.

Ha tetszett, oszd meg:

 

One Response

  1. […] utóbbira pedig mindenféle témájú blogon rengeteg példa van, az enyémen a legnépszerűbbek: 8 könyv karácsonyra nőknek, 7 könyv, ha nevetni szeretnél, Három gyönyörűen szomorú őszi […]

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük