Az 5 legviccesebb Rejtő-regény

Az 5 legviccesebb Rejtő-regény

Itt van a nyár, és a nyaraláshoz könnyed, szórakoztató olvasmányok illenek. Ha pedig elmarad a nyaralás idén, akkor még inkább jól jön egy kis nevetés. Arról meg ki más is juthatna eszembe, mint Rejtő Jenő? Ugyanis még senkinek a könyvein nem nevettem olyan jókat, mint az övéin. Így volt ez tizenéves koromban, és most is így van.

Rejtő Jenő, írói álnevén P. Howard, számlálatlan humoros regény és kisregény szerzője. Abszurd szereplői és fordulatai, sajátos, groteszk humora és az ebbe csomagolt társadalomkritikája páratlan hangulatot kölcsönöz nagyon sok regényének – olyannyira, hogy egyesek szerint felülbírálandó, valóban ponyva-e, amit Rejtő írt, vagy több annál. Ezt nem én fogom eldönteni, az viszont biztos, hogy szívesen olvasom őt, és szeretettel ajánlom bárkinek, aki kacagásra vágyik.

Jöjjön tehát az öt legviccesebb regénye – az én teljességgel szubjektív válogatásom:

Piszkos Fred, a kapitány

„- Uram! A késemért jöttem!
– Hol hagyta?
– Valami matrózban.
– Milyen kés volt?
– Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta?
– Várjunk… Csak lassan, kérem… Milyen volt a nyele?
– Kagyló.
– Hány részből?
– Egy darabból készült.
– Akkor nincs baj. Megvan a kés!
– Hol?
– A hátamban.
– Köszönöm…
– Kérem… A csapos mesélte, hogy milyen szép kés van bennem. Egy darab húszcentis kagylóritkaság.
– Forduljon meg, kérem, hogy kivegyem…
– Kitartás! A kocsmáros azt mondta, hogy amíg nem hoz orvost, hagyjam bent a kést, mert különben elvérzek. A kocsmáros ért ehhez, mert itt már öltek orvost is. Régi étterem.
– De én sietek, kérem! És mit tudja az ember, hogy mikor jön az orvos? Kés nélkül mégsem mehetek éjjel haza.
– Az orvos itt lakik a közelben, és a kocsmáros triciklin ment érte. Ha szurkált uram, hát viselje a következményeket.
– Hohó! Azért, mert magába szúrnak egy kést, még nincs joga hozzá, hogy megtartsa. Ez önbíráskodás! Hála Istennek, van még jog a világon.”

Lehet nem szeretni egy regényt, ami ilyen párbeszéddel nyit? Nekem ez volt első találkozom Rejtővel – meg a groteszk humorral, amit azóta is imádok, nemcsak az ő regényeiben. De ez a regény ismertetett meg kedvenc Rejtő-hőseimmel is: Piszkos Freddel, Fülig Jimmyvel és a többi, válogatott kikötői szélhámossal. Ezen felül van itt minden, ami egy izgalmas történethez kell: trónöröklés, összeesküvés, járvány egy luxushajón, visszajáró holttestek, csavargónak álcázott herceg és hercegnek álcázott csavargó, szerelem és sok-sok humor.

A tizennégy karátos autó

„Gorcsev Iván, a Rangoon teherhajó matróza még huszonegy éves sem volt, midőn elnyerte a fizikai Nobel-díjat. Ilyen nagy jelentőségű tudományos jutalmat e poétikusan ifjú korban megszerezni példátlan nagyszerű teljesítmény, még akkor is, ha egyesek előtt talán szépséghibának tűnik majd, hogy Gorcsev Iván a fizikai Nobel-díjat a makao nevű kártyajátékon nyerte el, Noah Bertinus professzortól, akinek ezt a kitüntetést Stockholmban, néhány nappal előbb, a svéd király nyújtotta át, de végre is a kákán csomót keresők nem számítanak; a lényeg a fő: hogy Gorcsev Iván igenis huszonegy éves korában elnyerte a Nobel-díjat.”

Újabb első mondatok, ezúttal egy olyan regényből, mely maga is egy kalandos száguldás – egy sofőrrel, aki nem tud vezetni, de tűzön-vízen áthajt, és egy autóval, melynek alváza aranyból van. Izgalmas cselekménye mellett A tizennégy karátos autó szellemes ötletek tárháza. Van benne nyomozósdi, légiós történet, egy kis románc, de legelső sorban is paródiát csinál mindenből.

A három testőr Afrikában

„Négy különböző nemzetiség képviselője volt az asztalnál: egy amerikai gyalogos, egy francia őrvezető, egy angol géppuskás és egy orosz hússaláta. A gyalogos, az őrvezető és a géppuskás a padon foglaltak helyet, a hússaláta az asztalon, egy tálban.”

Rejtő tud indítani, mondtam már? Ennek a regénynek is az első mondatait ragadtam ki, melyek észrevétlenül sodornak magukkal Csülök, Tuskó Hopkins, Senki Alfonz és a Török Szultán négyesének fergeteges kalandjában. A Szaharában meleg van, megtudjuk, ki az a nagy Levin, minden mindennel összefügg, a szálak összegabalyodnak, feltűnik az elmaradhatatlan nő, végül pedig minden szépen kisimul. Csak az arcizmaink kapnak görcsöt.

A szőke ciklon

„Ilyenek a nők. Tizenötször eldobnak valamit, amiről azután, ha végképp elhagyták, rájönnek, hogy a legdrágább kincsük volt.”

Ahogy a ciklon, olyan őrült tempóban halad ez a történet, meneküléssel és üldözéssel – hajón, vonaton, autón, tevén. Miss Evelyn Weston, a balladafordítással foglalkozó bölcsészkisasszony, egy egymillió font sterling értékű gyémánt örököse testesíti meg ezt a bizonyos ciklont, mely felforgat maga körül mindent, többek között tisztes angol úriemberek életét és érzelemvilágát. Pörgős, kacagtató kaland.

Az ellopott futár

„Ez a lány maga sem tudta, hogy mit akar, de abból nem engedett, és semmi sem olyan végzetes erejű, elsöprő hatalom, mint a nő, ha valamiben nincs igaza. Mondd neki, hogy ne tanuljon énekelni, mert nincs hangja, kérd, hogy ne pöröljön, hiszen elveszíti, könyörögj, hogy viseljen más kalapot, mivel ez nem illik hozzá; éppen annyi, mintha felkérnék a ciklont, hogy foglaljon helyet egy percre.”

Szédületes pörgés ez is, egy újabb kikötői történet, de nem a megszokott figurákkal, csak a megszokott módon sodor magával. Főhőse ezúttal egy kislány: tiszta lelkű, de felvágott nyelvű, eleven, és olyan kisugárzása van, mely összekovácsolja az embereket – élükön Babette anyó a húsdarálóval, elvégre nem lehet mindenkinek kagylónyelű zsebkése. A humor alatt pedig komoly gondolatok is felbukkannak jogról, igazságról, kapcsolatokról.

Rejtő attól lesz komoly, mert nem lehet komolyan venni. Lépjetek csak be a hotelbe, ahol „esténként az úri közönség verekszik”, a klubhelyiségbe, ahová „lőfegyvert és ólmosbotot behozni ajánlatos”. „Belépés díjtalan! Kilépés bizonytalan!”

Neked van kedvenc Rejtő-regényed?

Ha tetszett, oszd meg:

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük