Daintree, a legősibb esőerdő

Created with Sketch.

Ausztrália keleti partján a kék és zöld színek dominálnak. Óceán és esőerdő. A híres Nagy-korallzátony pedig szinte egybeölelkezik egy másik természeti csodával: a Daintree esőerdejével, ami az óceánpartig nyúlik, a mangrove fák nagy gyökerei dagálykor vízben áznak. Ez volt autós túránk legészakibb pontja.

Olyannyira lenyűgözött ez az esőerdő, hogy egyik sétánk során kis híján lefejeltem egy hatalmas pókot, és még csak észre sem vettem. Férjem baljóslatú kérésére – miszerint “fordulj csak meg, és nézz egy kicsit felfelé” – aztán utólag is sokkot kaptam, mikor megláttam a pókot a fejem fölött pár centivel a hálója közepén terpeszkedni. De további ijesztgetés helyett inkább elmesélem, mitől is olyan különleges a Daintree. (Egyébként egy kézen számolhatom, hányszor láttunk pókot az utunk során.)

Ő a világ legrégebbi, folyamatosan létező esőerdeje. Korát 180 millió évre becsülik, ezzel jócskán megelőzi az Amazonas esőerdejét (is). Némely itt található növény több mint 100 millió éve is létezett már, és mivel környezetük, az esőerdő állandó maradt, ők maguk sem változtak sokat. Az egyik legismertebb közülük az Idiospermum australiense, köznyelvi nevén Idiot Fruit, mely a föld egyik legprimitívebb virágzó növénye.

Öldöklő növények

Girringun National Park, Queensland, Australia

Az esőerdő keményeknek való terep. Élet-halál harc folyik a fényért, élősködők törnek a magasba, fák fojtják meg egymást az évek során. Fajgazdagsága páratlan, és bizony nem érdemes tudatlanul nyúlkálni a növényekhez.

Az egyik túránk előtt például tábla figyelmeztetett (mindenféle veszélyre tábla figyelmeztet, kitelne belőlük is egy szép gyűjtemény), hogy van egy növény, aminek zöld és szív alakú levele van, neve ez és ez (persze, nem jegyeztük meg) – na, ahhoz jobb nem hozzáérni, mert fájdalmas kiütéseket okoz, valamint akár hetekig tartó fejfájást. De nézzük a jó oldalát: megölni azért nem tud. Növény még Ausztráliában sem öl embert (csak ha megeszed, és pont egy mérgező bogyó a szóban forgó).

Az esőerdő érdekes és egyedi állatai

Daintree National Park, Australia

A Daintree egyik legfontosabb lakója a cassowary (a magyar nevét is megtaláltam: kazuár; ez nekem pont annyira hangzott volna ismerősnek ezelőtt, mint az angol verzió, de hát, nem vagyok biológus). Ez egy strucchoz hasonló, ám annál színesebb madár. Kizárólag itt él, mégpedig érdekes szimbiózisban az esőerdővel. Bizonyos növényfajok magjai ugyanis csak akkor tudnak termékennyé válni, ha előbb keresztülmennek a cassowary emésztőrendszerén. A veszélyeztetett madárfaj léte így nagyon szoros kapcsolatban áll számos növényfaj létével. Sajnos vadonban nem láttunk ilyet, ritkán látni őket, mivel kevesen is vannak.

Amit viszont láttunk, sőt több százat is, azok a repülő kutyák. Mi nagyon aranyosnak találtuk őket! Nagyrészt a fákon lógtak fejjel lefelé, és legyezgették magukat denevérszerű szárnyukkal. Némelyek játszottak vagy veszekedtek. Az idegesítően magas frekvenciájú hangjuk ellenére jó ideig elnézegettük őket.

Egy másik nagyon édes, és szinte csak itt élő állatka, amit viszont nem láttunk, a tree kangaroo – egy fán élő, kicsi és félénk kenguru fajta. Ebben mondjuk nem is reménykedtünk, hiszen magasan van az élőhelye, és különben is fél az embertől. Ellenben számos kígyófajta is szívesen heverészik a magas, napos helyeken, belőlük se láttunk egyet se, ezt kevésbé bántuk.

Láttunk viszont krokodilt az egyik folyótorkolatban. Nem is volt olyan könnyű észrevenni, teljesen mozdulatlan volt, és csak félig látszott ki a vízből. Mi a víztől messzebb álltunk a parton. A Daintree azon helyek egyike Queenslandben, ahol egyik strandon sem érdemes bemenni a vízbe. A Daintree folyó és más kisebb, trópusi folyók ugyanis itt torkollanak az óceánba, és a krokodilok rendkívül kedvelik őket. Képeslapra illő, gyönyörű strandok amúgy, és bármelyik alkalmas egy romantikus krokodil-leső sétára, lévén igencsak néptelenek.

Daintree National Park, Queensland, Australia

Érintetlen, vad világ

A néptelenséghez hozzátartozik, hogy a Daintree területén nem sokan élnek. Az itteni benzinkutak, vendéglátóegységek saját generátorukkal termelik az áramot, és nincs túl sok belőlük. Queensland állam fel is vásárolta az esőerdő nagy részét, az érintetlenség megőrzésének érdekében.

Az út, ameddig van, addig jó minőségű, de zsákutcában végződik (az Ausztrália északi része felé vezető főút nem a part mentén megy). A Daintree folyó természetes választóvonalat képez az esőerdő és a tőle délre eső terület közt, rajta egyetlen komp közlekedik, az esős évszak áradásakor az se.

Érintetlen, páratlan fajgazdagságú, ősi darabkája ez a földnek. Méltó és felejthetetlen lezárása lett az ausztrál utunknak. Nem mellesleg, többet tanultam itt a természetről és egyes fajokról, mint amennyi életem összes biológia óráján rám ragadt. És a biológia órával ellentétben, ezt nagyon élveztem.

Olvastad már az én regényemet?

Az Úton egy harminchoz közeledő, kalandvágyó magyar lány útkereséséről szól, aki a világ végére megy, hogy megtalálja azt, amire valójában vágyik – na, meg még egy csomó kengurut, vombatot, krokodilt, harsányzöld vagy éppen vörös és kietlen ausztrál tájat.

Ha tetszett, oszd meg:

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük