Regényt írni már csak azért is izgalmas volt, mert nagyon sok mindent megtapasztaltam, amit regényolvasás közben nem, mert az olvasói szerepből adódóan nem lehet. Nekem mindig fúrta az oldalamat, hogyan készül egy regény, mi zajlik a háttérben, mi az, amit az olvasó nem lát. Természetesen minden regény másképp születik, így ezúttal csak azt tudom megosztani, hogyan készült az én első regényem, és számomra mi jelentett segítséget a megírásához.
A regény fejben születik meg
Az viszont általában is igaz, hogy minden regény először fejben születik meg. Nem mondatról-mondatra, nem is elejétől a végéig, hanem a lényeget tekintve. Na, jó, de hogyan? Erre mondják az igazi írók lezser, kissé nagyképű természetességgel: hát jön az IHLET.
Eszemben sincs ezt a misztikus ködöt teljességgel eloszlatni – nyilván nem vagyok még igazi író -, de azért hozzátenném, hogy a fellegekből alászálló ihlet mellett szükség van földhözragadtabb dolgokra is. Agyra és kézre például, hogy végiggondoljam, majd leírjam azt a történetet. Továbbá nem árt némi kitartás és fegyelem sem.
Szóval van egy alapötlet. Hogyan tovább?
Számos kérdés segít abban, hogy egy jó ötletet tovább tudj vinni. Mutatok néhányat, melyek egyszerűnek tűnnek, a nehézségük pedig abban rejlik, hogy valóban alaposan végig kell őket gondolni. Vagy leírni, ha neked az a könnyebb. Tehát:
Ki(k)ről szól? Ki a főszereplő? Mi a neve? Hány éves? Hol él? Kikkel él együtt? Hogyan telik egy tipikus napja? Mi a munkája? Kik a barátai, családtagjai? Milyen viszonyban van velük? Mit csinál szabadidejében? Vannak fura hobbijai? Milyen ember? Milyen a világnézete? Milyen filmeket szeret? Mi a kedvenc könyve? Mi a legnagyobb álma? Mitől fél?
Először meg kell ismerned a főszereplődet ahhoz, hogy a regényben életre tudd kelteni. Na, jó, de mi van a történettel? Elvégre mindenképpen kell egy jó sztori, nem? Ez a regény típusától is függ. De a főszereplő mindenképpen fontos, minden más az ő alakjára épül. A történet is, ami a főszereplő (vagy főszereplők) problémáiból, céljaiból, vágyaiból, küzdelmeiből áll össze.
Ezután jön a többi lényeges szereplő, akiket szintén meg kell teremteni fejben. Majd jöhetnek a szereplők közti viszonyok: milyen konfliktusok vannak? Ki honnan, hová akar eljutni? Mik az akadályok? Hogyan próbálják azokat az egyes szereplők legyőzni? A mellékszereplők és az ő konfliktusaik esetén ezt akár aközben is át lehet gondolni, miközben már írod a regényt.
Nekem az volt a tapasztalatom, hogy ha valóban tudod, kikről szól a regényed, akkor már azt is tudod, miről szól.
Alkoss szabályokat, amik segítenek az írásban
Én nem utálom a szabály szót, de éppenséggel nem is nagyon szeretem. Ha te sem, akkor használd mondjuk a szokás vagy rutin szavakat helyette. Ugyanis itt arról van szó, hogy kialakíts egy keretet, ami a regényed befejezéséhez hozzásegít.
Számomra az első regényemnél a NaNoWriMo (vagyis a National Novel Writing Month 30 napos regényírás kihívás) szabályai adták az alapot, legelső sorban az alábbiak:
- 30 napon keresztül írj összesen 50 ezer szót, mely adjon ki egy történetet, melynek eleje, közepe és vége van
- első vázlatba ne javíts bele, ne törölj belőle
- minden nap írj, akkor is, ha csak egy keveset sikerül
Engem ezek a szabályok segítettek. Az, hogy folyamatosan benne éltem a történetben, és hogy kritika és elvárások nélkül egyszerűen csak kiírtam magamból, ami bennem volt, segítettek szabadjára engedni a kreativitásomat és lendületben tartottak. Nem biztos, hogy mindenkinek ez válik be. De biztos van olyan rutin, ami igen, és ezt kell kialakítani.
És végül…
Kész a regény. Dehogy. Az első vázlat még nem a regény. De lehet vele dolgozni (általában jó sokat), hogy végül majd az legyen.
Te próbálkoztál már regényírással? Mik a tapasztalataid, milyen szokások segítenek?
Hogyan adj ki e-könyvet ingyen?
Készítettem egy rövid, de az e-könyvek magánkiadásával kapcsolatban minden lényeges kérdésre választ adó e-könyvet (naná!) a témában, melyet ingyen megkapsz, ha feliratkozol a havi hírlevelemre.
Olvastad már a regényemet?
Az Úton egy harminchoz közeledő, kalandvágyó magyar lány útkereséséről szól, aki a világ végére megy, hogy megtalálja azt, amire valójában vágyik – na, meg még egy csomó kengurut, vombatot, krokodilt, harsányzöld vagy éppen vörös és kietlen ausztrál tájat.
