Mire tanított A Danaida?

Created with Sketch.

Szabó Magdának szinte minden regényét olvastam, és bár a legtöbb tetszett, nehéz lenne kedvencet választanom. A legtöbb lenyűgözött az éleslátóan, finoman kidolgozott jellemekkel, a mélybe nézéssel, a felbukkanó helyzetek és játszmák pedig fájóan valóságosak. De az egyik kedvencre esélyes regény biztosan A Danaida, ami a legutóbb olvasottak egyike, mely érdekes kérdéseket feszeget sorsról és hiányokról, miközben nem sugall semmilyen választ. Engem épp ezzel ösztönöz leginkább válaszkeresésre.

De mi a kérdés?

A sors. Ki miért úgy él, ahogy? Ki lehet-e ebből törni? Mi történik a gyermekkel, ha gondos, pedáns, ám közönyös anya mellett nő fel? Ha nem kap szeretetet azoktól, akiken ragaszkodással csügg, s közben nem veszi észre azt a néhány embert, akik talán furcsa vagy suta módon, mégis őszinte jósággal és törődéssel fordulnak felé? Mi történik az emberrel, ha saját érzelmeibe, sebeibe zárkózva él, a külvilágot szinte észre sem véve?

Csándy Katalin, a regény főhőse mindez egyszerre. Ő a könyvben a danaida, élete éppoly értelmetlenül folyik el, mint Danaus király lányainak az idők végezetéig a feneketlen hordóba öntött vize. Különböző kapcsolataiban kicsi korától fogva csak használják őt – imádott bátyja az apja bosszantására, édesanyja a bátyja pótlékaként, első szeretője illegális tevékenysége leplezésére. A kihasználás betetőzése férje, Simkó Elek és Anyuci, az Elek első házasságából ottmaradt anyós – két bravúrosan megírt, rendkívül ellenszenves karakter, igazi életvitelszerű élősködők, mindenféle értelemben véve.

A megértés és a változás két különböző dolog

Olvasóként hamarabb látjuk a sebeket, játszmákat, torzulásokat, melyeket, megkésve bár, de Katalin is észrevesz. A megértés azonban kevés a változáshoz. Változást Melinda hoz, a fogadott gyermek, azon kevés szereplők egyike, aki valóban szereti Katalint, érdekeit a sajátja elé tudja helyezni. Katalin pedig vele kapcsolatban hozza meg első olyan önálló döntését, mely a maga és mások életét is jelentősen átformálja.

De hiába a változás, Katalin szeretetre nem lel legvégül sem, csak nyugalomra. A történetet lezáró hazatérésben benne van a megszokottság melege, de a változatlanság szomorúsága is. Katalin egyszerűen csak beletörődik, hogy új lakhelye, új élete olyan, amilyen. Azt eldönti, milyen életet hagy ott, de azt nem, milyet választ helyette.

Ezt hozta legnagyobb tanulságul is nekem ez a regény, és ezért nehéz önmagában csak a hibákból – magunkéból vagy másokéból – tanulni, mert nem elég tudni, mit utasítunk el, milyenek nem akarunk lenni. Ha nem tudjuk, mi felé tartunk, ha nincsenek pozitív céljaink is, amik felé törekedni érdemes, akkor csak menekülünk, vagy sodródunk.

Neked van kedvenc Szabó Magda regényed?

Olvastad már az én regényemet?

Az Úton egy harminchoz közeledő, kalandvágyó magyar lány útkereséséről szól, aki a világ végére megy, hogy megtalálja azt, amire valójában vágyik – na, meg még egy csomó kengurut, vombatot, krokodilt, harsányzöld vagy éppen vörös és kietlen ausztrál tájat.

Ha tetszett, oszd meg:

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük