6 “strandolásra” alkalmatlan strand, amit mégis érdemes meglátogatni

Created with Sketch.

Egy évig éltem a Csendes-óceán partján, és ennyi idő elég volt ahhoz, hogy leszámoljak azzal a naiv gyermeki hittel, hogy a strandokra fürdeni jár az ember. Kaliforniában, ráadásul. Különösen felháborítónak találtam ezt azért is, mert gyerekként a nagymamámmal gyakran néztük a Baywatch című ikonikus sorozatot, és ott bizony folyton ki kellett menteni valakit a vízből, ami már csak azért sem lehet igaz, mivel nem nagyon megy be senki, ha meg mégis, akkor sem úszni, hanem szörfözni.

Bár a Baywatchból kiábrándultam, Kalifornia örökre meghódított magának, a fürdésre teljesen alkalmatlan strandjaival együtt is. (Oké, oké, néhányszor én is fürödtem, és a nálunk megszálló észt fiú is megállapította, hogy a Balti-tengerhez képest San Francisco strandjain igen kellemes a víz hőmérséklete.) Sőt, azóta azon kaptam magam, hogy vonzódom ezekhez a strandokhoz, és ezt csak megerősítette, hogy számos feledhetetlenre akadtam köztük a világot járva. De miért azok? Megmutatom, mert összegyűjtöttem nektek a kedvenceimet.

Reynisfjara, vagy Black Sand Beach, Izland

Reynisfjara (Black Sand Beach), Iceland

Hah, Izlandra nem fürdeni járunk amúgy se, igaz? (Dehogynem! Csak nem az óceánban, hanem a természetes hőforrásokban.) Azért mégis érdemes körbenézni az óceánparton, kezdve mindjárt a leghíresebb fekete homokos stranddal, a Reynisfjarával, a sziget “halálstrandjával”.

A bizarr becenév annak köszönhető, hogy számos haláleset történt már a strandon a nagy hullámok és az erős áramlat miatt, és nem is feltétlen azért, mert valaki bement úszni, hanem csak csinált egy selfie-t, háttal a hullámoknak. Ezt a partszakaszt ugyanis annyira nem védi semmi, hogy egy több száz kilométerre a nyílt óceánon támadó hirtelen széllökés máris méterekkel tovább kifutó hullámokat eredményez, amik könnyen magukkal rántanak bárkit, és nem is eresztik.

Reynisfjara (Black Sand Beach), Iceland

No, de miután Kaliforniában egy éven át olvastam lépten-nyomon a figyelmeztető táblákat, hogy az óceánnak (és a medvének) soha, de soha ne fordítsd hátat, bátran előreszegett fejjel indultam felfedezni a Reynisfjarát, ami egy csodaszép strand. Lépcsős bazaltoszlopok és egy csinos kis barlang adják meg a hátteret a koromfekete homoknak, amin igen jól mutatnak a fehér habok. Bent a vízben is több látványos sziklaforma található, ezek természetesen kővé vált trollok, mint az összes ilyen a szigeten.

Fürdőruha nem szükséges, széldzseki viszont ajánlott, fázós kezűeknek romantikus parti sétához pedig kesztyű is, mert másképp nem akaródzik majd a kézfogás. Utána érdemes felautózni a strand fölé magasodó világítótoronyhoz, onnan is csodás a látvány. 

Moss Beach, Kalifornia, USA

Moss Beach, San Francisco Bay Area, CA, USA

Kalifornia azért mégsem maradhat ki, de ne aggódjatok, nem fogom az összes strandot felsorolni. Olyat mutatok, amit viszonylag kevesen ismernek, és nemhogy fürdeni, még sétálni sem lehet rajta, ugyanis a meredek sziklafal tetejéről nem vezet oda út. Ez Moss Beach egyik kis öble, a borjúfókák kedvenc pihenőhelye.

Ezek az édes állatok nagyon esetlenül mozognak a szárazföldön, és ha embert látnak, már messziről menekülnek abba a közegbe, ahol viszont ügyesek: a vízbe. Kalifornia partjainál gyakran lehet velük találkozni, de ellentétben a kikötőket hangos ugatásukkal betöltő oroszlánfókákkal, a félénk borjúfókák az elhagyatott strandokat kedvelik. Moss Beachnél a szikla tetején levő, fákkal szegélyezett túraútról észrevétlenül megleshetjük őket.

Gibson Beach, Port Campbell Nemzeti Park, Viktória, Ausztrália

Port Campbell National Park, Victoria, Australia

Megint egy strand, ahol pusztán csak a nagy hullámok és erős áramlatok miatt nem javasolt a fürdés. Ausztráliáról mindenkinek a mérges pókok, kígyók, krokodilok, cápák és halálos csípésű medúzák jutnak eszébe, amik valóban mind meg is találhatók ezen a világtól elszigetelt, hatalmas kontinensen és az őt körülölelő óceánban, viszont halálesetekhez elenyésző közük van. Főleg ahhoz képest, ahányan belefulladnak az óceánba évente. Mert ilyen erős és pusztító tud lenni az óceán, medúzák meg cápák segítsége nélkül is.

Gibson Beachre azért mégiscsak érdemes lesétálni azon a hosszú, meredek lépcsősoron, amit a strand fölé magasodó sziklafalba építettek. Azok a bizonyos nagy hullámok már önmagukban is csodálatra méltóak (csak nem szabad nekik hátat fordítani), emellett viszont közelről nézhetünk fel a Tizenkét Apostol néhány sziklájára. A Gibson Beach melletti öböl ugyanis a híres sziklaformáció otthona, csakhogy magas, függőleges sziklafalak zárják körül, és oda nem vezet lépcső. A látványt Gibson Beachről és a környező sziklafalak tetejére épített kilátóplatformokról lehet élvezni.

Cape Tribulation Beach, Daintree Nemzeti Park, Queensland, Ausztrália

Daintree National Park, Australia

Cape Tribulation Beach Queensland egyik puha homokos, képeslapra illő trópusi strandja, ahol lépten-nyomon táblák hirdetik, hogy senki bele ne menjen a vízbe. Ugyanis ezt a strandot a bordás krokodilok is kedvelik, akik minden krokodil közül a legnagyobbra nőnek, és az ausztrálok “sósvízi krokodiloknak” hívják őket, mivel a folyótorkolatokból gyakran felúsznak az óceánba. Mivel a Daintree folyóban nyüzsögnek a krokik, a Daintree Nemzeti Parkban egyik strandon sem javasolt a fürdés. Viszont lehet a partról krokodilra lesni!

A Daintree esőerdeje már önmagában is különleges, mert a legősibb a világon, majdnem 180 millió éves! Cape Tribulation strandjánál pedig két természeti csoda ölelkezik össze: az esőerdő és a Nagy-korallzátony. A Daintree itt szinte belenőtt az óceánba, a mangrove fák nagy gyökerei dagálykor sós vízben áznak. Egyébként ezekben a sós mocsarakban szaporodnak nagy kedvvel az esős évszakban Ausztrália gyilkos medúzái. És bármily hihetetlen, ebbe az érintetlen, vad világba biztonságos tanösvényeken nyerhetünk betekintést, melyeknek egyik állomása a gyönyörű Cape Tribulation Beach.

Antequera Beach, Tenerife, Kanári-szigetek, Spanyolország

Antequera Beach, Tenerife, Canary Islands, Spain

Antequera Beach a legfrissebb élményem, az egyik kedvenc strandom Tenerifén. A fekete homokos, nagy, lapos kövekkel teleszórt öböl az Anaga hegyei alatt bújik meg, és dagálykor szinte teljesen el is nyeli az Atlanti-óceán. A hullámok ágyúdörgéshez hasonló robajjal omlanak a partra, ilyen nagyokat nem láttunk sehol máshol a szigeten!

De nem is csak maga Antequera Beach a látványosság, hanem maga a túra is, ami hozzá elvezet. Máshogy ugyanis nem közelíthető meg, csak gyalog vagy hajóval. A gyalogtúra az Igueste de San Andrés nevű kis faluból indult, és három órán keresztül vezetett át a meredek parti hegyeken és mély völgyeiken. Tipikusan az az út, ami első ránézésre nem túl nehéz, hiszen nem vezet magasra, és a kiindulási meg a végpont között nincs nagy szintkülönbség. Csakhogy egyetlen rövidke egyenes szakasz sincs benne, vagy meredeken felfelé, vagy meredeken lefelé kell menni, ezért az egyik legnehezebb túra volt, amit Tenerifén csináltunk. De az egyik legszebb is, végig csodás kilátással a partra és a hegyekre!

Ballinskelligs Beach, Írország

Ballinskelligs Castle, Ring of Kerry, Ireland

Itt igazából lehet fürdeni, akinek kedve támad. Védett, homokos öböl, szinte mediterrán kékségű vízzel, oldalról a Ballinskelligs-kastély festői romjaival díszítve (Írországban minden rom festői, meg romantikus, ez van). A híres panorámaút, a Ring of Kerry egyik meseszép megállója ez a hely, ahol úgyis tudod már, mi miatt nem fogsz úszni: az időjárás.

Nem tudom, hány fokos itt az óceán, de amikor pulcsiban és dzsekiben sétálok a parton a csípős szélben, akkor nem is nagyon érdekel. Azt is tudom, vannak, akik nem olyan finnyásak, mint én, mert éppen láttam is valakit fürdeni itt. Egyetlen embert, az igaz, de őt igazán megjegyeztem, mert máshol nem találkoztunk fürdőzővel a kéthetes ír utunk során se előtte, se utána. Némelyik strandon ugyan tábla figyelmeztetett rá, hogy óvd magad az erős napsugárzástól, de ezt viccnek vettem.

Na, nektek is vannak a tarsolyotokban ilyen strandok? Vagy az a strand nem is igazi, ahol nem lehet fürdeni?

Olvastad már az én regényemet?

Az Úton egy harminchoz közeledő, kalandvágyó magyar lány útkereséséről szól, aki a világ végére megy, hogy megtalálja azt, amire valójában vágyik – na, meg még egy csomó kengurut, vombatot, krokodilt, harsányzöld vagy éppen vörös és kietlen ausztrál tájat.

Ha tetszett, oszd meg:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük