Ürmös Beáta

Kategória: Portrék

  • 7 dolog, amit nem tudtál Charlotte Brontë-ról

    7 dolog, amit nem tudtál Charlotte Brontë-ról

    Emily Brontë-ról már írtam egy portrét korábban, ezt muszáj folytatnom Charlotte Brontë-tal, akiről sokkal több mindent tudunk – méghozzá elég meglepő dolgokat tudtam meg, amikor kutakodni kezdtem utána.

    1. Regényei nem tipikus romantikus lányregények

    Négy megjelent regényéből hármat olvastam eddig: Jane Eyre, Shirley és Villette. Bár első ránézésre romantikus lányregénynek tűnhetnek, mindegyik több ennél. Sokkal inkább szólnak a női sorsról és a függetlenség kereséséről, a romantikus szálak sem éppen hagyományosak bennük, és a férfi hősök között nincsen tökéletes Mr. Darcy. Megjelenésükkor, a 19. század közepén elég nagy port kavartak, mivel a maga módján mindegyiknek a hősnője szembemegy a kor hagyományos női szerepével.

    Kedvencem a Villette, mert nagyon erős és jól megírt karakterei vannak, frappáns szerelmi szálai és árnyalt társadalomkritikája, amiből az irónia sem maradhat el. Kamasz önmagamnak első olvasásra viszont a Jane Eyre-t ajánlanám.

    2. A hagyományos női szereppel ő maga is szembement

    Amikor 16 éves korában elküldte írásait Robert Southey költőnek, azt a választ kapta, hogy bár az írásokon látszik a tehetsége, jobb, ha lemond arról, hogy ezzel foglalkozzon, mert az irodalomban a nőknek úgysincs helye, és nem is ez a dolguk.

    Naná, hogy Charlotte tovább írt. Regényei viszont Currer Bell álnév alatt jelentek, és jó ideig még a saját apja előtt is titkolta, hogy regényeket ír.

    3. Legsikeresebb regényének, a Jane Eyre-nak ötlete a húgától származik

    Anne Brontë első regénye, az Agnes Grey ugyanis hamarabb készült el, és ki hinné, annak a főhőse is egy nevelőnő, aki a maga boldogulását keresi. Köztudott, hogy a Brontë lányok otthon felolvasták egymásnak készülő regényeiket, Charlotte pedig nyilván ihletett kapott. Ráadásul, bár a Jane Eyre a későbbi mű, korábban került kiadásra Anne regényénél, mivel Charlotte ügyesebben keresett kiadót.

    Hogy ha másképp történnek a dolgok, Anne regénye lenne-e a híresebb ma? Nem tudhatjuk. Az Agnes Grey ugyanis sokkal kevésbé romantikus képet fest a nevelőnői életről, mint a Jane Eyre, stílusa is visszafogottabb. Mindenesetre igen ritka volt a korban, hogy egy nevelőnőnek csak egyetlen és oly kevés gondot okozó tanítványa legyen, hogy a házvezetőnő anyáskodjon felette, és intelligens, jóképű munkaadója végül belészeressen – ahogy ezek Charlotte regényében megtörténnek.

    4. Első regénye nem a Jane Eyre

    Hanem Az angoltanár című mű, mellyel minden kiadót végigjárt, és senki sem akarta megjelentetni. Végül posztumusz kiadásban jelent csak meg, Charlotte halála után, így az első kiadott regény viszont a Jane Eyre lett.

    5. Beleszeretett házas tanárába

    Huszonegy évesen testvérével, Emily-vel Brüsszelbe mentek nyelveket tanulni, ahol Charlotte beleszeretett idősebb, házas tanárába, Constantin Hégerbe, akihez szenvedélyes hangú leveleket is írt – amiket a tanár összetépett, a tanár felesége pedig összeragasztott, és a British Library máig őrzi őket.

    6. Shirley című regényében két testvérének állít emléket

    A regény főszereplője, Shirley az, aki Emily lehetett volna, ha megvannak rá a lehetőségei, Caroline alakja pedig állítólag Anne-t idézi. 

    7. Későn, de megházasodott, nem sokra rá pedig meghalt

    Halála előtt egy évvel házasságot kötött apja segédlelkészével, majd terhessége alatt halt meg, mivel terhességi komplikációként nagyon erős hányás lépett fel nála.

  • 5 dolog, amit nem tudtál Emily Brontë-ról

    5 dolog, amit nem tudtál Emily Brontë-ról

    Kamaszkoromtól kezdve rajongok az angol klasszikusokért (igen, Jane Austennel az élen, de nemcsak ő van ám!), és szinte minden évben olvasok (vagy újraolvasok) néhányat. Kedvenc szerzőimnek és könyveiknek pedig most egy többrészes bejegyzés sorozatot szentelek a blogon, amit Emily Brontë-tal kezdek.

    Miért épp vele? Mert a három Brontë nővér közül róla tudunk a legkevesebbet, valamint neki az összes regényét elolvastam – mindössze egyetlen regényt írt ugyanis rövid élete során. Mára a legtöbb irodalmár őt tartja a legnagyobb írónak a nővérek közül, az Üvöltő szelek pedig egy feledhetetlen és különös regény, egy örök klasszikus.

    Engem nagyon izgatott az is, hogy ki lehet valójában ez a magányos tanító- és nevelőnő a 19. századi Angliából, aki ilyen regényt tud írni. Nos, ezt sosem fogjuk megtudni, mivel Emily a családtagjain kívül szinte senkivel nem érintkezett, és alig maradtak fenn róla információk. Azért találtam néhány érdekeset:

    1. Álnéven írt

    A másik két Brontë-nővérhez, Charlotte-hoz és Anne-hez hasonlóan Emily sem az eredeti nevén publikált, hanem Ellis Bell néven. Így akarták a nővérek elkerülni a női írók elleni előítéleteket. Az Üvöltő szelek csak Emily halála után néhány évvel jelent meg az igazi neve alatt.

    2. Sohasem volt szerelmes

    Állítólag, bár ebben, persze, tévedhet mindenki. Mindenesetre nagyon visszahúzódó, félénk alkat volt, legszívesebben egyedül, vagy imádott testvére, Anne társaságában töltötte idejét.

    3. Remekül zongorázott

    Mialatt Charlotte és ő Brüsszelben tanultak, Emily zongoratanárként vállalt órákat, bár egyébként nem szerette a diákjait és a tanítást.

    4. Remek célbalövő is volt

    Apja a család biztonságáért aggódva megtanította a fegyver használatára, és Emily jó célbalövő volt.

    5. Elkezdte az Üvöltő szelek folytatását

    Az Üvöltő szeleknek minden valószínűség szerint készült a folytatása, Emily azonban meghalt, mielőtt befejezhette volna. A kézirat utóbb nem került elő, vagy ő maga, vagy valamelyik családtagja semmisíthette meg.

    Emily Brontë: Üvöltő szelek

    A legtitokzatosabb Brontë-lány

    Az írónő harminc évesen halt meg tuberkulózisban, alig néhány héttel karácsony előtt. Egyetlen regénye azonban örök, ereje, vad sodrása, hangulata páratlan, témája pedig merész, gyűlölet és szerelem heves, eltéphetetlen összefonódása áll a középpontjában. És hogy valójában ki volt ez a visszahúzódó kis nevelőnő, aki úgy tudott írni a szenvedélyről, hogy korabeli olvasók kizártnak tartották, hogy a regényt nő írta? Ez örök titok marad.

    De az Üvöltő szelekről hamarosan írok még bővebben is.

  • Egy engedelmes lázadó: Molnár Borbála, az első magyar költőnő

    Egy engedelmes lázadó: Molnár Borbála, az első magyar költőnő

    1760. Kislány születik, Molnár István nemesi származású református tanító leánya. A korban szokatlan módon a kis Borbálát édesapja megtanítja olvasni, ám a szokatlan dolgoknak ezzel nincs vége, sőt, itt kezdődnek.

    A szokatlan életút már önmagában lázadás?

    Írni Borbála már magától, lopva tanul meg, édesapja szerint ugyanis egy lánynak nincs ilyesmire szüksége, úgyis csak bugyuta szerelmes leveleket firkálna. Bár iskolába nem járhat, szívesen tanul együtt otthon két öccsével, később pedig saját fiaival. Mindent elolvas, ami a kezébe kerül.

    Anyja fiatalon, 17 évesen férjhez kényszeríti egy jómódú gazdához, akit Borbála nem szeret. Bántalmazás, alkoholizmus, tehetetlen feleség, az eseményeket részvéttel, de csendben és tétlenül figyelő falu. „Azok a régi szép idők.” De ebből a fájdalomból születnek Borbála első versei, melyek a női élet problémáit tárják fel.

    Mihelyt bevezetik a polgári válást Magyarországon, Borbála beadja a válópert, de a halál hamarabb választja el tőle a férjét. Nem házasodik újra, egyedül neveli fel és iskolázza három fiát. Elválni, gyerekeket nevelni egyedülálló nőként – csupa szokatlan, akkoriban enyhén szólva is megrökönyödést kiváltó döntés.

    Mecénások és az első magyar költőnő

    Hát még azért milyen ferdén néznek rá sokan, hogy nem elég, hogy nőként irkál, de még idegen férfiakkal is levelezik! Pedig Borbála mindezek ellenére nem tipikus lázadó, pedáns és szorgalmas háziasszony, éveken át csendben tűrő feleség, és anyai kötelességeit sosem téveszti szem elől. Csakhogy egy olyan korban él, amikor nemhogy az írás, de az olvasás sem számít mindennapos elfoglaltságnak a nők körében, ha pedig mégis olvasnak, szinte közügynek számít: mit olvashat egy nő?

    Borbála néhány jó szemű és szándékú támogató segítségével (ők azok a bizonyos férfiak, akikkel oly gyanús levelezést folytat) kerül be az irodalmi életbe, kiadják első könyvét. Saját érzéseit, boldogtalan házasságát, fájdalmait önti versbe, és első olyan költőnőnk lesz, akinek nyomtatásban jelennek meg magyar nyelven írott versei.

    Borbála levelezőpartnerei közt azonban nemcsak férfiak voltak, akadt ott egy másik nő is, akire szintén emlékszik az utókor: az erdélyi Újfalvy Krisztina költőnő, akivel közös kötetet is megjelentettek Barátsági vetélkedés címmel, melyben mindkét nem, nők és férfiak hibáit taglalják szórakoztató módon.

    Újhelyi poétriánk: Molnár Borbála élete

    Martinák Jánosné: Újhelyi poétriánk

    Molnár Borbála sok szempontból hagyományos, más szempontokból viszont nagyon is kirívó életét Martinák Jánosné Újhelyi poétriánk című könyvéből ismertem meg, melynek fejezetei a költőnő életének egy-egy időszakát mutatják be, gyermekkorától kezdve unokái terelgetéséig, majd haláláig. Portré egy nőről, akinek pont az a nehéz, előre elrendelt asszonysors jutott, mint számos társának a korban, ám aki a maga és mindannyiuk nevében leírta és könyvben megjelentette ennek a sorsnak a darabkáit.

    A könyvért pedig hálás köszönet a szerzőnek és kedves olvasómnak, aki általa újabb elfeledett szeletét ismertette meg velem a magyar irodalomnak, és remélem, a bejegyzésemen keresztül másokkal is.

    Te milyen magyar költőnőket ismersz és szeretsz?

  • Mi az, amit te sem tudsz Czóbel Minkáról, a méltatlanul elfeledett költőnőről?

    Mi az, amit te sem tudsz Czóbel Minkáról, a méltatlanul elfeledett költőnőről?

    Hogy én mit nem tudtam, az egy teljes regényt megtöltene, sőt, éppenséggel meg is töltött. Mielőtt kezembe került volna A Bárókert rabja, melyet egyik legkedvesebb olvasóm ajándékozott nekem, és ami egy Czóbel Minka életét feldolgozó novella-regény, azelőtt, bevallom, nem is hallottam a költőnőről. Te sem? Érdekes. Vagy mégsem?

    A 20. századi költészetnek ezt a művelt, de a társaságtól visszavonultan élő úttörőjét kortársai nem is igazán feledhették el, mivel nem ismerték soha. Báró Baloghfalvi Czóbel Wilhelmina ugyanis grófnőnek született. Gróf is, nő is, ráadásul olyan nő, aki még férjhez sem ment. Nem ilyen költőket várt és bálványozott az a kor. Czóbel Minkával nem tudtak mit kezdeni, így inkább nem is foglalkoztak vele, ő pedig anarcsi birtokának hatalmas kertjébe visszahúzódva élte életét.

    A Bárókert rabjai: közelebbi ismeretségben Minkával

    Martinák Jánosnénak A Bárókert rabja című könyve, melyet szerzője kétkezes novellaregénynek nevez, Czóbel Minka életét dolgozza fel, színesítve a történetet Minka verseivel.

    A grófkisasszony, aki egy szabolcsi faluban született és nevelkedett, több nyelven beszélt és a kor emberéhez képest olyan művelt volt, amitől még manapság is óva intik aggódó pszichológusok a nőket. Mert szegény férfiaknak még a végén kisebbségi komplexusa lesz mellettük, ezt meg senki sem akarhatja, ugyebár.

    A “bogaras vénkisasszony”, a Nyugat előfutára

    Húszas éveiben Minka a Sorbonne-on hallgatott előadásokat, ebben az időszakban ismerte meg Verlaine és Baudelaire líráját, aminek nagy hatása volt rá, és valószínűleg része is abban, hogy Minka lett az első magyar szimbolista költő, Ady Endrét jócskán megelőzve. Bizony, a Nyugat előfutára volt ő, az elsők közt írt szabadverseket Magyarországon, átvéve a franciák dekadens stílusát. Bár saját kora a “bogaras vénlány” jelzőt sütötte rá, Minka bátor újító volt. Írásai sosem hoztak ismertséget neki, mégsem hagyott fel velük.

    A Bárókert rabja erről az elfeledett, csak sokkal később kutatott életútból ad ízelítőt az egymás után fűzött novellákban, és a kapcsolódó versekben. Élete egy-egy mozzanatának kiemelése, a témához kapcsolódó versek idézése közelebb hozta és megszerettette velem Minkát. Egy kíváncsi, gondolkodó lány alakját bontakoztatta ki, akit sok minden foglalkoztat, aki képes kilépni a megszokottból, kérdéseket feltenni, új utakat keresni, miközben csendben küzd a meg nem értettséggel és a magánnyal.

    Martinák Jánosné: A Bárókert rabja

    A magányról szól az a verse is, ami a leginkább megérintett:

    Az üvegfal

    Magányos, árva minden lélek,
    Mint egy üvegharang alatt,
    Halandó kéz még át nem törte
    Ez átlátszó, kemény falat:

    Felolvadnál a természetbe? –
    Hiába nyúlsz a hold után!
    S a rét virága itt melletted,
    Azt hiszed, közelebb talán?

    Hisz’ szól a holdsugár szívedhez,
    S szól illatával a virág,
    Mégis oly mérhetetlen távol,
    Idegen az egész világ.

    Rokonlelket látsz, mely közelben
    Melletted vágyva elhalad,
    Kezed kinyújtod – s megérinted
    A jéghideg kemény falat.

    Isten felé vágyódna lelked?
    Kibontja szárnyát, felrepül.
    Meddig? – Az égboltot elzárja
    Az üveglap kegyetlenül.

    Nem lelhetsz semmit e világon,
    Önmagad sem keresheted,
    Hiszen előtted az üvegfal
    Elzárja – saját lelkedet!

    Vannak érzések, amiket képekben könnyebb megfogalmazni, mint szavakkal körülírni és elmagyarázni. Minka képei pedig gyönyörűek, még a fájdalmon is átszűrődik a szépség és a természet szeretete. Minka írt, mert író volt; írt anélkül, hogy népszerűséget vagy sikert várt vagy kapott volna érte. Még élete végén is csak igen visszafogott elismerés jutott neki, és ő nem is küzdött ilyesmiért. Csak írt, mert mást nem tehetett, mert az írásban találta meg a teljességet.

    Te ismersz olyan írónőket, költőnőket, akikről a világ mintha megfeledkezett volna? Mitől emlékezetesek neked?