Ürmös Beáta

Kategória: Úton

  • Hogyan olvass e-könyvet ingyen és etikusan(!): kölcsönözz a könyvtárból!

    Hogyan olvass e-könyvet ingyen és etikusan(!): kölcsönözz a könyvtárból!

    Azok az írások, amik arról szólnak, hogyan juss e-könyvekhez ingyen, nos, azok általában teljesen figyelmen kívül hagyják ezen könyvek szerzőinek érdekeit és jogait, hogy finoman fogalmazzak. Itt az ideje ezen változtatni. Mert van ám etikus módja is annak, hogy ingyen juss e-könyvhöz, és ezt mindig mindenki tudta is, csak valamiért az e-könyveknél nem kézenfekvő ez a lehetőség: könyvtár!

    Magyarországon még gyerekcipőben járnak az e-könyvek, és ezeknek a könyvtári kölcsönzése is, legalábbis egy átlagos kisvárosi könyvtárban. De hiszem, hogy ez változni fog, és ami Észak-Amerikában, Nyugat-Európában vagy Ausztráliában mára megszokottá vált, el fog jutni ide is (mert ne már, hogy csak a McDonald’s).

    Talán már most is vannak könyvtárak, ahol van erre lehetőség. A MEK elég nagy adatbázissal rendelkezik a klasszikusokból, kortárs szerzők viszont itt nem jellemzők. Érdemes a helyi könyvtárban érdeklődni ezzel kapcsolatban.

    Magyar Elektronikus Könyvtár

    A MEK elég nagy adatbázissal rendelkezik a klasszikusokból, kortárs szerzők viszont itt nem jellemzők. Egy éve még azt írtam volna, hogy a keresés kissé nehézkes, főként akkor, ha csak “nézelődni” szeretne valaki, nem egy konkrét szerző konkrét könyvét keresi. Azóta viszont kellemes meglepetésként ért, hogy megújult a webes felület, van tematikus kereső, összetett kereső, sőt, konkrét szövegrészletre lehet a teljes gyűjteményben rákeresni.

    Az elréhető művek általában több formátumban le is tölthetők, jellemzően Word, HTML vagy PDF. Ha neked éppen epub formátum lenne a legkényelmesebb, akkor ingyenes online konverter segítségével ahhoz is hozzájuthatsz.

    Digitális Irodalmi Akadémia

    A MEK talán ismert, de hogy kortárs magyar szerzők művei is hozzáférhetők online, ráadásul legálisan és ingyenesen, az nem annyira köztudott dolog. Pedig az 1998-ban létrejött Digitális Irodalmi Akadémia (DIA) egyik küldetése ez, hogy a kortárs magyar irodalom kiemelkedő alkotásait átmentse a digitális korba, és elérhetővé tegye minden magyar számára, bárhol is éljenek a világban. Így olvastam el számos Szabó Magda, Rakovszky Zsuzsa, vagy éppen Tóth Krisztina kötetet. Nézd meg a katalógust itt!

    A DIA egyébként számos ösztöndíjprogramot bonyolít, melyek segítségével különféle szempontok szerint támogatja a kiemelkedő magyar alkotókat.

    Hogy néz ki a gyakorlatban a könyvtári e-könyv kölcsönzés a helyi könyvtárban?

    Elméletben pont úgy, mint a hagyományos könyvek kölcsönzése, a gyakorlati megvalósítás az adott könyvtártól függ. Több alkalmazás is van, melyen keresztül a könyvtárak elérhetővé tehetik a katalógusukat, az olvasók pedig telefonra, tabletre, iPadre letölthető alkalmazások segítségével, a helyi könyvtári tagsági adataikkal belépve, válogathatnak.

    Az én helyi könyvtáram, mely egy Sydney melletti pici település könyvtára, a BorrowBox és a Libby alkalmazásait használja. Az alkalmazás letöltése után a könyvtári kártyám adataival tudok belépni, és már böngészhetem is az e-könyvek és hangoskönyvek katalógusát.

    Ha valami megtetszik, a kölcsönzés gombra kattintva le tudom tölteni a telefonomra, és így a kölcsönzés idejére offline is elérhető lesz. A 14 napos kölcsönzési idő lejártával az alkalmazás automatikusan “visszaviszi” a könyvemet, vagyis törlődik a telefonomról.

    Ha hosszabbítani szeretnék, kétszer is megtehetem. Ha épp nem elérhető az adott e-könyvből szabad példány, akkor várólistára kerülök, és értesítést kapok, ha kölcsönözhetővé válik a könyv. (Igen, van ilyen, hogy nem azonnal elérhető, mivel minden kikölcsönzött példány után fizet a könyvtár a szerzőnek, így nem vesznek “végtelen” példányszámot.)

    Hogy mely alkalmazásokon keresztül lehet e-könyveket kölcsönözni, és milyen könyvek vannak a katalógusban, ez az adott könyvtártól függ, és nemcsak országonként, hanem településenként és könyvtáranként változó. A legegyszerűbb, ha besétálsz a helyi könyvtárba, és megkérdezed.

    Kinek jó az e-könyv kölcsönzés?

    Az e-könyv nekem szívügyem. Nemcsak azért, mert én magam nagyon megszerettem, hanem azért is, mert úgy gondolom, olyan új lehetőségeket hoz, melyek előnyösek olvasóknak és íróknak egyaránt (itt írtam ezekről bővebben), és nem versenytársa, hanem kiegészítője a hagyományos könyveknek.

    Mióta nem Magyarországon élek, még eggyel több okom van szeretni az e-könyveket, az óceán túlpartjáról ugyanis nagyon nehézkes és drága magyar könyveket keríteni nyomtatott formában. Tudom azt is, hogy nem vagyok ezzel egyedül, mert nagyon sok olvasóm is külföldön él, és – a magyarországi eladásokkal ellentétben – ők túlnyomórészt e-könyv formában vették meg az én regényemet is, ahogy, gondolom, sok más magyar könyvet.

    Ha te vagy a külföldön élő magyar olvasó, akkor bátorítalak, nézz körül a helyi könyvtárban, milyen lehetőségek vannak e-könyv kölcsönzésre. Persze, valószínűleg a legtöbb könyv az adott ország nyelvén lesz elérhető, ahol élsz, de nem kizárólag. Valamint a kereslettől is függ a kínálat.

    Ha egy ausztrál kistelepülés helyi könyvtárában elérhető még vagy 10 féle nyelv az angol mellett, akkor talán ott is, ahol te élsz. Ha pedig nem, kérd. A könyvtáraknak van lehetőségük bővíteni a katalógusukat, és ha többen is jelzik, hogy adott nyelvű könyvekre, vagy adott szerzőkre igény van, nagyobb az esély, hogy idővel figyelembe veszik.

    Az Úton is kölcsönözhető könyvtárból

    Az Úton című regényem elektronikus változata a legtöbb nagy könyvtári alkalmazáson keresztül kölcsönözhető: OverDrive (az ő alkalmazásuk a Libby), Bibliotheca, BorrowBox és Baker & Taylor. Így akár Angliában, Kanadában, Ausztráliában vagy Új-Zélandon élve is kikölcsönözheted a könyvtárból.

    Azt, persze, nem tudom garantálni, hogy a te helyi könyvtáradban ténylegesen elérhető, mert csak akkor lesz az, ha a könyvtár beleteszi a katalógusába. Erre viszont megvan a lehetősége. Egy kérdést talán megér – természetesen bármely könyvre vonatkozóan, ami érdekel téged. 🙂

  • Karácsonyra Ausztrália?

    Karácsonyra Ausztrália?

    Utazni, olvasni szerető, valamint Ausztrália iránt rajongó családtagjaitok, barátaitok számára most pofátlanul a saját regényemet javaslom ajándékba. Az Úton, mely egy harmincas magyar lány kaladjain keresztül Ausztráliába repít, majd keresztül-kasul a kontinensen, karácsonyig akciósan kapható!

    Mind a nyomtatott könyvre, mind az e-könyvre van kedvezmény – részletek itt. Naná, hogy ilyenkor érdemes sok e-könyvet jó olcsón venni saját magadnak, mert hát mennyivel szórakoztatóbb úgy az ajándékvadászat, hogy magadat is meglepheted közben. (Nem, én se szoktam ilyet csinálni. Továbbá elnézést kérek mindenkitől, akinek azzal rontottam el a napját, hogy “francba, már el kéne kezdeni ajándékokat keresni…?”)

    Kárpótlásul hozok nektek egy ennivaló kis koalát a mamájával. A fotót én készítettem két éve (igen, Ausztráliában, és nem, a regény nem rólam szól), de nagyobbrészt az ő érdemük, mivel nyugton maradtak addig is:

    Our Favorite Wildlife Encounters In Australia

  • Mennyi idő kell egy regény megírásához?

    Mennyi idő kell egy regény megírásához?

    Ha konkrét választ vársz, akkor ne is olvass tovább. 😛 Mert ez is, mint oly sok minden az életben, attól függ. És pont erről lesz szó: hogy mitől.

    Egyrészt attól, hogy mennyi időd van írással foglalkozni. Naponta tudsz írni? Vagy kétnaponta, esetleg csak hetente? Mennyit írsz ilyenkor? Fél órát vagy fél napot? De nemcsak a ténylegesen írással töltött idő számít, hanem az is, hogy mennyire lendületesen bontakozik ki közben a történeted. És attól is, hogy valójában mi születik a kezeid között. Egy első vázlat még messze van a kész regénytől.

    Egyébként meg, az egész dilemma kezdődhetne azzal, hogy mi számít a kezdés időpontjának. Az, amikor leírod a címet (ha egyáltalán tudod már a legelején), majd az első mondatot? Vagy az, amikor az ötlet megszületik? A két időpont közt talán hetek, hónapok (vagy évek?) is eltelnek. Közben továbbgondolod, készítesz vázlatot – fejben vagy papíron -, hozzáadsz és elveszel dolgokat, mellékszálakon, cselekményvezetésen morfondírozol.

    Rövid idő alatt és intenzíven

    Én így írok, mert így tudok, ezt érzem természetesnek, ha nem tartom magam hozzá, akkor szétesik az egész, elvesztem a fókuszt és a fonalat. A NaNoWriMo 30 napos kihívása nekem ideális.

    Az Úton első vázlata 30 nap alatt született meg, és bizony minden egyes nap írtam, napi egy-két órát, 500-3000 szó közötti mennyiséget, legtöbbször 1000-2000 szót. Magán az ötleten már előtte is gondolkoztam, pár héten keresztül kifejezetten intenzíven. De az ötletek még írás közben is jöttek. Benne éltem a regényben, és akkor is a fejemben pörgött, amikor épp nem írtam. Furcsa volt, de a regényem szereplői néha valóságosabbnak tűntek, mint a valóságban engem körülvevő emberek ebben a 30 napban.

    A második regényem vázlatát (igen, ilyen is van, mégpedig éppen készülőben) a tavaszi bezártság ideje alatt írtam, 30 és még néhány nap alatt. Ekkor egyáltalán nem vettek körbe emberek, és még inkább a történetemben éltem. (Nem is nagyon akaródzodott visszatérnem a valóságba.)

    Hogyan lesz vázlatból regény?

    51711 szó lett az Úton első vázlata, de ezzel még messze nem volt kész a regény. A másodikkal épp itt tartok, a “messze nem kész” állapotban, bár tavasz óta történt némi pihentetés és javítgatás.

    Bár szószámban az Úton esetén annyira nem nagy a különbség az első és a végső verzió között (pár ezer szó), a tartalom azért jócskán csiszolódott. Töröltem, bővítettem, javítottam. Először a saját észrevételeim alapján, miután egy hónap pihentetés után elolvastam. Később pedig a tesztolvasóim visszajelzései alapján, akik elütésektől kezdve apró logikai pontatlanságokon át nem teljesen egyértelmű megfogalmazásokig jó néhány hibát kiszúrtak, ami nekem korábban nem tűnt fel.

    Már nem is tudom, végül pontosan hányszor olvastam és írtam újra, mindenesetre egész télen, majd a tavaszi karantén alatt is sok időt töltöttem vele. (Sajnos, a hibák kiszúrásának hatékonyságán az újraolvasások inkább csak rontanak. Ezért is fontosak a tesztolvasók.)

    Hogy kinél mennyi idő, és milyen lépésekből áll a javítás folyamata, az nagyon változó lehet. Ha nem magánkiadásról van szó, az meg megint más tészta. De egyébként is lehet, hogy több időre van szükség az átíráshoz, újragondoláshoz néhány hónapnál. Ez a regény hosszától és a rendelkezésre álló idődtől is függ. De a javítás összességében biztosan több idő, mint egy első vázlatot megírni.

    És mikor kész a regény?

    Ha meg van írva, vagy ha ki van adva? Hosszú folyamat már az is, ahogy megszületik, majd végleges formát nyer egy regényvázlat. De ahhoz, hogy az olvasó kezébe kerüljön, még másra is szükség van. Erről azonban már egy másik bejegyzésben mesélek majd, akkor is csak a magánkiadásról, mert ebben van (valamennyi) tapasztalatom.

    Amúgy meg… egy regény sosincs teljesen kész. 😛

    Te szoktál írni regényt vagy novellát? Mik a módszereid, tapasztalataid?

    [hfe_template id=’4184′]

  • Hogy vallottam kudarcot a könyvemmel az Amazonon?

    Hogy vallottam kudarcot a könyvemmel az Amazonon?

    Talán észrevettétek néhányan, hogy az Úton nem elérhető az Amazon boltjában egy ideje. Ez nem véletlen. Hogyan jutottam el onnan, hogy eleinte szinte kizárólag az Amazonon való terjesztésben gondolkodtam odáig, hogy most egyáltalán nem árulok Amazonon? Elmesélem. Úgyis tele van sikertörténetekkel az internet, hát színesítem kicsit a palettát.

    Ha érdekel a magánkiadás, különösképpen magyar nyelvű könyv amazonos kiadása (ilyen nincs is, tudom…), akkor talán hasznosnak találod ezt a bejegyzést. Ha nem, akkor remélem, legalább viccesnek. Mert ismét bebizonyosodott, leghasznosabb fegyverem az életben a humor. Valamint ahogy a Disney tanította, let it go.

    Miért is Amazon?

    Hogy miért jutott eredetileg eszembe az Amazon, az talán nem olyan meglepő. A Kindle elég népszerű az e-könyvek piacán, és aki azon olvas, az Amazonon fog vásárolni. Az Amazon pedig amúgy is egy ismert és népszerű online bolt. Továbbá remek, egyszerű (khm, igen, ezt majd még kifejtem) magánkiadási lehetőséget kínálnak a szerzőknek a Kindle Direct Publishing program keretében. Sőt, nyomtatott könyv igény szerinti nyomtatását is felkínálják. Jól definiált, átlátható folyamat keretében. Hát nem tökéletes?

    Egy probléma van, ami azért nem olyan csekély: a Kindle Direct Publishing nem támogatja a magyar nyelvet. Valamint a Kindle e-könyv olvasók sem. Az én regényem pedig magyarul íródott. De hát feladom én az első akadálynál? Persze, hogy nem!

    Hogyan lehet tehát magyar nyelven publikálni?

    Nem magyar nyelvű könyvként. Nem érthető? Pedig egyszerű. Amikor a kiadási folyamat során meg kell adni a könyv nyelvét, ott nem lehet magyart választani. És “egyéb” kategória sincs. Hát jó. Akkor hagyom az alapbeállításon, ami az angol.

    Ezzel van néhány probléma. A rendszer automatikusan felcímkézi angol nyelvű könyvnek. A nyelv szerinti kereső is angol nyelvűként kezeli. Rendben, de aki a regényemet meg akarja majd venni, az valószínűleg nem a nyelvi keresőből akad rá, mondván “nézzük, milyen magyar nyelvű regények vannak Amazonon, mert venni akarok egyet”. A címke azért zavaró kissé.

     

    A(z elfogulatlan véleményem szerint igazán szép, de mindenképpen magyar) borító

    Ugyanakkor számos dolog miatt egyértelmű, hogy ez a regény bizony magyar, akármit is ír a címke. Elsőnek ott van a borító, ami magyar. Másodszor, bele lehet olvasni az elejébe, amiből szintén kitűnik, hogy magyarul van. Végül pedig a termékhez tartozó leírást is magyarul adtam meg, sőt, hogy biztosra menjek, bele is írtam szó szerint, hogy “a regény nyelve magyar”.

    Összességében jobb ez, mint a semmi, ott van az Úton az Amazon katalógusában, meg lehet venni. Nem így álmodtam meg, de legalább működőképes. Vagyis annak tűnt.

    Nyomtatott könyv szállítása Magyarországra

    Mivel az olvasók többsége nyomtatott könyvet szeret kézbe venni, kulcskérdés volt, hogyan oldjam meg a nyomtatást és szállítást. Több külföldi cég kínál igény szerinti nyomtatást, az Amazon is. Ez is egyszerűnek tűnt. Tényleg az is. Az én dolgom a nyomdakész anyag előállítása (már a regény megírásán felül 😛 ), az Amazon intézi a nyomtatást, postázást. Amikor valaki rendel egy könyvet, nyomnak egyet, majd elküldik neki.

    Hol a probléma? Az árral. A nyomtatás ára még nem is vészes, bár magyar nyomda tud olcsóbb ajánlatot adni, főleg nagy példányszámra. De a szállítás ára Magyarországra sajnos nagyon magas. Konkrétan többe kerül, mint maga a könyv. Nem valami életképes modell.

    Ebből lett az, hogy kerestem egy magyar nyomdát, a postázást pedig magam intézem, csak belföldre. Az Amazon így maradt a Kindle olvasóknak, valamint azoknak a külföldön élő magyaroknak, akik olyan országban élnek, ahová kedvezőbb a szállítás ára. Akadtak ilyenek, nagy örömömre.

     

    A saját példányaim, egy magyar nyomdától

    És végül a hab a tortán: -300 forint szerzői jogdíj

    Szóval volt pár megrendelésem az Amazonon, Kindle-könyvre és nyomtatott könyvre is. Havi néhány darab mindkét kategóriában. Nem is számítottam kifizetésre egyhamar, mivel az utánuk járó szerzői jogdíj finoman szólva sem egy magas összeg. Nem mintha nem becsülném meg, csak ekkora összeget nem éri meg utalgatni meg könyvelgetni. Egyelőre.

    De sebaj, majd év végére vagy jövőre valamikor csak elérem a kifizetési küszöböt, és akkor megkapom egyben. Merthogy minden nagy cégnek van kifizetési küszöbe, igaz? Tíz- és harmincezer forint közötti összegek szoktak ezek lenni, éppen a fenti okból. Logikus. Meg is néztem az Amazon feltételeit, náluk ez 100 euró. Ez is logikus.

    Na, ezután pedig megkaptam az első kifizetést júliusban, mely kb. 400 forint volt, és melyből a bankom a bankközi költségek miatt (nemzetközi utalás, ugyebár) levont kb. 700 forintot. Hát igen, most jön képbe a humor.

    Oké, vissza azokhoz a bizonyos feltételekhez. A 100 eurós határ “wire transfer” tranzakciókra vonatkozik, míg “direct deposit” esetén nincsen semmilyen köszöb. Természetesen esetemben a kifizetés módja “direct deposit”. Értem én, hogy mi a különbség a két tranzakció között az Egyesült Államokon belül, de az én szempontomból mindkettő lényegében nemzetközi átutalás. Szóval keressünk megoldást. Vagy átállítom a kifizetést “wire transfer” típusúra, vagy beállítok egy küszöböt. Kitaláltad már, mi lett? Egyiket sem lehet. Magyarországról csak “direct deposit” típusú kifizetést lehet választani, küszöböt pedig egyáltalán nem lehet állítani. És havonta utalnak.

    A probléma tehát: nem vagyok bestseller szerző

    Ha ez havonta legalább pár ezer forintot, vagy netalán mondjuk tízet, jelentene, és abból vonná a bank a kb. 700 forint körüli díjat az átutalásért, akkor vállat vonnék, hogy ez van… De hogy mínuszban legyek minden hónapban? Vagyis nem, csak azokban a hónapokban, amikor épp volt eladásom az Amazonon? Oké, nevetek rajta, mert mást nem lehet ezzel kezdeni, de a regényemet innentől nem nagyon áll érdekemben Amazonon értékesíteni, tehát le is vettem.

    Aki pedig Kindle olvasóra venné az Útont…

    …az megveheti epub formátumban a Google Play vagy a Kobo boltjaiban, majd nagyon egyszerűen át tudja konvertálni a Kindle-nek megfelelő formátumba itt. Tudom, ez plusz munka nektek, de csak néhány perc, jobbat pedig sajnos nem tudok. Egyelőre. Aki pedig külföldre rendelne Útont, annak szintén az e-könyvet tudom jelenleg felkínálni.

    Mi a tanulság?

    Magyarországról könyvet árulni Amazonon induló szerzőként, havi néhány eladással nem nagyon életképes. Én roppant büszke voltam magamra, hogy ha nem is egyszerűen, de sikerült minden platformra megoldanom a terjesztést, ráadásul nyomtatott könyv még külföldön is rendelhető. Rendeltek is. És a baj ezután jött… 😀

    Nem hiszem, hogy érdemes várni arra, hogy az Amazon támogassa a magyar nyelvet, csökkentse a szállítási költségeket Magyarországra, vagy bármi apró-cseprő dolgot változtasson a folyamataiban, amivel néhány szerzőnek könnyebb dolga lenne. Évek óta várják ezeket sokan, mégsem teszik. A magyar piac kicsi, az Amazon nagy és profitéhes. Nekik nem érdekük. Én ezzel elengedtem őket.

    De remélem, akikhez eljutott a regényem így messzire, azok élvezték. 🙂

    Frissítés (2021. febr.): időközben az is kiderült, hogy hosszú távon magyar nyelven a KDP platformon keresztül egyáltalán nem lehet könyvet kiadni. Bár jóváhagyják, ha formailag megfelel, a soron következő audit alkalmával (akár egy hét, akár több hónap múlva) kiveszik a katalógusból. Nem támogatott a magyar nyelvű könyvek magánkiadása Amazonon, ennyi.

    Frissítés (2022. aug.): Az átutalási költségekre egyébként egyszerű megoldás van, amire egy ideje már rátaláltam, csak pont ennek a regénynek és az Amazonnak a kapcsán nem aktuális számomra. Wise, USD számla. Több nemzetközi platformtól is fogadtam az elmúlt évben kifizetéseket ilyen módon, teljesen ingyen.

    [hfe_template id=’4184′]
  • Helyek Ausztráliában, melyeket Lili és én is bejártunk

    Helyek Ausztráliában, melyeket Lili és én is bejártunk

    Amikor a regényem helyszínén gondolkodtam, és kellett egy hely, ami távoli, különleges és tökéletes helyszíne lehet az újrakezdésnek, nos, akkor nem kellett gondolkodnom. Egyértelmű volt, hogy Ausztrália. Mert rajongok Ausztráliáért, vonz a vad szépsége, mássága. Habár csak három hetet töltöttem ott, életre szóló élményekkel jöttem el, és a vággyal, hogy még visszatérjek. (Írós tipp: olyan helyszínt válassz a novelládnak, regényednek, ami szenvedélyesen érdekel. Mert írni csak szenvedélyből lehet igazán – vagy csak úgy érdemes?)

    De maradjunk Ausztráliánál és Lilinél, aki a regényem hősnője, ha még nem ismernéd. Vannak bennünk közös vonások, például az utazás iránti szenvedélyünk. Neki azonban, velem ellentétben, két éve volt utazgatni Ausztráliában, így jóval több helyet kereshetett fel, mint én, aki megírtam őt.

    Ha még nem olvastad az Útont, akkor itt a remek alkalom, hogy rendelj, mert július hónapban a szülinapom alkalmából kedvezményes áron adom a nyomtatott és az elektronikus példányokat is. Ha pedig olvastad, akkor ebben a bejegyzésben arra hívlak, járjuk végig a helyszíneit újra, közben elmesélem, mit jelentenek ezek a helyek nekem.

    Sydney és Manly

    Circular Quay, Sydney, Australia

    Az ausztrál nagyvárosok közül, ahol megfordultam, Sydney ragadott magával a legjobban. Az öböl látképe az Operaházzal, a gigantikus botanikus kert, háttérben a felhőkarcolókkal, valamint azok a kristálytiszta, csodaszép, tágas strandok, amikről nem gondoltam volna, hogy bármely nagyvárosban fellelhetők. A Sydney iránti rajongásomnak köszönhető, hogy az Úton fő helyszíne is Sydney lett.

    Noha annyit még hozzátennék, Ausztráliában nem a városokért rajongtam elsősorban, bár nagyon klassz és szerethető városai vannak. Ezek mégis eltörpülnek a természet csodái mellett. Viszont a regény fő helyszínének egy várost kerestem.

    Na, és ott van még Manly, ami Lili lakhelye lesz egy időre. A Sydney-ben töltött idő alatt én is Manly-ben szálltam meg, és ez az óceán által ölelt, Sydney-ből kicsit kilógó városrész, mely pont szembenéz a híres öböllel, azonnal a szívemhez nőtt. Azt képzeltem, ha Sydney-ben élnék, itt élnék. Imádtam a hangulatát, és csak remélni merem, sikerült belőle valamit átadnom a regényben is.

    Royal Nemzeti Park

    Coastal Track, Royal National Park, NSW, Australia

    A regényben hétvégi kirándulásnak, barátság és szerelem szövődésének helyszíne a Sydney-hez közeli Royal Nemzeti Park, ahol történetesen én is túráztam. Sőt, történetesen éppen a kedvesemmel (oké, vele voltam Ausztráliában amúgy is), és pont azon a részen, ahol Lili, csak nekünk egyetlen napunk jutott a túrára, így nem jártuk teljesen végig. De Sydney-be látogatóknak szívből tudom ajánlani ezt a parkot és a magas sziklafal tetején futó, panorámás ösvényt, akár olvasták az Útont, akár nem. 🙂

    Jervis Bay strandjai

    Jervis Bay, New South Wales, Australia

    Jervis Bay háromszor is felbukkan a regényben, és mindháromszor a boldogság színhelye, bár minden alkalommal másféle boldogságé. És ez nem is lehet másképp, mert Jervis Bay azon mesebeli helyek egyike, melyek véletlenül a valóságban is felbukkantak.

    Sejthető, hogy imádtam ezt a strandot, számomra nem nagyon akad párja a világon. A homok itt nagyon finom szemcséjű, puha és teljesen fehér. Nem halványsárga vagy majdnem fehér, hanem tökéletesen fehér. Ilyet itt láttam életemben először. A magas szilikáttartalma miatt pedig nem melegszik fel, vagyis az ausztrál forróságban is kényelmesen lehet lépdelni mezítláb a pihe-puha homokban, a fehér színű aljzat miatt a türkizkék árnyalataiban játszó víz partján. Mondtam én, hogy mesebeli.

    Jó, jó, tudom, kezdek túl érzelgős lenni. Gyorsan leírom akkor azt is, mert az igazsághoz tartozik, hogy a hullámok nagyok és erősek, mint az ausztrál strandokon általában, és ahogy gyanútlanul sétálsz bele a mesés színű vízbe, seperc alatt földhöz vágnak. Utána pedig szemedből-szádból meg minden egyebedből seperheted ki a homokot, ami fehérsége és puhasága mellett kifejezetten tapadós fajta is.

    Great Ocean Road és az Otway koalái

    Kennett River Koala Walk, Great Otway National Park, Australia

    Ausztrália legismertebb “kötelező” látnivalója a Great Ocean Road, mely többek között a híres Tizenkét Apostol sziklaformáció otthona. De pont azért, mert valószínűleg mindenkinek ez jut eszébe Ausztráliáról, csak futólag kerül elő a regényben. Ahogy az Otway Nemzeti Park vadon élő koalái is, akiknek a felkeresése a legkedvesebb ausztrál élményeim közé tartozik egyébként.

    Mielőtt kérdeznéd, nem direkt ezért írtam róluk a regényemben, de a szenvedélyből írás már csak így működik. Utólag látom én is, hogy mennyire könnyen jutnak eszembe olyan helyszínek, melyekhez erős érzelmek fűznek.

    Brisbane

    South Bank Parklands, Brisbane, Australia

    Lili az utazása során keresi fel Brisbane-t, és tölt el itt egy kis időt. Ezzel mi is pont így voltunk. Bár Brisbane városa nem közvetlenül az óceánparton van, a Sunshine Coast közelsége, az egész évben kellemes éghajlat és a város pezsgő légköre, színei és élhetősége a szememben mégis elég nagy vonzerőt adnak neki. South Bank Parklands hatalmas nyilvános parkja pedig az egyik legkülönlegesebb, átgondoltan és kreatívan tervezett városi park, amit valaha láttam.

    Nagy-korallzátony

    Great Barrier Reef, Queensland, Australia

    Bakancslistás élmény a búvárkodás a Nagy-korallzátonynál, ha már valaki eljut Ausztráliába. Ezt mi sem hagyhattuk ki, és Lili sem a regényben. Vele ellentétben én azonban nem lettem “igazi” búvár, próbamerülést csináltam, szakfelügyelet mellett. Utána pedig több óra hosszát töltöttem még a 29 fokos vízben, a felszín közelében, búvárszemüveggel és békatalppal, és néhol mindössze 10-20 centivel a korallok felett úszva. Hát, ilyen élményekkel rabolta el a szívemet Ausztrália…

    Daintree

    Daintree National Park, Australia

    A Daintree a világ legrégebbi, folyamatosan létező esőerdeje. Igen, régebbi, mint az Amazonas esőerdeje, korát 180 millió évre becsülik. Csak mivel Ausztráliában, a világ végén van, így aztán senki sem hallott még róla. Na, de mi felkerestük, és Lili is a regényben, bár lényeges jelenet nem játszódik itt.

    A Daintree olyan, mint a múlt egy darabja. Mivel a múlt egy darabja. Olyan növények élnek itt, melyek a dínók ideje óta szinte változatlanok. Vártam is, mikor bukkant fel egy dínó, de csak a repülő kutyák hangoskodtak a fákon.

    És a többi?

    Mert ott vannak azok a helyszínek, ahol jártam, és amiket nem írtam bele a regénybe. Majd a következőbe. Valamint azok a helyszínek is, ahol nem jártam, a hősnőm viszont igen. Ezekhez más utazók történetei, az Instagram és a képzeletem szolgáltattak anyagot.

    Arra azért kíváncsi lennék, olvasóként kitalálható-e, mely helyszíneken jártam és melyeken nem? Ha van kedved, írd meg nekem.

    Olvasnál friss írásokat az ausztrál életről? Angolul írok róla tovább itt.

  • Három regény, mely Ausztráliába repít

    Három regény, mely Ausztráliába repít

    Mert Ausztrália távoli, mesés-csodás, gyönyörű világ! Engem rabul ejtett, és életem egyik legkülönlegesebb utazós élménye lett az a három hét, amikor lakóautóval fedeztük fel a keleti partját. Legszívesebben most is azonnal összepakolnék, és rohannék egy újabb lakókocsis kalandra a nyugati parton… Vagy a nagy vörös sivatagban.

    De Ausztrália nemcsak utazásra inspirál, hanem olvasásra, sőt, írásra is. Bevallom, a Tövismadarak című világhírű regényt elsősorban azért vettem kézbe, mert Ausztráliában játszódik. Ezt aztán más regényekkel is megismételtem. Sőt, írtam is egyet, ami nagyrészt Ausztráliában játszódik.

    Ha regényeket keresel, melyek hangulatukkal, történetükkel magukba szippantanak, és még Ausztrália varázsából is átadnak valamit, akkor ajánlom figyelmedbe… na, nézzük, mit is:

    Colleen McCullough: Tövismadarak

    “Ez a baj, ha az ember sziget; elfelejti, hogy a partjain túl is van valami.”

    Nagy lelkesedéssel estem neki ennek a könyvnek, és számomra megbocsáthatatlan hibái ellenére szívesen gondolok vissza rá. A Tövismadarak családregény és romantikus regény. Három generáción végigvonuló története magával ragadó, és mindhárom generációból egy-egy nőalak emelkedik ki főszereplőként – Fee, Meggie és Justine Cleary. Mindhárman erős és büszke jellemek, akik küzdelmes utat járnak végig, de lehetőségeik nagyban különböznek. Sorsuk összefüggései és egymással való kapcsolatuk végig nagy hangsúlyt kap a regényben.

    Nagyon tetszett még az ausztrál táj ábrázolása, melynek egyedi szépségét, vadságát is megmutatja a könyv. Egyszer kenguruk százai vonulnak végig a tájon, máskor a megállíthatatlan, pusztító bozóttűz. A trópusokon mesebeli szigetekre lehet szökni, de ezzel szemben ott van a kegyetlen forróság és pára, az elszigeteltség.

    És amit nem tudok megbocsátani ennek a regénynek? A túlzott érzelgősség és a felmagasztalt önsorsrontás. Erre a legjobb példa a tövismadaras hasonlat maga, valamint Ralph és Meggie szerelmi szála, melynek reális alapja nem nagyon van. Adott egy szeretethiányos kislány, aki hosszú évekig epekedik egy álomkép után, melyet a hiányaiból épített fel. Meggie azonban nem is ismeri felnőttként Ralphot, és nemcsak fiatalon, de érett felnőtt nőként is meglepő passzivitással nyugszik bele a boldogtalanságába. Én ezt nem tudom szép szerelm történetnek látni, és kitalálhatod, Fee és Justin karaktere sokkal közelebb állnak hozzám Meggie-nél.

    Kimberley Freeman: Vadvirágok lányai

    “…a szerelem nem olyasmi, ami vezényszóra jön, és én magam sem vagyok olyan ember, akinek vezényelni lehet, hogy mit tegyen.”

    Ausztrália, családregény, különböző generációk női sorsai. Nem, már nem a Tövismadarakról van szó, hanem a Vadvirágok lányairól, de a hangulat és a téma épp eléggé hasonlít ahhoz, hogy ha a Tövismadarak tetszett, akkor ez a regény is fog.

    Két szál fut párhuzamosan, az egyik 1929-ben indul Glasgow-ban, a másik 2009-ben Londonban, és mindkettő hamarosan Ausztráliában köt ki. A régebbi szál a nagymama, Beattie történetét meséli el, aki szegény pincérnőből lesz egy tazmániai birtok tulajdonosa, majd híres divattervező. Egyedülálló anyaként küzd egy korban, mely ezt egy nőnek nem bocsátja meg, ráadásul még szerelmes sem olyasvalakibe lesz, akibe szabadna…

    A másik szál az unoka, Emma története, aki híres balerina, de egy sérülés véget vet karrierjének. Őszintén szólva, Emma karaktere sokkal kevésbé volt élő és szerethető számomra, mint a nagyanyjáé. Belső vívódásai, kapcsolatainak alakulása nincs túl részletesen kifejtve, így az ő történetét sokkal kevésbé találtam érdekesnek, mint Beattie-ét. Kár, mert szerintem ki lehetett volna hozni többet belőle.

    Ugyanakkor Ausztrália, a messzi, vad, rabul ejtő világ, az újrakezdés földje itt is magával ragadott, és érzelgőssége meg hiányosságai ellenére Ausztrália és Beattie sorsa megszerettette velem a Vadvirágok lányait.

    És az enyém: Úton

    “Tulajdonképpen nagyon régóta voltam már magányos. Attól, hogy nem egyedül éltem, csak rosszabb volt. Az igazi magány legalább… olyan egyértelmű. Valakivel magányban élni, az viszont nem tiszta ügy.”

    A harmadik regény kakukktojás, és ezt nem is fogom értékelni, ez nem az én feladatom. Mert ez az én regényem, mely idén májusban jelent meg. Tulajdonképpen női sors, újrakezdés és Ausztrália itt is szépen összejön, csak az Úton főhőse egy magyar lány, aki Budapestről indul.

    Lili a regény kezdetén harmincadik születésnapja felé közelít, belefásult a kényelmes és elég jól fizető munkájába egy budapesti multinál, valamint szakít vőlegényével, Gergővel, akivel már nagyban szervezik az esküvőjüket. Bár úgy tűnik, Lili élete rendezett, minden a helyén van benne, ő önmagát nem érzi a helyén az egészben. Boldognak kellene lennie, de ürességgel és kétségekkel van tele, és úgy érzi, mintha valaki más életét élné. Képtelen ebbe beletörődni, elvágyódik, bár maga se tudja pontosan, hová.

    Egy véletlennek meg egy hirtelen jött, őrültnek tűnő elhatározásnak köszönhetően hamarosan Ausztráliában köt ki, ahol új munka, mesés utazások, barátok és szerelem várnak rá – meg a kérdések, melyeket még otthonról hozott magával. Ha érdekel, most megveheted nyomtatott vagy e-könyv formában is – részletek itt. És miért pont most mondom? Mert júliusban akciós, mivel ebben a hónapban van a szülinapom, és most én adok ajándékot. 🙂

    Te hová utazol szívesen olvasás közben, és milyen regények visznek oda?

  • Hogyan születik egy regény?

    Hogyan születik egy regény?

    Regényt írni már csak azért is izgalmas volt, mert nagyon sok mindent megtapasztaltam, amit regényolvasás közben nem, mert az olvasói szerepből adódóan nem lehet. Nekem mindig fúrta az oldalamat, hogyan készül egy regény, mi zajlik a háttérben, mi az, amit az olvasó nem lát. Természetesen minden regény másképp születik, így ezúttal csak azt tudom megosztani, hogyan készült az én első regényem, és számomra mi jelentett segítséget a megírásához.

    A regény fejben születik meg

    Az viszont általában is igaz, hogy minden regény először fejben születik meg. Nem mondatról-mondatra, nem is elejétől a végéig, hanem a lényeget tekintve. Na, jó, de hogyan? Erre mondják az igazi írók lezser, kissé nagyképű természetességgel: hát jön az IHLET.

    Eszemben sincs ezt a misztikus ködöt teljességgel eloszlatni – nyilván nem vagyok még igazi író -, de azért hozzátenném, hogy a fellegekből alászálló ihlet mellett szükség van földhözragadtabb dolgokra is. Agyra és kézre például, hogy végiggondoljam, majd leírjam azt a történetet. Továbbá nem árt némi kitartás és fegyelem sem.

    Szóval van egy alapötlet. Hogyan tovább?

    Számos kérdés segít abban, hogy egy jó ötletet tovább tudj vinni. Mutatok néhányat, melyek egyszerűnek tűnnek, a nehézségük pedig abban rejlik, hogy valóban alaposan végig kell őket gondolni. Vagy leírni, ha neked az a könnyebb. Tehát:

    Ki(k)ről szól? Ki a főszereplő? Mi a neve? Hány éves? Hol él? Kikkel él együtt? Hogyan telik egy tipikus napja? Mi a munkája? Kik a barátai, családtagjai? Milyen viszonyban van velük? Mit csinál szabadidejében? Vannak fura hobbijai? Milyen ember? Milyen a világnézete? Milyen filmeket szeret? Mi a kedvenc könyve? Mi a legnagyobb álma? Mitől fél?

    Először meg kell ismerned a főszereplődet ahhoz, hogy a regényben életre tudd kelteni. Na, jó, de mi van a történettel? Elvégre mindenképpen kell egy jó sztori, nem? Ez a regény típusától is függ. De a főszereplő mindenképpen fontos, minden más az ő alakjára épül. A történet is, ami a főszereplő (vagy főszereplők) problémáiból, céljaiból, vágyaiból, küzdelmeiből áll össze.

    Ezután jön a többi lényeges szereplő, akiket szintén meg kell teremteni fejben. Majd jöhetnek a szereplők közti viszonyok: milyen konfliktusok vannak? Ki honnan, hová akar eljutni? Mik az akadályok? Hogyan próbálják azokat az egyes szereplők legyőzni? A mellékszereplők és az ő konfliktusaik esetén ezt akár aközben is át lehet gondolni, miközben már írod a regényt.

    Nekem az volt a tapasztalatom, hogy ha valóban tudod, kikről szól a regényed, akkor már azt is tudod, miről szól.

    Alkoss szabályokat, amik segítenek az írásban

    Én nem utálom a szabály szót, de éppenséggel nem is nagyon szeretem. Ha te sem, akkor használd mondjuk a szokás vagy rutin szavakat helyette. Ugyanis itt arról van szó, hogy kialakíts egy keretet, ami a regényed befejezéséhez hozzásegít.

    Számomra az első regényemnél a NaNoWriMo (vagyis a National Novel Writing Month 30 napos regényírás kihívás) szabályai adták az alapot, legelső sorban az alábbiak:

    • 30 napon keresztül írj összesen 50 ezer szót, mely adjon ki egy történetet, melynek eleje, közepe és vége van
    • első vázlatba ne javíts bele, ne törölj belőle
    • minden nap írj, akkor is, ha csak egy keveset sikerül

    Engem ezek a szabályok segítettek. Az, hogy folyamatosan benne éltem a történetben, és hogy kritika és elvárások nélkül egyszerűen csak kiírtam magamból, ami bennem volt, segítettek szabadjára engedni a kreativitásomat és lendületben tartottak. Nem biztos, hogy mindenkinek ez válik be. De biztos van olyan rutin, ami igen, és ezt kell kialakítani.

    És végül…

    Kész a regény. Dehogy. Az első vázlat még nem a regény. De lehet vele dolgozni (általában jó sokat), hogy végül majd az legyen.

    Te próbálkoztál már regényírással? Mik a tapasztalataid, milyen szokások segítenek?

    [hfe_template id=’4184′]

  • Kapható az Úton!

    Kapható az Úton!

    Amióta eldöntöttem, hogy kiadom az Útont, azt várom, hogy a kezembe fogjam végre. Meg azt, hogy világgá kiáltsam: kapható, lehet rendelni, vigyétek! Ez a pillanat eljött, vegyétek, vigyétek. 🙂 Van nyomtatott és e-könyv is.

    Hol lehet rendelni a nyomtatott példányból?

    Például ezen a honlapon. Nyomtatott példányt a legkedvezőbb áron itt, közvetlenül tőlem tudsz rendelni (csak magyarországi szállítási címre). Az első 30 példányt most bevezető áron adom, 20%-kal olcsóbban az eredeti árnál: 1600 forintért (+ postaköltség: alapáron 500 Ft, ajánlott küldeménynél 900 Ft, te döntesz, hogyan küldjem). Nem azért, hogy nyomást gyakoroljak, de fogyatkoznak, szerencsére. 😛

    Úton
    Limitált példányszámban tőlem is rendelhető 🙂

    Vegyél e-könyvet olcsóbban

    Mivel e-könyvnél nincs nyomdai és szállítási költség, így azt jóval kedvezményesebb áron tudom adni, minden platformon egységesen 3 USD (illetve ennek megfelelő összeg az aktuális pénznemben, amit kiválasztasz).

    Az e-könyvet több helyről is beszerezheted:

    • epub formátumú e-könyvként a Kobo boltjából itt
    • Apple eszközökre való e-könyvként az Apple boltjából itt

    Kölcsönöznéd?

    Az Úton elérhető a Scribd és a 24 Symbols online könyvkatalógusaiban is e-könyvként, ha tag vagy, akkor tudod olvasni.

    Mondd el a véleményed

    Ha pedig elolvastad, örülnék, ha megírnád a véleményedet is. Feltöltöttem a könyvet a moly.hu-ra, itt értékelheted csillagokkal és szövegesen is. Ezzel sokat segítenél nekem, mert az őszinte véleményekből kiderül, kinek való a könyv és kinek nem, mások is látják, mire számíthatnak. Nem dicshimnuszt várok, hanem véleményt. Bár nagyon szeretném, ha mindenkinek tetszene a regényem, tudom, hogy ilyen nincs. A cél az, hogy rátaláljon azokra, akiknek igen.

    Köszönöm az eddigi érdeklődést, bátorítást és pozitív visszajelzéseket!

    [hfe_template id=’4184′]

  • 5 útkereséssel kapcsolatos kérdés, amit felvet a regényem

    5 útkereséssel kapcsolatos kérdés, amit felvet a regényem

    Az Úton. Főszereplője, Lili nemcsak egy ausztrál kalandban vesz részt, hanem egy belső kalandban is, melyben önmagát és az egyensúlyt keresi. És a történet, ahogy az élet is, felvet néhány kérdést, amire – leginkább tettekkel – válaszolni kell.

    Érdemes-e szakmát váltani harminc fölött?

    A pályaválasztás ideje ugyebár az érettségi környékén van. Khm. Nálunk, Magyarországon két évvel előtte, legalább. Vajon mennyire választ tudatosan egy tizenéves? Mennyire fogja fel, miről dönt? És mennyire szab irányt ez a döntés a következő évtizedeknek?

    Mi van, ha az egyetem hosszú évei után végre valahára munkába áll, de az ott eltöltött egy-két (vagy öt-hat) év rádöbbenti, hogy amit választott, nem neki való? Mi van, ha eredményes a munkájában, ennek ellenére úgy érzi, rossz úton jár? Ha rájön, soha nem is döntött a sorsáról igazán, csak sodródott, vagy terelték valamerre?

    Közben betölti a harmincat, a társadalmi normák azt sugallják, eljött a családalapítás ideje. Házasság, lakás, gyerekek. Van még idő holmi útkeresésre ilyenkor? Érdemes más szakmák felé kacsingatni, elölről kezdeni egy karrierutat?

    Lehet-e helyfüggetlenül dolgozni?

    Ha már munka, akkor mi van a munka és a szabadság egyensúlyával? Mit tud kezdeni magával egy átlagos, irodában, heti negyven órában dolgozó fiatal, aki rugalmas munkaidőre és helyfüggetlen munkára vágyik? Egyáltalán, kinek való ez, és mi az ára? (Már hallom, ahogy mondod, jaj, a digitális nomádság… Csak zárójelbe merem leírni én is, olyan elkoptatott lett ez a kifejezés az elmúlt években. De nem véletlenül az, nagyon sokan keresik az egyensúlyt munka és kalandvágy között.)

    Vezethet-e a szenvedély a döntéseinkben?

    „Tisztelem a szenvedélyeket, a közönnyel nem tudok mit kezdeni” – mondja Szabó Magda.

    Szenvedély. Sokan legyintenek rá, lenézik, mert vagy félnek tőle. Mások ezt használják kifogásnak bármire. A szenvedély nem logikus. Kiszámíthatatlanul ébredő, sodró, megmagyarázhatatlan erő. Kiszínezi az életet. De mennyire szabad rábízni magunkat? Mennyire hagyhatjuk, hogy mély, néha megmagyarázhatatlan vágyaink vezessenek minket az életben, munkánkban, kapcsolatainkban? És milyen árat fizetünk érte, ha makacsul nem veszünk róluk tudomást, ha önmagunkat a fegyelmezett logika hideg korlátai közé akarjuk mindenáron beszorítani?

    Mennyi kompromisszumot szabad vállalni egy kapcsolatért?

    Szeretni feltétel nélkül. Az elérhetetlen eszmény. Eszmény egyáltalán? Szabad ilyet? Ha elég mélyre nézünk, mindig van feltétel. Ha nincs, akkor sérülés van, kihasználás. A feltétel nélküliség nem jelentheti, hogy nem húzunk határokat, nem állunk ki magunkért, bármit elviselünk. A határokból pedig konfliktusok lesznek, melyekre megoldást keresünk, ha ér annyit a kapcsolat.

    Kompromisszumokra szükség van. De mi az, ami még kompromisszum, és honnantól kezdődik az önfeladás? Az nem önzőség, ha az ember önmagához hű akar lenni, de akkor hol kezdődik pontosan az önzés? Mit jelent szabadnak lenni egy kapcsolatban?

    Lehet felnőttként, külföldön barátságokat kötni?

    Gyakran mondják, hogy nem. Makacs, keserű meggyőződéssel. De vajon a külföld miatt? Vagy inkább a felnőttség miatt? És ha nehéz, akkor miért? Már nincsen iskola, ahova kötelező járni, ahol le kell ülni valaki mellé a padba, már nekünk kellene menni magunktól, keresni a kapcsolatot másokkal? Nem éppen akkor születhetnének a legőszintébb, legmélyebb barátságok, amikor már tudjuk, kik vagyunk, mit akarunk az élettől?

    Külföldön, senkit nem ismerve. Lili, a regényem hősnője is ebben a helyzetben találja magát. Lehet egy idegen helyből valaha otthon? Először is, mitől otthon az otthon? És hogyan áll neki az ember barátokat szerezni ott, ahol senkit sem ismer? Könnyebb vagy nehezebb ez, mint a megszokott környezetben?

    A kérdések tehát feltéve.

    Ad-e a regény választ? Remélem, nem. 🙂 Mert nem adhat, választ sosem adhat más. Szempontokat, sorsokat, lehetséges utakat mutathat. A világ nem bináris. Attól függ. Mitől? Na, ez az.

    Hamarosan rendelhető az Úton! Iratkozz fel a hírlevélre itt, hogy neked szóljak először, ha lehet rendelni, és le ne maradj a kedvezményekről.