Csendes, csillogó víztükör. A környező domboldalakon a fák sűrű zöldje közt házak bújnak meg, az öbölben csónakok és kisebb hajók ringatóznak. Ez Elvina Bay, Sydney egyik legészakibb negyede, mely a város ötmilliós lakosságához nagyjából 80 fővel járul hozzá.
Elvina Bay csak hajóval közelíthető meg, valamint egy majdnem három kilométeres erdei körtúrával. Mi az utóbbi során találtunk rá a Picurral, és míg ő az öbölparti homokban játszott, beszélgetni kezdtem egy nagymamával, aki az unokáira vigyázott ugyanott. Pontosabban, ő kezdett velem beszélgetni, mert hamar kiderült, hogy nem vagyunk odavalósiak.
Ő mesélte, hogy régebben ebben az öbölben csak néhány nyaraló volt. De ahogy nőtt a város lakossága, és mentek fel a házak árai, Elvina Bay nyaralói állandó lakhellyé lettek előléptetve. Az öböl a Ku-ring-gai Chase Nemzeti Park szélén van, autóúton nem közelíthető meg, a kis mólókon viszont folyamatosan jönnek-mennek az emberek. Mindenkinek van csónakja, és a túlparton valószínűleg autója is, mert innen már messze van Sydney központja, a tömegközlekedés nehézkes.
A nagymama mesélte, hogy reggelente hajóznak, majd autóznak az óvodába. Ami sokszor gyönyörű, de olyankor is meg kell tenni az utat, ha télen süvít a hideg szél, vagy szakad az eső. A bevásárlást is csónakkal intézik, és a móló végében az üres talicskákra mutatva mondta, hogy azokkal viszi el mindenki a keskeny kis földutakon a saját házához a szerzeményeket.
De ő nagyon szeret itt, a kis közösség összetartó, ismerik egymást. Az anyukák vigyáznak egymás gyerekeire, félreteszik egymásnak a kinőtt gyerekruhát, játékot. Hagyományos tábortüzes, zenés eseményeik vannak az év során, saját zenekaruk. Senki nem zár ajtót, a házak körül a telkek nincsenek bekerítve, kenuk, kis csónakok ott állnak a fűben.
Egyszerre tartom meghökkentőnek és varázslatosnak, hogy a milliós, nyüzsgő Sydney-ből ki sem kell menni, és ilyen helyekre lehet akadni. Mert nem Elvina Bay az egyetlen.
Dusthole Bay öbléből kenuval elindulva is házak hosszú sorát fedeztük fel, mindegyik előtt saját kis móló, csónak, kenu. Ott laknak az erdő szélén, de a domboldal olyan meredeken zuhan az öbölbe, hogy a belé kapaszkodó kis házakból nem igazán lehet szárazföldi sétára indulni, csak ki a vízre. Ami helyenként egyébként bokáig ér, amikor jön az apály. Némelyek pedig szó szerint a vízen laknak: lakóhajóban, mely ott ringatózik az öbölben.
Romantikus? Gyerekfejjel, talán. De aki elég időt tölt el a természetben, az tudja, hogy egyszerre romantikus és szeszélyes, gyönyörű és kegyetlen, meghitt és kiszámíthatatlan. A természet erős, és az ilyen életforma is erőt kíván. De a szokatlan kihívásokkal együtt valószínűleg szokatlan örömöt és békét is tartogat.
Olvastad már a regényemet?
Az Úton egy harminchoz közeledő, kalandvágyó magyar lány útkereséséről szól, aki a világ végére megy, hogy megtalálja azt, amire valójában vágyik – na, meg még egy csomó kengurut, vombatot, krokodilt, harsányzöld vagy éppen vörös és kietlen ausztrál tájat.
