Kedvenc olvasmányaim, 2018

Created with Sketch.

Tavaly is sok könyvet olvastam. Komolyat, vicceset, felrázót, megrázót, romantikusat, izgalmasat, giccseset (na, az nem kerül ebbe a listába), önsegítőt. A kedvenceim következnek, ami furcsa megnevezés, tekintve, hogy nagy részük nem éppen könnyű, sem nem vidám olvasmány.

Egy könyv viszont nem attól lesz jó szerintem, hogy vidám, vagy hogy mindenki boldog a végén. Még attól sem lesz igazán jó, hogy izgalmas. Hanem attól, hogy megmutat valamit, amit addig nem láttam. Felemel egy más nézőpontba, mássá tesz azáltal, hogy elolvasom. Ezek jönnek most – kifejtés és sorrendiség nélkül, csak egy-egy kedves idézettel kísérve. (A tavalyi kedvenceket pedig, ha érdekel, itt találod.)

Rakovszky Zsuzsa: A kígyó árnyéka

“…mint azt későbben is volt alkalmam megtapasztalni, a napvilágnál szerzett tudás olykor vajmi keveset használ azon érzéseink ellen, amelyeket a sötétség ültet el és táplál föl bennünk, s még inkább ezek igazítják és formálják tulajdon képükre amazt.”

Charlotte Brontë: Villette

“A boldogság nem krumpli, amit csak úgy elvetnek a földbe, és megtrágyáznak, hogy jól teremjen. A boldogság mennyei fényként sugárzik ránk a magasból. Mennyei permet, mely egy-egy nyári hajnalon bearanyozza a lelket.”

Gergely Ágnes: Őrizetlenek

“– Ne írjuk azt oda, hogy „várunk”? – kérdezte Daniela. – Vagy azt, hogy „gyere haza”?
Megráztam a fejemet.
– Nem, kislányom. Az ember nem alkalmaz erkölcsi kényszert azzal szemben, akit szeret.”

Németh László: Iszony

“Az emberek viszonyát nem az szabja meg, hogy mit érnek, hanem hogy mit akarnak egymás életében.”

Németh László: Égető Eszter

“A jóságot azért nem veszik észre az emberek, mert átlátszó, mint a víz és a levegő; csak ha fogy, az vevődik észre.”

Illyés Gyula: Puszták népe

“A kemény sors legelőször is a szívet keményíti meg.”

Margaret Mitchell: Elfújta a szél

“Nagyon rossz, gyermekem, ha egy asszony szembenézett a legrosszabbal, ami érheti, mert azután nem tud már félni semmitől. Márpedig jaj annak az asszonynak, aki semmitől nem fél.”

Malala Yousafzai – Christina Lamb: Én vagyok Malala – A lány, aki harcolt, hogy tanulhasson, és lelőtte egy tálib fegyveres

“‘Egy nap szeretnék átkelni ezen a tengeren’, törtem meg a csendet. ‘Miről beszél ez a lány?’, kérdezte a nénikém, mintha valami lehetetlen ötletet vetettem volna fel. Én eközben még mindig azt próbáltam megemészteni, hogy bár harminc éve él a tengerparti Karacsiban, mégsem látta egyszer sem a tengert. A férje nem vitte el a partra, és még ha valahogy sikerült volna is kisurrannia a házból, nem tudta volna követni a tengerhez vezető útjelző táblákat, mivel nem tudott olvasni.”

Nudzsúd Ali – Delphine Minoui: Nudzsúd vagyok, 10 éves elvált asszony

“Valahányszor Szanaába utazom, Nudzsúd színes ceruzákat kér tőlem. A szerény családi ház nappalijában, a puszta földön kuporogva mindig ugyanazt a színes, sokablakos házat rajzolja. Egyszer megkérdeztem tőle, mi ez: ház, iskola vagy kollégium. ‘Ez a boldogság háza. A boldog kislányok háza’, felelte Nudzsúd széles mosollyal.”

Natalie Goldberg: Writing Down the Bones

“I write because I am alone and move through the world alone. No one will know what has passed through me… I write because there are stories that people have forgotten to tell, because I am a woman trying to stand up in my life… I write out of hurt and how to make hurt okay; how to make myself strong and come home, and it may be the only real home I’ll ever have.”

Olvastad már a regényemet?

Az Úton egy harminchoz közeledő, kalandvágyó magyar lány útkereséséről szól, aki a világ végére megy, hogy megtalálja azt, amire valójában vágyik – na, meg még egy csomó kengurut, vombatot, krokodilt, harsányzöld vagy éppen vörös és kietlen ausztrál tájat.

Ha tetszett, oszd meg:

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.