Ürmös Beáta

Szerző: Bea

  • Első repülőutam (babaszemmel)

    Első repülőutam (babaszemmel)

    Azzal kezdődött, hogy anya elővette azt a nagy bőröndöt a sarokból, és mindenfélét pakolt bele. Én az utóbbi időben már igen ügyesen bánok a cipzárral, és egy alkalmas pillanatban a bőrönddel is tettem egy próbát. Siker koronázta, így egyik kedvenc tevékenységembe vethettem bele magam: pakolni kezdtem! Anya mégsem nagyon örült neki, mikor meglátta, mit csinálok, és azt mondta, hogy ide most befelé kell pakolni, nem ki. Szerintem ennek semmi értelme, mert kifelé pakolni ugyanolyan jó móka, mint befelé, anya mégis elvitte a bőröndöt máshová, ahol nem férhettem hozzá.

    Hamarosan azonban újra előkerült, és anya azt magyarázta, hogy egy időre most el fogunk repülni messzire. Nem tudtam, mi az, hogy repülni, de a nagy épület, ahova megérkeztünk, érdekesnek tűnt, mindenféle szalagok voltak benne kihúzva, meg sok ember állt sorba különböző helyeken. Mivel hordozókendőben voltam apa hátán, nem tudtam olyan tüzetesen felfedezni a terepet, ahogy szerettem volna, meg kellett elégednem néhány olvadó mosollyal, amit a közelünkben várakozó néniktől és bácsiktól kaptam.

    De később, egy másik sorban állva, ahol egy mozgó asztalra kellett tenni a hátizsákokat, az egyik bácsi mondta apának, hogy a cipőjét és engem is le kell vennie. Végre! Apa gyorsan át akart menni valami kapun, de az csippant egyet, és egy bácsi ment oda hozzá, aki elterelte a figyelmét, így nekem szabad volt az út. Túl sokáig mégsem tudtam szaladni, mert anya utolért.

    Nem kellett soká várnom, hogy kiderüljön, mi az a repülő. Szuper jó dolog, mondhatom! Sok ülés van, és ugyanolyan sok ember meg ablak. A miénkből látszott a repülőgép nagy szárnya, amire minden adandó alkalommal fel is hívtam anya figyelmét, mert nekem nagyon tetszett, főleg sötétben, amikor egy pici lámpa villogott rajta folyamatosan. A felhőket is szerettem, aminek lelkes sikollyal adtam hangot, ezt páran megmosolyogták.

    De nemcsak kint lehetett érdekes dolgokat látni, hanem bent is. Előttem egy kislány ült, aki többször hátrafordult hozzám, ilyenkor integettem neki. A szép hosszú haját is sikerült volna meghúznom, ha anya nem akadékoskodik folyton. De az ülésem előtti kis asztalkát legalább zavartalanul hajthattam le és fel, ahányszor csak akartam, és még arra is rájöttem, milyen érdekesen csattan, ha ezt elég nagy erővel csinálom. Az alatta levő hálós tokból pedig mindenféle érdekes dolgot pakoltam ki, amiket aztán az ülés alá dobáltam.

    Később apával sétálni indultunk a széksorok között, ez volt a legjobb rész! Integettem mindenkinek, közben mondtam, hogy “pápá”, mert ezt nemrég tanultam, büszke is vagyok rá, és több kollégával találkoztam útközben, akikkel aztán rendszeresen bandáztunk. Anya idővel bepróbálkozott, hogy elaltasson, de még mit nem, mikor ilyen élmények vannak?!

    Ébred is maradtam végig, és leszálláskor integettem a repülőknek, autóknak, székeknek, néniknek, bácsiknak. De amikor ezután egy idegen helyre érkeztünk, akkor nekem már elég volt a mókából aznapra, hirtelen nagyon fáradtnak éreztem magam, és aludni akartam. Bömbölve le is dobtam magam a földre, hogy ezt anyáéknak is haladéktalanul a tudomására hozzam. Hatott. Nem teketóriáztak sokat, és hamarosan anyához bújva kortyolhattam a langyos tejecskét, és csak reggel döbbentem rá, hogy nem is a megszokott helyemen…

    Teide National Park, Tenerife, Canary Islands, Spain

    …hanem Tenerifén.

    (A történet hamarosan folytatódik.)

  • SEO: minden, amit tudnod kell róla

    SEO: minden, amit tudnod kell róla

    SEO. Aki bármilyen online felületre készít tartalmat, az biztosan találkozott már vele. Azt mondják, megkerülhetetlen. Azt mondják, ez a siker titka. Azt mondják, személytelen, és a kreatív írás halálát okozta. Azt is mondják, hogy mára ő maga is halott.

    De mi is ez, és miért kerül elő folyton? Miért kell tudnod róla neked is? Miért valóban megkerülhetetlen? És hogy lehet jól csinálni? Hat év blogolás, számos SEO-val kapcsolatos cikk és levelező kurzus, valamint egy tartalommarketing kurzus elvégzése után írtam meg ezt a bejegyzést, és remélem, hasznos kiindulási alap lesz mindenkinek, akit érint a téma. 

    Mi a SEO? Kell ez nekem?

    A Search Engine Optimization betűszava, mely magyarul keresőoptimalizálást jelent. Amikor beírsz valamilyen kulcsszót vagy kérdést egy netes keresőbe (leggyakrabban a Google keresőjébe), akkor releváns találatot vársz. A keresők azért kulcsfontosságúak, mert nélkülük hiába elérhető bármi az interneten, nem találjuk meg. Ők összekapcsolják a tartalmat az emberekkel. Nekünk pedig, akik online tartalmat gyártunk, éppen erre van szükségünk: emberekre, akiket ez érdekel.

    A keresőoptimalizálás célja az, hogy adott témára, kérdésre, kulcsszóra keresve a mi cikkünket hozza a kereső az első találatok között.

    Nem halott, örökké élni fog 🙂

    Akik olyasmit hangoztatnak, hogy a SEO halott, általában arra gondolnak, hogy bizonyos trükkök, amikkel a múltban befolyásolni lehetett a keresőket, hogy minél előrébb rangoroljanak egy oldalt, ma már nem működnek. Bizony, a Google okos, és egyre okosabb lesz, nyakon csípi a trükközést.

    A keresőoptimalizálás azonban nem trükközést jelent, hanem azt, hogy olyan formában állítjuk elő a tartalmat (és a hozzá tartozó meta tartalmat is, ami a keresőmotoroknak készül, nem az olvasóknak), amit a keresőmotorok könnyen fel tudnak dolgozni. Míg az emberek keresőket használnak az interneten arra, hogy az őket érdeklő tartalmakat megtalálják, addig a SEO élni és virulni fog.

    Mi a jó SEO stratégia alapja?

    Egyszerűbb, mint hinnéd: a jó tartalom. Mivel a keresőknek az az érdeke, hogy olyan tartalmakat kínáljanak az embereknek, amik érdeklik őket, így akkor fogják előre sorolni a cikkeidet, vagy az oldaladat, ha a felhasználóik számára hasznosnak ítélik azt. Ennek eldöntésére olyan módszereket használnak, amiket egyrészt nem árulnak el, másrészt folyamatosan módosítanak, finomítanak, a cél azonban változatlan. Ezért neked is erre kell alapoznod a SEO stratégiádat, ha azt szeretnéd, hogy hosszú távon működjön: olyan tartalmat kell készítened, ami emberek adott csoportja számára releváns.

    Gyakran hallani a vádat, miszerint a SEO a kreatív írás halála, és egy ideig én is hajlottam arra, hogy ezt elhiggyem. Ma már azt gondolom, akiknek ez a véleménye, azok általában nem értik, mit jelent pontosan a SEO. Nem, nem azt, hogy a keresőmotoroknak írunk tartalmat az emberek helyett. Hanem, hogy miközben az embereknek írunk tartalmat, figyelünk arra, hogy legyen néhány kapaszkodó, amiből a keresőmotorok is rájöhetnek, miről szól az írásunk, és kiknek lehet hasznos.

    Azért az igaz, hogy vannak tartalmak, amiket nem lehet így optimalizálni, például a nagyon személyes bejegyzések, vagy a művészi szövegek. De ezeket kár is elrontani, mivel akármit csinálunk, SEO szempontból nem lesznek értékelhetők, mert alapvetően nem abból a célból íródtak, hogy bárkinek hasznosak legyenek.

    A SEO technikai alapjai

    Google Search Console

    A Google Search Console felülete

    Ahhoz, hogy a keresők foglalkozzanak az oldaladdal, képesnek kell lenniük arra, hogy átfésüljék és indexeljék. A Google esetében a Google Search Console-ban ellenőrizheted, hogy ez sikeresen megtörtént-e a saját weboldaladra. A WordPress alapú blogoknál nem valószínű, hogy probléma lenne ezzel, ott már alapból adott egy jó technikai háttér a SEO-hoz.

    Az oldaladnak mobilra is optimalizáltnak kell lennie, WordPress esetén ezt minden valamire való téma biztosítja.

    Mivel az emberek azt szeretik, ha egy weboldal gyorsan betöltődik, a Google is ezt díjazza.

    Google találatok: címek és meta leírások

    SEO: cím és meta leírás a találatokban

    Az alapokhoz tartozik még a cím és a meta leírás is, a keresési találatok közt ugyanis ezt látják meg a felhasználók legelőször, és ezek alapján döntik el, rákattintanak-e a felkínált cikkre. És minél többen rákattintanak, annál inkább úgy ítélik meg a keresők, hogy ez hasznos tartalom, amit érdemes feljebb rangsorolni. 

    Mivel nemcsak szövegre, hanem képekre is lehet keresni, ezeket is érdemes megfelelő leírással ellátni, mert előfordulhat, hogy egy kapcsolódó kép miatt talál rá valaki éppen a mi cikkünkre.

    Kulcsszókutatás: mit jelent, miért fontos?

    Egy újabb mágikus szó, ami szintén elég egyszerű dolgot takar. Írsz egy cikket New York 10 legjobb látnivalója címmel, és szeretnéd, hogy a Google az első találatok közt hozza ezt, ha valaki arra keres rá, hogy „New York látnivalók”. Nehéz dolgod lesz, mert valószínűleg több ezer cikkel versenyzel (magyar nyelven, de most vegyük ezt alapnak). Ha viszont A nimfapapagáj gondozásának alapjai címmel írsz cikket, jóval kisebb lesz a verseny. Kérdés azonban, érdekel-e ez a téma bárkit. Mert ha nem, akkor nem sokra mész azzal, hogy amennyiben rákeresnének, a te cikked szerepelne az első találatok között.

    A Google Trends megmutatja, melyik időszakban mennyien kerestek egy adott szóra, kifejezésre:

    Google Trends: milyen sokan keresnek egy adott szóra?

    A kulcsszókutatás azt jelenti, hogy olyan keresési kulcsszavakat keresel, amikre építve érdemes egy témáról írnod, mivel az emberek gyakran keresnek erre a kulcsszóra, de a vele kapcsolatosan fellelhető cikkek száma még nem túl nagy. Ennél részletesebben most nem mennék bele ebbe, de azért remélem, sikerült érzékeltetnem, hogy ez nemcsak valami légből kapott dolog, hanem adatgyűjtés és adatelemzés áll mögötte, és arra is konkrét módszerek vannak, hogyan lehet javítani adott cikknek (és az oldaladnak) a pozícióját a keresési találatok között. 

    Tartalommal kapcsolatos SEO stratégiák

    Az új tartalom készítésénél sokan figyelnek SEO-szempontokra, kulcsszókutatásra, megfelelő metaleírásra, képleírásokra, de a hatékony SEO ennél többet jelent. A jó felhasználó élmény, a régebbi bejegyzések frissítése, a cikkeinkre mutató külső linkek (de nem mindegy, milyen linkek!) mind olyan dolgok, amikkel megéri foglalkozni, mert nemcsak egy-egy cikk, hanem a teljes weboldalunk pozícióját javíthatják a keresők szemében.

    A türelem és a konzisztencia szintén fontos, ezeket a módszereket folyamatosan alkalmazni kell ahhoz, hogy hosszú távon eredményes lehessen az oldalunk. Adott fejlesztések eredményeire gyakran hónapokat kell várni, de cserébe az idő részben nekünk is dolgozik, mert jó pont, ha már több éve létezik az oldalunk, és folyamatosan jelenik meg rajta friss tartalom.

    Végezetül hadd zárjam ezt a hosszú bejegyzést egy igazán ideillő idézettel, mert ilyenek is vannak ám. Tehát sose feledd:

    A Google csak akkor szeret téged, ha előbb már mindenki más is szeretett.

    Wendy Piersall, amerikai vállalkozó

    Mert a Google a felhasználói érdeklődését akarja kielégíteni. Ha te is ezt teszed, akkor közös az érdeketek, és nem kell rettegned annak a bizonyos isteni algoritmusnak a változásától.

  • Richard Yates: A ​szabadság útjai – az „amerikai Bovaryné”?

    Richard Yates: A ​szabadság útjai – az „amerikai Bovaryné”?

    A filmet láttam először, Kate Winslettel és Leonardo DiCaprióval a főszerepben, még évekkel ezelőtt, és nagyot ütött, mélyen bennem maradt. Most elolvastam a regényt is, és csak úgy zakatoltak a fejemben a gondolatok, közben és utána is, még jó darabig.

    A szabadság útjai nyomasztó és felkavaró könyv, de letehetetlen is, mert félelmetesen és lenyűgözően igaz. Soha nem olvastam még regényt, ami ennyire pontosan és hitelesen tárná fel a párkapcsolati játszmákat, azt, hogy férj és feleség hogyan csapják be egymást, egyúttal pedig önmagukat is. De legalább ennyire szól a regény az átlagos életből menekülő átlagos emberről, aki valami többre vágyik, de nagy álmait rendszeresen félretolja, halogatja, és végül sosem éri el. Valójában nem meri elkezdeni a megvalósításukat, mert legbelül ő is tisztában van azzal, hogy se bátorsága, se tehetsége nincs az átlag fölé emelkedni. Nos, ennek is élethű portréja a regénybeli Wheeler házaspár.

    És míg tíz éve talán azt mondtam volna, engem aztán ez nem érint, ilyesmiknek én aztán soha a közelében sem… Nos, mai fejjel inkább azt gondolom, még szerencse, ha az ember egyáltalán rálát a saját játszmáira és önbecsapásaira. 😛

    A történet: egy átlagos középosztálybeli család a kertvárosból

    A történet az 1950-es években játszódik, Frank és April Wheeler két gyerekükkel egy Connecticut állambeli kertvárosba költöznek. Frank innen ingázik minden nap a munkahelyére, minden lelkesedés nélkül, és tölti el napjait az irodában tengve-lengve anélkül, hogy abból bárkinek különösebb haszna származna. April otthon játssza a családanya és háziasszony szerepét, szintén minden lelkesedés nélkül, és csak olyankor csillogtat valami látványos teljesítményt, ha gondoskodásával akarja felpuhítani a férjét, hogy utána belemanipulálhassa valamibe.

    Manipulációban egyébként mindketten jók, és mindketten folyton szerepet játszanak, számítgatva, mikor mit érhetnek el, mire hogyan fog reagálni a másik, ki fog végül győzni. Vitáik során nagyon jól tudják, hova üssenek, hogy a másiknak igazán fájjon. Ami közös bennük, az talán csak az életükkel való elégedetlenség, és a meggyőződés, hogy ők többre hivatottak ennél, minthogy egy ilyen művilágban éljenek szép, zöld pázsittal és csinos, fehér házikókkal körülvéve.

    Frank és April, a két főhős

    Richard Yates: A ​szabadság útjai

    A fő cselekményszál ebben a regényben a két főszereplő egymáshoz és önmagához való viszonya, és ez olyan zseniálisan lett megírva, hogy végig fenn is tartja a feszültséget, megdöbbent és elgondolkodtat.

    Frank éppen ellentéte a nevének, a frank ugyanis egy melléknév is, aminek magyar jelentése: őszinte. Nos, Frank sohasem őszinte. Fölényes unottsággal beszél a munkájáról, hogy ezzel is bizonygassa maga és April előtt, mennyire felette áll. Mindig gondosan eltervezi, mit hogyan fog a feleségének elmesélni, hogy a lehető legjobb színben tűnjön fel előtte, hogy minél inkább egy határozott kiállású férfi benyomását keltse – ugyanis nem az. Kisebbségi komplexussal küzdő férfi, akinek folyton bizonygatni kell erejét és férfiasságát, elsősorban önmaga előtt. Bár azt gondolja, szeretne kitörni a konvenciók közül, valójában reménytelenül konvencionális ő maga is.

    April neve szintén beszédes, angolul ugyanígy mondják az április hónapot. Valóban körbelengi őt valamiféle tavasziasság, csinos és intelligens, és mégis – SPOILER! – ő hal meg végül, ez a fordulat pedig morbid ellentétben áll a nevével – SPOILER VÉGE! April az, aki jobban menekülni akar a kertvárosi életből kettejük közül, és ő tűnik bátrabbnak is. De ha jobban végiggondolom a dolgokat, talán csak kétségbeesettebb. Frankkel ellentétben, aki recepciós lányok megfektetésével, valamint különféle bárokban való iszogatással levezethette a feszültséget, April be volt zárva a családi házba, a monoton háztartási munkák és a gyerekek körüli teendők közé, és nem menekülhetett sehová.

    A gyerekek. Fájdalmas látni ezt a részletét is az életüknek, gyereket ugyanis egyikük sem akart valójában, már a megszületésüknek is csak a kettejük közti játszmázás volt az oka, pontosabban az, hogy Frank nyerte a játszmát. De törődni a gyerekekkel, szeretni őket, erre mindketten képtelenek – bár April a szerepének részeként természetesen gondoskodik róluk. 

    Álom és bukás (spoileres!)

    April álmodja meg a „nagy kitörést”, a menekülést az életükből, vagyis a tervet, hogy költözzenek Párizsba, ahol ő majd dolgozni fog, Frank pedig végre „megtalálhatja önmagát”. Látszólag sikerül ugyan Franket meggyőznie, hogy Párizsban kezdjenek új életet, de ez is csak számtalan csatáik egyike, amiben eleinte April tűnik győztesnek.

    Franket kétségek gyötrik, csak nem beszél róluk, és még magának sem nagyon ismeri be, hogy semmitől sem fél jobban, mint hogy megpróbálja „megtalálni önmagát”, mert pontosan tudja, hogy semmivel sem több azoknál az átlagos embereknél, akiket annyira lenéz, semmilyen különleges képessége vagy tehetsége nincs, amire építhetne, még csak egy témát sem tud felmutatni, ami szenvedélyesen érdekli – a középszerűség szapulásán kívül, amiben fáradhatatlan. De hogy mennyire konvencionális, azt mi sem mutatja jobban, mint a másik tény, ami zavarja a párizsi tervvel kapcsolatban: hogy April dolgozna, miközben ő lenne otthon.

    Végül egy újabb terhesség ürügyén Frank megvétózza a tervet, ezt a játszmát ő nyeri, és azt hiszi, minden visszatérhet a megszokott kerékvágásba. Azt hiszi, a tény, hogy April nem veszekszik vele, azt jelenti, nincs nagy baj, felesége szépen beletörődik majd az egészbe, és ő helyrehozhatja a házasságukat is, ha éppen megjön a kedve hozzá, mert már belefáradt a szeretőjébe. Nem veszi észre, hogy April lelke belehalt az ő győzelmébe. Mégis (bármennyire is morbid a történtek fényében ilyet mondani) April tűnik erősebbnek kettejük közül, mert ő cselekszik, Frank ellenben beletörődik. April meghal, Frank élettelenül él tovább.

    Mi miatt annyira jó ez az amúgy nagyon nyomasztó hangulatú regény?

    Richard Yates: A ​szabadság útjai

    Richard Yates zseniálisan jeleníti meg az élethazugságokat, a folyamatos elvágyódást és az örökös hárítást. Hús-vér főhősöket írt, akik életre kelnek a lapokon, és mellékszereplői ugyanilyen jók, tökéletesen kiegészítik a történetet (igen, még nyomasztóbbá teszik).

    Például Mrs. Givings, az ingatlanközvetítő, a kellemes, rendes asszony mintapéldánya, aki rendszeresen ilyesmiket mond, hogy „Milyen üdítő, megnyugtató a gőzölgő teáskanna látványa!”, akinek minden csodás, bájos, elragadó, aki sosem veszi észre, hogy a férje hallókészüléke ki van kapcsolva, amikor ő beszél hozzá – és akinek a fia egyébként a pszichiátrián van.

    És miközben azt gondoljuk magunkban, hogy „jó ég, milyen emberek, milyen életek!”, máris eszünkbe juthat, hogy pont ezt gondolták Wheelerék is a többiekről, miközben épp csak annyival voltak különbek tőlük, hogy szenvedjenek, amiért nem vakok, és észrevegyék, hogy valójában nem többek és mások ők sem.

    A szabadság útjai és a Bovaryné

    Menekülés az átlagosból. Elvágyódás a kényelmes, de üres életből. Honnan is olyan ismerős ez? Naná, Bovaryné.

    Csakhogy míg Flaubert regénye végén Emma és Charles Bovary mindketten vesztesek, addig itt April veszít, Frank pedig megszokja azt az életet, amit felesége nem bírt elviselni. Franknek még az elvágyódása is ellentmondásos, egyszerre álmodik a menekülésről, a szürkeségből való kitörésről, valamint a biztonságos, kiszámítható meghittségről. A kör pedig bezárul, a Wheelerék házába költöző párról pont ugyanolyan leírást ad Mrs. Givings a férjének, mint annak idején Franről és Aprilről, és a gyerekeik sorsában April elhanyagolt gyerekkora ismétlődik.

    Kinek ajánlanám?

    Akit érdekel a párkapcsolati játszmák, az önbecsapás és önmegvalósítás témája. Aki nem fél a nyomasztó témáktól, nem vár minden történet végén egyértelmű lezárást és megoldást. Házasságban élőknek vagy házasságra készülőknek szintén tanulságos.

    Hogy frappánsan zárjam ezt a túl hosszúra sikeredett bejegyzést, hadd jegyezzem még meg, hogy Richard Yates állítólag saját házasságáról mintázta Wheeleréket, és ő maga is roppantul ragaszkodott a tradicionális nemi szerepekhez, melyek a nő feladatát kizárólag a háztartásban és a gyereket körül jelölik ki.

  • 7 dolog, amit nem tudtál Charlotte Brontë-ról

    7 dolog, amit nem tudtál Charlotte Brontë-ról

    Emily Brontë-ról már írtam egy portrét korábban, ezt muszáj folytatnom Charlotte Brontë-tal, akiről sokkal több mindent tudunk – méghozzá elég meglepő dolgokat tudtam meg, amikor kutakodni kezdtem utána.

    1. Regényei nem tipikus romantikus lányregények

    Négy megjelent regényéből hármat olvastam eddig: Jane Eyre, Shirley és Villette. Bár első ránézésre romantikus lányregénynek tűnhetnek, mindegyik több ennél. Sokkal inkább szólnak a női sorsról és a függetlenség kereséséről, a romantikus szálak sem éppen hagyományosak bennük, és a férfi hősök között nincsen tökéletes Mr. Darcy. Megjelenésükkor, a 19. század közepén elég nagy port kavartak, mivel a maga módján mindegyiknek a hősnője szembemegy a kor hagyományos női szerepével.

    Kedvencem a Villette, mert nagyon erős és jól megírt karakterei vannak, frappáns szerelmi szálai és árnyalt társadalomkritikája, amiből az irónia sem maradhat el. Kamasz önmagamnak első olvasásra viszont a Jane Eyre-t ajánlanám.

    2. A hagyományos női szereppel ő maga is szembement

    Amikor 16 éves korában elküldte írásait Robert Southey költőnek, azt a választ kapta, hogy bár az írásokon látszik a tehetsége, jobb, ha lemond arról, hogy ezzel foglalkozzon, mert az irodalomban a nőknek úgysincs helye, és nem is ez a dolguk.

    Naná, hogy Charlotte tovább írt. Regényei viszont Currer Bell álnév alatt jelentek, és jó ideig még a saját apja előtt is titkolta, hogy regényeket ír.

    3. Legsikeresebb regényének, a Jane Eyre-nak ötlete a húgától származik

    Anne Brontë első regénye, az Agnes Grey ugyanis hamarabb készült el, és ki hinné, annak a főhőse is egy nevelőnő, aki a maga boldogulását keresi. Köztudott, hogy a Brontë lányok otthon felolvasták egymásnak készülő regényeiket, Charlotte pedig nyilván ihletett kapott. Ráadásul, bár a Jane Eyre a későbbi mű, korábban került kiadásra Anne regényénél, mivel Charlotte ügyesebben keresett kiadót.

    Hogy ha másképp történnek a dolgok, Anne regénye lenne-e a híresebb ma? Nem tudhatjuk. Az Agnes Grey ugyanis sokkal kevésbé romantikus képet fest a nevelőnői életről, mint a Jane Eyre, stílusa is visszafogottabb. Mindenesetre igen ritka volt a korban, hogy egy nevelőnőnek csak egyetlen és oly kevés gondot okozó tanítványa legyen, hogy a házvezetőnő anyáskodjon felette, és intelligens, jóképű munkaadója végül belészeressen – ahogy ezek Charlotte regényében megtörténnek.

    4. Első regénye nem a Jane Eyre

    Hanem Az angoltanár című mű, mellyel minden kiadót végigjárt, és senki sem akarta megjelentetni. Végül posztumusz kiadásban jelent csak meg, Charlotte halála után, így az első kiadott regény viszont a Jane Eyre lett.

    5. Beleszeretett házas tanárába

    Huszonegy évesen testvérével, Emily-vel Brüsszelbe mentek nyelveket tanulni, ahol Charlotte beleszeretett idősebb, házas tanárába, Constantin Hégerbe, akihez szenvedélyes hangú leveleket is írt – amiket a tanár összetépett, a tanár felesége pedig összeragasztott, és a British Library máig őrzi őket.

    6. Shirley című regényében két testvérének állít emléket

    A regény főszereplője, Shirley az, aki Emily lehetett volna, ha megvannak rá a lehetőségei, Caroline alakja pedig állítólag Anne-t idézi. 

    7. Későn, de megházasodott, nem sokra rá pedig meghalt

    Halála előtt egy évvel házasságot kötött apja segédlelkészével, majd terhessége alatt halt meg, mivel terhességi komplikációként nagyon erős hányás lépett fel nála.

  • 6 dolog, amit még a blogod elindítása előtt fontolj meg

    6 dolog, amit még a blogod elindítása előtt fontolj meg

    Belevágnál a blogolásba, de nem tudod, hogyan állj neki? Egyáltalán, nekiállj-e? Akkor ezt a cikket neked írtam. Hat éve blogolok rendszeresen, két élő blogom van, és a lenti kérdésekre nagyrészt menet közben, sok hibát elkövetve találtam választ. Pedig sokkal simább az út, ha már előre végiggondolod, mit is akarsz. De mit is? Nézzük.

    1. Miért akarsz blogolni?

    Sokféle okból blogolhat az ember, és mindegyik hozhat örömöt és sikert. De az nem fog, ha magad sem tudod, miért kezded a blogírást, utána pedig olyanokkal hasonlítod magad össze, akik konkrét céllal teszik, és ehhez kapcsolódóan eredményeket is érnek el.

    Blogolhatsz pusztán hobbiból, mert szeretsz írni, mert számodra ez jelenti az önkifejezést. Ha ez a helyzet, akkor ne tegyél magadra elvárásokat, és a következő pontokban feltett kérdéseket is kezeld lazábban. Ne rontsd el a saját örömödet azzal, hogy olyanokhoz méred magad, akik vállalkozásként tekintenek a blogjukra.

    Blogolhatsz azért, mert vállalkozó vagy, és a blogodon keresztül szeretnél ügyfeleket szerezni, saját brandet építeni. Ekkor elég konkrét a cél, aminek alá kell rendelned a blogolást, ha eredményt akarsz elérni: az ügyfelek bevonzása. Akármilyen szolgáltatást is kínálsz, az a célod, hogy a blogod megmutassa az embereknek, hogy hozzáértő vagy, bízhatnak benned, érdemes pont téged felkeresniük.

    Nemcsak szolgáltatást, hanem termékeket is adhatsz el a blogodon keresztül. Ha ilyen céllal indítod a blogot, akkor arra kell figyelned, hogy olyan emberek olvassanak, akik potenciális vásárlóid.

    Van még olyan is, hogy közhasznú célból kezdesz írni, mert élethelyzetedből adódóan szeretnéd felhívni a figyelmet egy adott kisebbség helyzetére, nehézségeire.

    Persze, az is egy út, amikor valaki hobbiból kezdi, és később lassan vállalkozássá alakítja. De ezt csak úgy lehet jól csinálni, ha minden újabb lépést megelőz egy döntés, hogy mostantól milyen irányba mennél. Egy hobbiblogból „csak úgy magától” nem lesz sikeres vállalkozás.

    2. Saját platformon indítod-e a blogot?

    Alapvetően kétféle lehetőség közül választhatsz. Vagy valaki más ingyenes platformján blogolsz (pl. blog.hu, wordpress.com, blogger.com), ami ahhoz hasonlítható, mintha albérletbe vennél ki egy lakást: adott célra használhatod, de a szabályokról nem te döntesz. Sőt, bármikor közölhetik veled akár azt is, hogy jövő hónaptól költöznöd kell, mert többé nem biztosítanak felületet blogoknak. Az ingyenességért cserébe reklámok lesznek a blogodon, amiknek bevétele a szolgáltatót illeti meg. Hobbi célból ezek a blogszolgáltatók pont megfelelők, mert ingyen blogolhatsz, és az üzemeltetéssel sem kell foglalkoznod.

    Blog hosting

    Nagy a választék, és érdemes figyelni az akciókat, ha saját tárhelyet keresel

    Ha viszont komolyabb célod is van a bloggal, vagy nem zárkózol el attól, hogy idővel legyen, akkor érdemes saját platformon indítanod. Ehhez vásárolnod kell tárhelyet és domain nevet. Sok cég kínál ilyen szolgáltatást, és nagyjából évi 10 ezer forint körüli összegért már lehet találni olyan csomagot, ami egy kezdő blognak megfelel. Ezzel vásárolsz egy „saját lakást”, a tárhelyed ugyanis a tiéd, olyan tartalmat teszel rá, amilyet csak akarsz (a törvény keretein belül, persze). Blogmotorként a WordPress-t javaslom, mivel nagyon egyszerű, könnyen kezelhető a felülete, és mivel széles körben elterjedt, rengeteg oktatóanyag elérhető hozzá.

    3. Miről tervezel írni?

    Vagyis mi lesz a blogod fő témája? Ez, és a következő pontok átgondolása, persze, csak akkor fontos, ha konkrét célod van a bloggal, több annál, minthogy időnként kiírod magadból azt, amit épp jólesik. Egyáltalán nem kell pénzbeli célnak lennie, szemléletformálás vagy közösségépítés is lehet a célja az írásaidnak.

    A lényeg az, hogy ezt a célt szem előtt tartva elgondolkozz azon, miről tudnál és szeretnél írni. Érdemes minél konkrétabb témákat keresni. Például ha utazásról írsz blogot, az még nagyon tág. Hátizsákos utazás? Utazás családdal? Környezettudatos utazás? Luxusutazás? Elsőre úgy gondolhatod, hogy a téma szűkítésével potenciális olvasókat veszítesz, de ennek épp az ellenkezője igaz. Az a blog, ami mindenkinek szól, valójában nem szól senkinek.

    Miről tervezel írni?

    Persze, a témák idővel bővülhetnek, változhatnak, ahogy te magad is változol. Például megfigyelhető, hogy a huszonéves, egyedülálló hátizsákos utazók blogjaiból a harmincas éveikre kissé kényelmesebben (és drágábban) utazó, páros vagy családos utazós blogok lesznek (khm… mint a miénk is, ami szintén páros utazásból lett családi utazós).

    Ha megvan a téma és az altémák, próbálj meg összegyűjteni 30-50 címet, amik alapján az első időszakban a bejegyzéseidet fogod írni. Ez a gyakorlat segít abban, hogy rávezessen, ha valamelyik témáról nincs elég mondanivalód, vagy épp ellenkezőleg, további altémákat fedezz fel.

    4. Mi legyen a neve?

    Nem véletlen jön ez a kérdés a téma után. Ha már tudod, nagyjából miről fog szólni a blogod, könnyebb lesz nevet találni hozzá. Khm… nem, nem lesz könnyű, csak könnyebb. A névválasztás olyasmi, amit egyetlen egyszer tehetsz meg, és utána már nem változtathatsz rajta. Mindenesetre, nem érdemes. Ha adott név alatt építesz fel egy brandet, akkor nem akarod három év múlva szinte a nulláról kezdeni az egészet egy teljesen másik név alatt. Tárhelyszolgáltatót válthatsz, de a blogod neve elkísér, mert ha vannak olvasóid, ezzel kötnek össze, ez vagy te számukra.

    5. Hogyan találhatsz olvasókat?

    Egyáltalán, érdekel, hogy lesznek-e olvasóid, és hányan lesznek? Valamennyire azért minden bloggert érdekel, persze, de nem mindegy, hogy csak büszkeséggel tölt el, ha egyre többen olvasnak, vagy ettől függ a megélhetésed, és ügyfelekké is akarod tenni az olvasóidat.

    Az, hogy a bejegyzéseidet eljuttasd másokhoz, időigényes dolog, és hogy milyen módon teszed, az tőled és a blogod témájától függ. Kutyatartásról blogolsz? Akkor oszd meg olyan Facebook-csoportban, ami direkt kutyásokat fog össze. Túrázásról, utazásról? Akkor keress utazókat tömörítő csoportokat. De mindig olvasd el a szabályzatot, nem minden csoportban szeretik, ha linkeket osztogatsz meg, és ha van is rá lehetőség, akkor is vonatkozhatnak rá szabályok.

    Az Intagram olyan platform, ahol elsősorban képekkel kell beszélni

    Persze, a saját Facebook vagy Instagram profilodon bármit megoszthatsz. Készíthetsz külön Facebook-oldalt vagy Insta-fiókot a blognak, ezt javaslom is, mert az ismerőseid és az olvasóközönséged nem feltétlen fedi egymást. Van még rengeteg más közösségi média is, de a kérdés az, hogy az olvasóid (vagy potenciális olvasóid) mit használnak leginkább? Azt kell használnod neked is, hogy elérd őket.

    A közösségi média azonban csak az egyik lehetőség, és messze nem a leghatékonyabb. Indíthatsz hírlevelet. Írhatsz más bloggerek oldalára vendégposztot. Optimalizálhatod a tartalmadat a keresők számára. Feladhatsz fizetett Facebook-hirdetést.

    6. Mit jelent számodra a siker?

    Ez szorosan kapcsolódik az első kérdéshez, de azért emelem ki külön, mert fontos, hogy magad számára definiáld a sikert, különben könnyen elveszted a kedved. Önmagadhoz mérd magad, és a saját elvárásaidnak akarj megfelelni.

    A blogodon keresztül kifejezheted önmagad, kapcsolatokat építhetsz, hozzád hasonló érdeklődésű embereket ismerhetsz meg. Gyakorolhatsz írni sokféle témában, stílusban, kísérletezhetsz, ez a te „játszótered”. Felhívhatod a figyelmet számodra fontos témákra. Ezek egyikéhez sem kell hatalmas olvasótáborodnak lennie, és ha örömmel akarsz blogolni, akkor ezekre is figyelj, ne csak számokban gondolkodj.

    + 7. Lehet-e blogolással pénzt keresni?

    A rövid válasz az: önmagában a blogolással nem. Ha termékeket, szolgáltatásokat kapcsolsz a bloghoz, amiket tőled lehet megvenni, na, azzal lehet. Azzal is, ha mások termékeit hirdeted, amiért ők fizetnek neked. Vagy reklámokat teszel ki, de ahhoz tényleg nagy olvasottságra van szükséged, hogy a reklámbevétel értelmes összeg legyen.

    A lényeg az, hogy ha pénzt szeretnél keresni idővel, akkor neked kell kitalálnod, milyen bevételi lehetőség működőképes a saját blogod esetében, mi az, amire vevők az olvasóid. De előre mondom, ennek az útja se nem gyors, se nem könnyű. Ha ezzel a céllal indítod a blogodat, akkor kezeld úgy, mint egy vállalkozást, mert az is, csak éppen az online térben. Sok munkára és kreativitásra lesz szükséged, a sikert pedig nem garantálja senki.

    Végszóként annyit tudok még mondani, hogy blogolni akkor kezdj el, ha szeretsz írni, ha önmagában a blogolás örömet tud neked okozni. De hát ez olyan egyértelmű, nem?

    Maradt még kérdésetek?

  • Ingyen letölthető Word sablon kézirat nyomtatásához

    Ingyen letölthető Word sablon kézirat nyomtatásához

    Hogyan lehet nyomdakész formába hozni a regényed kéziratát? Meg tudod csinálni te magad is? Egyszerűbben, mint hinnéd. Van hozzá sablon? Csináltam egyet, és ingyen letöltheted a bejegyzés végén.

    A magánkiadásban az a nehéz, hogy minden a te felelősséged, a kézirattól kezdve a nyomdai előkészítésen át a marketingig. Vagy te magad csinálod meg, vagy fizetsz valakinek, hogy megcsinálja neked. Ha nyomtatásban szeretnéd látni a könyved, akkor egy nyomdát kell megkeresned, és a kéziratot nyomdakész állapotban leadnod nekik. Vannak ugyan nyomdák, akik vállalják az előkészítést is, de valójában nem olyan bonyolult dolog ez, ha használtál már szövegszerkesztő programot, és ez történetesen épp egy olyan terület, ahol tudsz és érdemes spórolni, ha van némi időd meg türelmed.

    Apróbetűs: nem, nem azt mondtam, hogy nem kell kicsit képezni magadat hozzá, és nem is azt, hogy mindent tudok a nyomdai előkészítésről és a kiadványszerkesztésről. Viszont ami a regényem nyomdai előkészítéséhez kellett, azt felkutattam, megtanultam.

    Hogy megkönnyítsem a dolgod, hoztam is egy sablont, amibe csak be kell másolnod a kéziratod szövegét, és kész is vagy. Majdnem.

    Egyeztess a nyomdával

    Ez a legfontosabb! Minden nyomdának megvannak a maga előírásai a leadott anyagokkal kapcsolatban, ezt kérdezd meg, és tartsd szem előtt. Fájlformátum (ez általában PDF, amibe  a felhasznált betűtípusok és képek be vannak ágyazva), borítókép, kifutók… Mindent ellenőrizz le kétszer, valamint kérd meg a nyomdát, hogy az elküldött anyagodra nézzenek rá ők is, hogy megfelel-e (ezt jó esetben kérés nélkül is megteszik).

    A letölthető sablon

    Íme a sablon, A5 méretben készült (148 x 210 mm), ami a könyvnyomtatásban standard formátumok egyike, és regényekhez szerintem épp megfelelő. Van benne öt fejezet blabla, címoldal, ajánlás, szerzői bemutatkozó oldal a végén – ami ebből nem kell, azt nyilván töröld.

    A5 sablon letöltése

    Sablon testreszabása

    Más méretű könyvet szeretnél? Még nagyobb margót? Wordben az Elrendezés fül alatt találod a Méret és Margók beállításokat, a megnyíló ablakban állíthatod át ezeket. A margók tükrözése be van kapcsolva a sablonban, ezt ne is kapcsold ki, ha kétoldalas nyomtatást tervezel.

    Az élőfejet, élőlábat úgy állítottam be, ahogy regényekben gyakran lenni szokott: páros oldalon a szerző neve, páratlanon a könyv címe, fejezet kezdésénél pedig üres. Ha változtatni akarsz rajtuk, kattints bele duplán.

    Kész is. Ja, persze, abból indulok ki, hogy tartalmilag és formailag már rég kész a kézirat, sőt, a tördelést is megcsináltad ebben a méretben. Ha nem így van, akkor talán örülni fogsz, hogy hamarosan ezekről is írok majd.

    [hfe_template id=’4184′]
  • Amerika különböző arcai 6 regényben

    Amerika különböző arcai 6 regényben

    A hollywoodi filmek Amerikáját jól ismerjük, talán már unjuk is. Most olyan regényeket hoztam, melyek szintén Amerikát mutatják meg, de másként – különböző arcait különböző korokból, egymástól nagyon különböző szereplőkön keresztül.

    Mindegyik regényt szeretem valamiért, noha egyik sem tartozik kifejezetten a kedvenceim közé. A legértékesebb bennük számomra pont az, hogy nemcsak szereplőket hoznak közel, hanem Amerikának egyes korszakait és helyszíneit is, és áthatja őket ennek a hangulata. Mutatom őket sorban, a régebbi időkben játszódó regényektől közeledve napjainkig.

    Nathaniel Hawthorne: A skarlát betű

    17. század közepe, Boston, Massachusetts

    Hiába, ha valaki hosszabb időn át két arcot visel, egyet a tömeg, a másikat a maga használatára, okvetlenül összezavarodik, és maga se tudja már, hogy melyik az igazi.

    Nathaniel Hawthorne: A skarlát betű

    Nathaniel Hawthorne híres történelmi regénye a puritán Új-Angliába visz minket, az 1600-as évekbeli Bostonba. Komor hangvételű történet ez, melynek középpontjában egy házasságtörés áll, ezen keresztül pedig a megszégyenítés, kiközösítés és a bigottság, valamint az érzések felvállalásának és a bűnnek a kapcsolatát járja körül.

    Hősnője, a fiatalon, szerelem nélkül férjhez adott Hester, aki ráadásul halottnak hiszi régóta eltűnt férjét, rátalál a szerelemre, melyből egy gyermek is születik. Hestert viszont pellengérre állítják, majd egy életen át viseli a szégyen bélyegét mellén: egy skarlát A betűt (az adultery házasságtörést jelent magyarul).

    A szélsőséges puritanizmus korában járunk, amikor valóban alkalmazták azokat a büntetéseket, amiket a regény bemutat. Ezekkel szemben áll Hester karaktere, aki erős és szerethető, saját belső iránymutatásait követő, azokért emelt fővel kiálló, egyértelműen pozitív hős. A férfi főhősről, Arthur Dimmesdale tiszteletesről ez már nem mondható el, őt se megérteni, se megszeretni nem tudtam. A megcsalt férj, Roger Chillingworth gonosz és egyre gonoszabbá váló, bosszúszomjas figurája legalább érthető, de Arthur csak egy árnyék Hester mellett.

    Végül azonban még a szégyenbélyegről is bebizonyosodik, hogy ítélet ide vagy oda, a betűt a való élet ruházza fel jelentéssel. Hawthorne üzenete pedig számomra az, hogy az ember csak a saját belső parancsainak engedelmeskedve tud igaz maradni.

    Hozzátenném még, hogy a nagyjából hatvan oldalas bevezetőt meglehetősen untam, nem is adott hozzá számomra a történethez, de ez tipikusan az az eset volt, amikor megérte átküzdeni magam az elején azért, ami utána következett.

    Toni Morrison: Könyörület

    17. század, New York, Maryland és Virginia államok

    Nem csoda volt. Amit az Isten ad. Hanem könyörület. Amit ember ajánlhat fel.

    Toni Morrison: Könyörület

    Hayden Valley, Yellowstone National Park, USA

    Toni Morrison regénye A skarlát betűhöz hasonlóan a 17. században, a korai gyarmatosítás korában játszódik, de a Könyörület elsősorban a kiszolgáltatottak, a fekete rabszolgák, őslakosok és adósrabszolgák sorsával foglalkozik, akik számára Amerika nem a szabadság és a lehetőségek földje.

    Jacob Vaark, a holland származású kereskedő egy földbirtokostól annak adósságai fejében elfogad egy rabszolga kislányt, Florenst, és magával viszi birtokára, ami a korabeli viszonyok között a béke és nyugalom szigete. Erre a mozzanatra utal a cím, “könyörület”.

    De a világ, aminek a képe kirajzolódik előttünk, egyáltalán nem könyörületes. Rebekka, Jacob felesége éppúgy rakományként érkezik Amerikába, mint a fekete rabszolgák, mivel apja, hírét véve annak, hogy egy amerikai kereskedő érintetlen, dolgos asszonyt keres magának, Angliában felteszi a hajóra, hogy aztán Jacob a tengerentúlon magához vegye. Miért éppen Rebekkával kezdem, amikor neki van az egyik legjobb sora a történetben felbukkanó szereplők közül? Pont ezért. Mert még ő, a jómódú kereskedő megbecsült felesége is kiszolgáltatottá válik, amikor Jacob meghal. Egy nő mellé férfi kell, anélkül nem lehet tulajdona, és nem óvhatja meg a tőle függő többieket sem. A hatalom pedig a férfié, de még az övé is csak akkor, ha fehér és vagyonos.

    Toni Morrison írásának ereje van, reális, pátosztól mentes történetmesélése magával sodor, de arcul is csap. A Könyörületben szinte minden főbb szereplő nézőpontja kap legalább egy fejezetet, ezek váltakoznak Florens visszaemlékezésének fejezeteivel, ami nekem nagyon tetszett, mert még jobban felpörgette és átélhetővé tette ezt a könyvet, közel hozott minden egyes szereplőt. Florenst, az anyjától korán elszakított, szeretetre éhes fekete kislányt, Linát, a bennszülött szolgálót, Willardot és Scullyt, akik fehérként is rabszolgák (akkor még létezett az adósrabszolgaság), Florens anyját, a már említett Jacobot és Rebekkát, valamint Bánatot, egy elhagyatott, elvadult kislányt, akinek még valódi neve sincsen (és annyira nem is fontos senkinek, hogy adjon neki).

    A történet előrehaladtával rájövünk, hogy női sors és szolgaság szorosan összefonódik, mert ahogy a szolgák uruktól függnek, úgy a nők is csak a férfihoz fűződő viszonyukban léteznek, önmagukban nem érnek semmit, nem tudnak boldogulni a világban. Még ha véletlenül találnak is egy emberséges férfit, amilyen Jacob, akinek a szereplők nagy része az oltalma alatt áll, az is törékeny helyzet, és ki tudja, meddig tart. Érzékletes, gyönyörűen megírt, fájdalmas regény.

    Louisa May Alcott: Kisasszonyok

    amerikai polgárháború ideje (1861–1865), egy massachusettsi kisváros

    Gyermekeim szeretete, tisztelete, bizalma volt a legszebb jutalmam azért, mert megpróbáltam olyan jellem lenni, amilyennek őket szeretném látni.

    Louisa May Alcott: Kisasszonyok

    Ha könnyed, vidám, szívet melengető történetet keresel, ez az. Louisa May Alcott önéletrajzi ihletésű regénye tulajdonképpen egy lányoknak íródott ifjúsági regény. Főszereplője a March család, a négy lánytestvér, Meg, Jo, Beth és Amy March, valamint édesanyjuk, akik igen szűkösen, de meghitt boldogságban élnek, miközben az apa az amerikai polgárháborúban harcol.

    A négy lány négy különböző egyéniség is. A 16 éves Meg, a legidősebb nővér igazi “kisasszony”, nagyjából a kor nőideálja: csinos, szelíd, ügyes háziasszony, távollétében az anyjuk helyettese. Nála egy évvel fiatalabb Jo, mindenki kedvence, a fiús, önfejű, szenvedélyes kis vadóc, akinek nagy álma, hogy író legyen (az írónő őt saját magáról mintázta). A 13 éves Beth félénk, kedves kislány, a családi zongorista, legkisebb húguk, a 12 éves Amy pedig a mindenki által babusgatott, kissé elkényeztetett és kissé hiú művészlélek.

    A Kisasszonyok a négy lány mindennapjairól, kapcsolatairól és küzdelmeiről szól, és nagyon megható képet fest a testvéri és anyai szeretetről, a családi összetartás erejéről. Azt mondanám, túlságosan is idilli képet, de hát ez egy ifjúsági regény – ráadásul az egyetlen ebben a listában, ami igazán derűs hangulatú.

    Edith Wharton: Az ártatlanság kora

    19. század, New York City

    A valódi magány az, amikor csupa kedves ember vesz körül, aki csak azt várja tőlem, hogy tettessek!

    Edith Wharton: Az ártatlanság kora

    Central Park, New York City, USA

    Edith Wharton regénye az 1870-es évek New Yorkjába repít, a felső középosztály képmutató világába. Egy arisztokrata családból való fiatalember, Newland Archer lépeget előre megírt jövője felé, amikor felbukkan életében Olenska grófnő, az elvált, szabad szellemű és intelligens asszony, akivel akaratuk ellenére egymásba szeretnek. Csakhogy Newlandnek menyasszonya van, a bájos, óvott-féltett, mintafeleségnek nevelt May Welland.

    Edith Wharton bámulatosan rajzolja meg a regényben a kor társadalmát, melyben minden pontos, bár íratlan és kimondatlan szabályok szerint történik, és minden felett szemet hunynak, ami kellemetlen. Newland próbál kitörni ebből a látszatközpontú, fojtogatóan kiszámítható világból, csakhogy az már túl erősen köré szőtte a hálóját, túlságosan is a maga képére formálta őt.

    Álom marad csak a beteljesült szerelem, és az a más élet, aminek a vágya ott motoszkál Newlandben egész életében? A történet megmutatja, hogy az akadály nem a külső körülményekben van elsősorban, hanem benne magában. Newland azért nem tudja megtörni a ránehezedő külső elvárásokat és szabályokat, mert élete során már belsővé tette őket. Így formál minket a társadalom, melyben élünk.

    F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby

    1920-as évek, New York City és környéke

    … bizonyosan úgy érezte, hogy elvesztette az élethez való jogát, s nagy árat fizetett érte, hogy túl sokáig egyetlen álomnak szentelte az életét.

    F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby

    A nagy Gatsby-t sokan a legjobb, legamerikaibb regénynek tartják, és egyik fő témája maga az amerikai álom. Főhőse, Jay Gatsby a nincstelenségből emelkedik a dúsgazdagok közé, alakját és meggazdagodásának történetét szinte legendák övezik. F. Scott Fitzgerald regénye azonban nem egy sekélyes happy end, hanem éppen annak a karikatúrája.

    Partiról partira vezet minket az elegáns New York-i villákban, éttermekben, szállodákban, és figyeljük a dúsgazdag, felszínes embereket, akiket nem érdekel semmi, céltalanok és unottak. Egy kivétel van csak, Gatsby, az egyetlen szereplő, akinek célja van: vissza akarja kapni egykori szerelmét, Daisyt, aki annak idején megunva a rá való várakozást, feleségül ment a dúsgazdag és arrogáns Tom Buchananhez.

    Írtam már korábban részletesen erről a regényről, olvasd el itt.

    Tayari Jones: Egy ​amerikai házasság

    napjainkban, Atlanta, Georgia állam

    Az otthonodat nem te választod, se a családodat. A pókerban öt lapot osztanak. Hármat kicserélhetsz, kettő marad nálad: a család meg a szülőhely.

    Tayari Jones: Egy ​amerikai házasság

    New York City

    Ahogy a címe is utal rá, ez a regény egy tipikus amerikai történet, mégsem olyasféle tipikus, amire ilyen címmel számítottam volna. Főhősei, az a bizonyos házaspár, Celestial és Roy fiatal, fekete házaspár Atlantában, az amerikai Délen. Celestial művész, Roy pedig ügyvivő, mindketten törekvők és szerelmesek, életük a tipikus amerikai álom forgatókönyvét követi. Vagyis követné… ha nem lennének feketék.

    Royt ugyanis megvádolják, és tizenkét évre el is ítélik nemi erőszakért, amit nem követett el, és ezt Celestial is biztosan tudja, hiszen ő volt vele azon a bizonyos éjszakán a hotelban. Ez a regény nem a régmúlt idők nyomorúságos sorsú fekete rabszolgáiról mesél, hanem a jelenről. Tanult, sőt, jómódú feketékről, akik mindazonáltal mégis kiszolgáltatottak, és nem tudják megvédeni magukat az igazságtalanságoktól, amik a bőrszínük miatt érik őket. Roy bebörtönzése ártatlanul azokra a hírekre emlékeztet a közelmúltból, amik miatt a zavargások is kitörtek. Ez is Amerika egy arca.

    De a regény nem ott ér véget, hog Royt végül sikerül hamarabb kijuttatni börtönből. Sőt, ezzel kezdődik a legérdekesebb rész, ami bemutatja, hogyan változtat meg a börtönt egy embert, hogy onnan nem jön ki senki ártatlanul, valamint azt, hogy mit tesz öt év távollét egy házassággal, ami alig egy éve tartott a kényszerű elváláskor. Celestial a börtönévek alatt magára marad, ami ugyan nem Roy hibája, de ez mégsem változtat azon, hogy a nő támaszt keres, ahol tud – történetesen egy gyerekkori barát, André szerelmében -, és munkájába menekülve úgy megváltozik az évek alatt, hogy Roy már nem is találja meg benne azt a nőt, akit otthagyott.

    A börtönéveket Roy és Celestial leveleiből ismerjük meg, és ez ügyes technika arra, hogy kettejük kapcsolatának alakulása maradjon a középpontban ebben az időszakban is. A ritkuló levelek, majd a két év szünet pedig olyan hiányt teremt, amit a szereplőkkel együtt derítünk fel Roy kiszabadulása után. Hol a hűség, a kitartás határa? Felróható, ha egy ponton Celestial feladja, mert nem tud tovább várni, egy olyan erőnek alárendelve magát, amire nincs befolyása? Mi egy házasság alapja? Nem lehet, hogy Celestial, Roy és André mindhárman áldozatok?

    A történet vége felé egyre fokozódik a feszültség, kissé hatásvadásznak is éreztem egyes mozzanatokat. Az alapvető problémák és kapcsolatok boncolgatása azonban érdekes volt, és a házasság mellett az apaság, az apák szerepe és befolyása is többször előbukkant. Egy amerikai házasság – a címe illik hozzá, napjaink Amerikája éppúgy témája ennek a regénynek, mint a házasság.

    San Francisco, CA, USA

    Neked van kedvenc Amerikában játszódó regényed?

    A képeken pedig az az Amerika, amit én láttam 2014-ben és 2015-ben. Túl rég… 🙂

  • Március 15. – Hol vagy, szabadság?

    Március 15. – Hol vagy, szabadság?

    Emlékszem az iskolai ünnepségekre, amikor feszengve álltunk a tornateremben, osztályonként felsorakozva, blúzban, szoknyában, és nem mondhatnám, hogy áhítatos figyelemmel csüggtünk a szavakon, amiket valaki a mikrofonba mondott a tornaterem közepén. Évekkel később én mondtam őket, a hangom remegett az izgalomtól, annyira lámpalázas voltam, de hát, engem szemeltek ki a feladatra, és akkoriban még végképp nem tudtam nemet mondani.

    Most nincsenek tömött tornatermek, és nincsen szabadság sem. Nem, nem abban az értelemben nincs, mint azon az egykori március 15-én, hanem egy olyan új értelemben, amire sohasem gondoltunk volna korábban.

    Tudom, hiszen ezerszer elmondták, hiszen mindenki tudja, ez a közös érdekünk most, senki se tud jobbat, de ettől még a szabadság hiánya nem fáj kevésbé. Nem úgy képzeltem a kisfiammal itthon töltött első éveket, hogy szó szerint itthon töltöm őket. Fel se merem sorolni, mi mindennek a hiánya fáj, mert azok is csak azt bizonyítják, milyen szerencsés voltam korábban. 

    De ez a március 15. nekem most nem ünnep. Összeszorított foggal igyekeztem kitartani tavaly, aztán még idén télen is, de mostanra az erőim végére értem – főképp a lelki erőimnek, és tudom, még ebben is szerencsésnek kellene éreznem magam. Csakhogy amikor érzésekről van szó, nem létezik semmiféle kellene. Nem látom a végét, a vakcina ellenére sem, ami se olyan gyors, se olyan véglegesen lezárt megoldást nem hoz, mint amennyire csodát várt tőle az egész világ.

    Szeretnék már kiruccani Bécsbe egy hétvégére, beülni a barátnőimmel egy forró csokira, enni egy fagyit az utcán, maszk nélkül lélegezni és mosolyogni – egyáltalán, mosolyogni. Ezeket korábban nem is tekintettem kiváltságnak, egyszerűen csak a mindennapi életem részei voltak, most pedig éppúgy nem tudom, mikor kapom vissza őket, ahogy tavaly tavasszal sem tudtam, amikor azt hallottuk és gondoltuk, hogy csak egy kicsit kell kitartani ebben, és majd minden rendben lesz. Még sincs rendben, és összeszorul a szívem, hogy a kisfiam épp ebbe született bele, és ki tudja, milyen lesz az a világ, amit ő ismerni fog.

    Sok mindenre rádöbbentett ez az időszak, többek között arra is, hogy attól, mert van egy otthonom, ahol jól érzem magam, még nagyon is elvágyódom belőle. Attól, mert szeretek könyvekbe temetkezni, egy idő után fáj, hogy a könyvek adta kalandok csak illúziók, a képzeletem talán szabadon kalandozik, de annál nagyobb az ellentét a valósággal. Az otthon csak akkor édes, ha haza lehet bele térni. A képzeletbeli világ csak akkor érték, ha nem a valóságos helyett van.

    Nyilván betartok minden szabályt. Nyilván kitartok. Mi mást tehetnék? Nem sok lehetőség van, ami igen, annak minden cseppjét igyekszem kifacsarni, de épp ez fáj ma nagyon, hogy hiányzik a szabadság, és nem tudom, mikor, hogyan és milyen mértékben kapjuk vissza. Sőt, most nem az a hős, aki a szabadságért harcol, hanem aki…?

    //A kiemelt képet én készítettem évekkel ezelőtt Kaliforniában, és rajta az van, ami számomra a szabadság jelképe: az óceán.

  • 20 kedvenc idézetem a kortárs irodalomból

    20 kedvenc idézetem a kortárs irodalomból

    Már egy korábbi, 20. századi kedvenc irodalmi idézetgyűjtemény írásakor fejben elkezdtem írni ezt is. Sok kortárs regényt olvastam, különösen az utóbbi években, magyar és külföldi szerzőket is, és nagyon sok szerző és regény az örök kedvenceim közé került. Ezekből hoztam most idézeteket, amik önmagukban is megállnak, lényeglátók, frappánsak vagy szarkasztikusak. De amúgy a regényeket is ajánlom, amikből vettem őket.

    „Csak az a baj, hogy némelyik ember szeretete ártalmasabb, mint másnak a rosszakarata…” (Rakovszky Zsuzsa: A kígyó árnyéka)

    „– Az ember nem valaki miatt tanul meg egy nyelvet – mondja a tanárnő, és már a kimondás pillanatában is érzi, hogy ez hazugság, hiszen dehogynem. Csak amiatt. Az anyánk miatt tanulunk meg beszélni, hogy aztán soha többé ne hallgasson ránk és ne értsen minket, aztán idegen nyelveket tanulunk, hogy továbbra is idegenek maradjunk. Egyre több nyelvet, egyre idegenebbül a világban.” (Tóth Krisztina: Pixel)

    „Milyen könnyen elhiszi az ember saját magának, amit senki másnak nem hinne el!” (Rakovszky Zsuzsa: A Hold a hetedik házban)

    „– De a verés fáj! Nem lehetett nekik megmagyarázni, hogy…
    – Nem, kislányom. A gyűlölet olyan, mint a színvakság. Színvaknak hiába mondod, hogy a fák zöldek. A gyűlölet mindig ki akarja irtani az erdőt.” (Gergely Ágnes: Őrizetlenek)

    Szécsi Noémi

    „Vajon miért vagyok ilyen elviselhetetlenül bölcs? Azért, mert már meghaltam, vagy azért, mert sokat mosogatok?” (Szécsi Noémi: Finnugor vámpír)

    „Senki se mondta meg nekik, hogy a fiatalság elmúlása nem azért riasztó, mert elvesz tőlük, hanem mert ad nekik valamit. Nem bölcsességet, nem derűt, nem józanságot, nem nyugalmat. A bontott Egész tudatát.” (Szabó Magda: Katalin utca)

    „Van, aki a tükörbe néz és kibírja. Van, aki a tükröt töri össze. Van, aki a látványtól önmagát. És akad, akinek tükrét az Ő irgalma letakarja.” (Jókai Anna: Jákob lajtorjája)

    „Hiába járt haza, hiába volt erős miközöttünk a vonzalmi kötelék, ő azért eléggé úgy… vacilált mindig. Később, felszabadulás után, hogy ő most már Pesten fog maradni, könyve jelent meg, satöbbi. De hogy anyagi vonalon nagyon labilis az egész, Mucikám, azt mondja, nősülésre egyelőre nem gondolhatok. Na puff, én meg kiszaladok a korból! Hát lett is akkor köztünk egy szakítási diferencia.” (Závada Pál: Milota)

    „Úgy képzelem, hogy az emberek valamikor sokkal több érintéssel élhettek, mint manapság, amikor jobbára már csak tárgyakhoz nyúlunk, de a másikat megérinteni csak akkor juthat eszünkbe, ha az gyerek, ápolnivaló öreg – vagy a szerelmesünk. Egyetlen társas kivétel a tánc. (Závada Pál: Jadviga párnája)

    Margaret Atwood

    „A következő napokban, némi vívódás után, Piroska úgy dönt, mégsem Gabika lesz a férje, hanem Emilke. Igaz, hogy kövér, viszont idősebb nála, és bámulatra méltóan okos. Egy nagy, kertes házban laknak majd, és egész nap könyvekről beszélgetnek. Esetleg németül.” (Rakovszky Zsuzsa: A hullócsillag éve)

    „– Nagyon kedvellek, Midori.
    – Mennyire kedvelsz?
    – Mint egy tavaszi macit.
    – Tavaszi macit? – Megint felemelte a fejét. – Az meg mi, a tavaszi maci?
    – Hát sétálsz a mezőn át, egyedül, és egyszer csak eléd jön egy bársonyos szőrű, csillogó gombszemű, cuki kis medvebocs. És azt mondja neked: „Kis hercegnő, nincs kedved ma hemperegni velem egy kicsit?” Akkor összeölelkeztek, és egész nap csak hemperegtek a lóherével borított domboldalban, és rettenetesen jól szórakoztok. Csodás, nem?
    – Isteni!
    – Hát ennyire kedvellek.” (Murakami Haruki: Norvég erdő)

    „A szerelem soha nem több annál, aki szeret. A gonoszok gonoszul szeretnek, az erőszakosak erőszakosan, a gyengék gyengén, az ostobák ostobán, a szabad ember szerelme soha nem biztonságos. A szeretett lénynek nem jár ajándék. Egyedül a szerető birtokolja saját szerelmének adományát.” (Toni Morrison: Nagyonkék)

    „Belehalni a vágyódásba olyasmi után, amit soha nem fog az ember átélni.” (Alessandro Baricco: Selyem)

    Anna Gavalda

    “Mert senki sem feledheti, milyen szép, ha minden tengerhez, mely ránk vár, van egy folyó a számunkra. És valaki – egy apa, egy szerető, valaki – aki képes kézen fogni és keresni egy folyót – elképzelni, kitalálni -, és rábízni a sodrására, egyetlen könnyed szóval, isten veled. Ez csakugyan csodálatos volna. Gyönyörűség lenne az élet, minden élet.” (Alessandro Baricco: Tengeróceán)

    „Mert egy hajóról még csak le lehet szállni, de az Óceánról…” (Alessandro Baricco: Novecento)

    „Végül is olyan könnyű összezúzni egy történetet. Megtörni egy gondolatsort. Összerombolni egy álomtöredéket, melyet olyan óvatosan hordoznak körbe, akár egy darab porcelánt. Hagyni, vele tartani, ahogy Velutá tette, ez a legnehezebb dolog.” (Arundhati Roy: Az Apró Dolgok Istene)

    „– Kinek a történetét higgyük el akkor?
    A fiúk némán ültek. Néztek rá, vártak.
    – Azét hisszük el, akié a hatalom. Ő az, aki eljut oda, hogy leírja a történetet. Úgyhogy amikor a történelmet tanuljátok, mindig fel kell magatokban tennetek a kérdést: Kinek a története hiányzik nekem? Kinek a hangját nyomták el, hogy ez a hang hallatsszon? Amint ezt kitaláljátok, meg kell találnotok azt a történetet is. Onnantól rendelkezésetekre áll egy tisztább, noha még mindig nem tökéletes kép.” (Yaa Gyasi: Hazatérés)