Ürmös Beáta

Kategória: Idézetek

  • 10 elgondolkodtató Toni Morrison idézet

    10 elgondolkodtató Toni Morrison idézet

    Toni Morrison 1993-ban vehette át az irodalmi Nobel-díjat. Meséket mond. Csontig hatoló, elemi erővel magukba rántó meséket. A Nagyonkékkel kezdtem, aztán jött a Könyörület, majd A kedves. Annyira szép és árnyalt a nyelvezete, hogy nem tudom őt angolul olvasni, eredetiben, a magyar fordítást kell megszereznem, hogy igazán értékeljek minden szót, minden kifejezést.

    Az egyik legkifejezőbb idézet, amit ismerek a szeretetről, szerelemről, Toni Morrisontól van, a Nagyonkékből, aminek főszereplője egy fekete kislány, aki kék szemeket szeretne, hogy végre őt is aranyosnak és szerethetőnek tartsa valaki – és végül megkapja a kék szemeit, azon az egyedüli módon, ahogy írók időnként megmentenek szereplőket a világ kegyetlenségétől, aminek még a szerelem is része. Mert:

    „A szerelem soha nem több annál, aki szeret. A gonoszok gonoszul szeretnek, az erőszakosak erőszakosan, a gyengék gyengén, az ostobák ostobán, a szabad ember szerelme soha nem biztonságos. A szeretett lénynek nem jár ajándék. Egyedül a szerető birtokolja saját szerelmének adományát. A szeretett lény kifosztott, közömbösített, dermedt a szerető lelki szemének sugarában.”

    Ezután pedig jöjjön a többi, melyek a kontextusukban értelmezhetők igazán, de gazdagítanak önmagukban is. És olvassatok Toni Morrisont, aki fekete írónőként a feketékről ír, és mégsem csak róluk, hanem a kiszolgáltatottságról és kilátástalanságról, arról a nyomorról, ami újrateremti önmagát minden következő generációval. És arról, lehet-e kitörni.

    „Ne azt meséld, miben higgyünk, mitől féljünk. Mutasd meg nekünk a hit széles szoknyáját és az öltést, ahol a félelem burka szálakra bontható.” (Nagyonkék)

    „(…) arról, hogy miért is halnak meg az álmok, soha ne kérdezzük az álmodozót.” (Nagyonkék)

    „A hátsó ajtótól az életig oldalaztak. Kialakultak. A világon mindenki parancsolgathatott nekik. A fehér asszonyok: – Csináld meg! – A fehér gyerekek: – Add ide! – A fehér férfiak: – Ide gyere! – A fekete férfiak: – Szét a lábad! – Csak a fekete gyerekektől és egymástól nem kellett elfogadniuk a parancsokat. Fehér emberek házát vezették, és tudták a módját. Ha a fehér ember elverte az ő emberüket, föltakarították a vért, és hazamentek, hogy otthon megkapják a magukét az áldozattól. Egyik kezükkel ütötték a gyerekeiket, a másik kezükkel loptak nekik.” (Nagyonkék)

    „[…] a változás lényege nem a javulás, csak az igazodás.” (Nagyonkék)

    „Az ember nem olyan, mint egy átkozott fejsze. Hogy csak üt vág, csapkod a nap minden átkozott percében. Vannak dolgok, amikkel nem tud megbirkózni. Dolgok, amiket nem tud kivágni, mert belül vannak.” (A kedves)

    „Semmit sem lehet várni egy olyan világtól, ahol akkor is probléma vagy, ha te vagy a megoldás.” (A kedves)

    „És mindig, amikor megszökött, csak csodálni tudta ennek a földnek a szépségét, amely nem az övé. A keblébe rejtette, a földjét tapogatta, a partjaihoz simult, hogy a vizét igya, és próbálta nem szeretni.” (A kedves)

    „Ilyen érzés a szabadság? Nem tetszik. Nem akarok tőled szabad lenni, mert csak veled vagyok élő.” (Könyörület)

    „Nem csoda volt. Amit az Isten ad. Hanem könyörület. Amit ember ajánlhat fel.” (Könyörület)

  • Kedvenc Márai Sándor idézetek

    Kedvenc Márai Sándor idézetek

    Márai kicsit olyan, mint a méreg. Annak való, aki már amúgy is kiábrándult, mert ha az ember egyszer megtud valamit, az visszafordíthatatlan, akkor már nem lehet nem tudni. Fanyar keserűség keveredik gyönyörű mélységekkel, és majdnem kimondja a kimondhatatlant. Ez a majdnem a művészet.

    Ő maga is figyelmeztet Füves könyvében: “Fontold meg, mielőtt kézbe veszel és olvasni kezdesz egy könyvet – legalább úgy fontold meg, mint mikor bizalommal kezet adsz egy embernek. Mert a könyvnek lelked figyelmét adod egy időre; s nagyon sok ez, mert az élet rövid és lelked csak a tied.”

    Ugyanakkor egy Márai-könyv semmi olyan veszélyt nem rejt, ami az életben ne lenne ott egyébként is. Ha fáj, akkor az élet fáj.

    Nehéz volt mindössze néhány idézetre szűkíteni a kedvenceimet tőle, és ha újraolvasnám még egy-két könyvét, csak tovább nehezíteném a saját dolgom. Persze, ettől még meg fogom tenni.

     *        *        *        *

    „Nem igaz, hogy az ember a szenvedéstől megtisztul, jobb lesz, bölcs és megértő. Az ember hideg lesz, beavatott és közömbös.” (Az igazi)

    „A bűn nemcsak az, amit megteszünk. Bűn az is, amit szeretnénk, de nem vagyunk hozzá elég erősek.” (Az igazi)

    „Az ember törődjön bele, hogy nem bír el valamit, szüksége van bódítószerekre, s fizesse meg e szerek árát.” (Az igazi)

    „Talán még nem is tudod… nem tudhatod, hogy senkin nem lehet segíteni. Nincs nehezebb, mint segíteni valakinek. Csak azt látod, hogy egy ember, aki kedves vagy fontos neked, vesztébe rohan, érdekei ellen él, eszeveszetten vagy szomorúan, kínlódva, rogyadozva, már alig bírja, már összeroskad… s odasietsz, szeretnél segíteni, s egyszerre megtudod, hogy nem lehet. Gyönge vagy hozzá? Nem vagy elég jó? Elég őszinte? Elég önzetlen, eléggé lángoló, eléggé alázatos? Igen, soha nem vagyunk eléggé olyanok…” (Válás Budán)

    „„Boldog” ember nem alkot; a boldog ember egyszerűen boldog.” (Egy polgár vallomásai)

    „Megtanított, hogy kegyetlenség nélkül nem lehetünk soha szabadok, s örökké terhére leszünk társainknak. Megtanított arra is, hogy az ember lehet goromba, de soha nem lehet udvariatlan; lehet arcul ütni valakit, de nem szabad untatni, s hogy udvariatlanság szeretetet színlelni ott, ahol sokkal kevesebbet várnak tőlünk.” (Egy polgár vallomásai)

    „Az ember valahogy az anyanyelvén álmodik arról, akit szeret.” (Egy polgár vallomásai)

    „Aki fél, az kiabál. Ezért, gyorsan, írni kezdtem félelmemben.” (Egy polgár vallomásai)

    „Talán eljön a pillanat, mikor elmondhatod, hogy az egészet akartad. Az egészet, az igazit, nem a pótlékot, a hasonlót, a mellékeset: az egészet, a boldogságot és az igazat, az igazságot, akármilyen félelmes és földközeli. Nem akartál az élet helyett valamit, ami csak hasonlít az életre.” (Egy polgár vallomásai)

    „Mindennek „formát” keresett, s kétségbe ejtette, hogy az élet nem tűri a formákat, mindenen túlárad, s egyetlen formátlan zűrzavar, amelynek a halál ad csak valamelyes laza, gyászszegélyes keretet.”  (Egy polgár vallomásai)

    „Egy napon útra kel a lélek, s a világ csak zavar. Szándéktalanul, készületlenül, akaratlanul olyan expedíciókra indulunk, melyekhez odamérve egy indiai út hétvégi, filléres kirándulásnak tetszik.”  (Egy polgár vallomásai)

    „Nem térek haza a tékozló fiú módjára, de nincs is senkim, aki megbocsátana és borjúkat vágna le tiszteletemre.”  (Egy polgár vallomásai)

    „Mikor valaki felbukkan a múltból, érzelmes hangon bejelenti, hogy „mindent” rendbe akar hozni, csak sajnálni és nevetni lehet szándékán; az idő már „rendbe hozott” mindent, azon a különös módon, az egyetlen lehetséges elintézés módján.” (Eszter hagyatéka)

    „Soha nem határoztam el a cselekedeteimet. Az ember végül is csak azért felelős, amit kitervel, amit akar. Az ember csak a szándékaiért felelős… A cselekedet, mi az? Mindig valamilyen önkényes meglepetés. Az ember ott áll és nézi, amint cselekszik.” (Eszter hagyatéka)

    „A világ törvénye olyan, hogy ami egyszer elkezdődött, azt be is kell fejezni. Nem valami nagy öröm ez. Semmi sem érkezik idejében, semmit sem ad az élet akkor, amikor felkészültünk rá. Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés. Azt hisszük, játszik velünk valaki.” (Eszter hagyatéka)

    „Nem elég szeretni valakit. Bátran kell szeretni. Úgy kell szeretni, hogy tolvaj szándék, vagy törvény, isteni, világi törvény ne tehessen e szerelem ellen semmit. Nem szerettük egymást bátran… ez volt a baj.” (Eszter hagyatéka)

    „…csalás, micsoda szó! Vannak ilyen kész szavak, melyekkel lélektelenül és gépiesen meghatároz az ember bizonyos helyzeteket. De ha vége mindennek, mint most a mi számunkra, nem sokat tudunk kezdeni az ilyen szavakkal. Csalás, hűtlenség, árulás, ez mind csak szó, mikor halott már az, akire vonatkoznak e szavak, mikor felelt már az, akinek helyt kellene állani e szavak igazi értelméért.” (A gyertyák csonkig égnek)

    „– A szavakon nem múlik semmi. Folytasd, ha elkezdted.
    – Azt hiszed? – kérdi jámbor, tájékozódó hangon a tábornok. – Nem múlik semmi a szavakon? Nem merném ezt olyan határozottan kimondani. Néha már úgy hiszem, nagyon sok, talán minden a szavakon múlik, melyeket idejében kimond, vagy elhallgat, vagy éppen leír az ember…” (A gyertyák csonkig égnek)

    „El kell viselnünk, hogy vágyainknak nincs teljes visszhangja a világban. El kell viselni, hogy akiket szeretünk, nem szeretnek bennünket, vagy nem úgy szeretnek, ahogy mi reméljük.” (A gyertyák csonkig égnek)

    Olvass friss írásokat és könyvajánlókat tőlem hírlevél formában: iratkozz fel a Substack hírlevelemre itt.

  • 8 kedvenc első mondat 8 híres regényből

    8 kedvenc első mondat 8 híres regényből

    Nem minden jó regény ragad magával már az első pillanatban, vannak, amikben néhány fejezetet küzdeni kell előbb. De vannak olyan felütések is, amik azonnal beszippantanak, frappánsak, stílusosak, magával ragadóak, és most ezekből hoztam el a kedvenceimet. Nem kellett sokat gondolkodnom, mert ha fejből nem is tudom idézni mindet, azt nem felejtettem el, melyik regények nyitánya volt – nyilván – feledhetetlen.

    Egyszer régen már megszületett ennek a bejegyzésnek a párja, a kedvenc utolsó mondatok, és most egy újraolvasás eszembe juttatta, hogy szerettem volna egy hasonlót első mondatokból is. Hát itt vannak:

    „A boldog családok mind hasonlók egymáshoz, minden boldogtalan család a maga módján az.” (Lev Tolsztoj: Anna Karenina)

    „Derült, hideg áprilisi nap volt, az órák éppen tizenhármat ütöttek.” (George Orwell: 1984)

    „Hát igen: egy elmegyógyintézet lakója vagyok és ápolóm állandóan figyel, szinte le sem veszi rólam a szemét; ugyanis van az ajtón egy kémlelőlyuk, ápolóm szeme meg az a barna fajta, amelyik nem tud átlátni rajtam, a kék szeműn.” (Günter Grass: A bádogdob)

    „Általánosan elismert igazság, hogy a legényembernek, ha vagyonos, okvetlenül kell feleség.” (Jane Austen: Büszkeség és balítélet)

    „A Privet Drive 4. szám alatt lakó Dursley úr és neje büszkén állíthatták, hogy köszönik szépen, ők tökéletesen normálisak.” (J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve)

    „Ha eszébe jutott, mi mindenre kellett már felelnie életében, mindig elkedvetlenedett egy kissé.” (Szabó Magda: A Danaida)

    „Mondhatnám, hogy a nagymamám kozmopolita, mert sokfelé járt már a világban, és bármelyik országban rögtön otthon érezte magát. De biztos, hogy egy világpolgárnak „Csonka Magyarország nem ország, egész Magyarország mennyország” feliratú Nagy-Magyarország térképet ábrázoló fajansz fogmosópohara van?” (Szécsi Noémi: Finnugor vámpír)

    „- Uram! A késemért jöttem!
    – Hol hagyta?
    – Valami matrózban.” (Rejtő Jenő: Piszkos Fred, a kapitány)

  • 8 kedvenc utolsó mondatom 8 híres regényből

    8 kedvenc utolsó mondatom 8 híres regényből

    Habár mostanság azt az igaznak tűnő kifogást hitetem el magammal, hogy nincs annyi időm olvasni, mint szeretném, visszatérek most egy kicsit mégis az eredeti témához, ami miatt ez a blog indult, kedves könyveimhez, azoknak is a legfrappánsabb utolsó mondataihoz, esetenként bekezdéseihez. Általam és az én ízlésem, szeszélyem szerint kiválasztva. Nem ritka, hogy valójában a regény maga is szükséges, hogy kontextusban értelmezzük az utolsó mondatokat. Ez amúgy az életben általában sem ritka. Akkor koppanjanak azok a mondatok:

    „Látja… az élet nem olyan jó… De nem is olyan rossz, amilyennek hisszük.” (Guy de Maupassant: Egy asszony élete)

    „Ó, hiúságok hiúsága! Ki boldog közülünk ezen a világon? Ki kapta meg azt, amire vágyott? És ha megkapta, ki van megelégedve?… Elég volt, gyerekek, csukjuk be a színházat, rakjuk el a bábukat. Játékunk véget ért.” (William Makepeace Thackeray: Hiúság vására)

    „– És mit gondol, meddig fogunk még így föl-alá hajókázni ezen a kurva folyón? – kérdezte. Florentino Arizának ötvenhárom éve, hét hónapja és tizenegy napja megvolt rá a válasza. – Amíg csak élünk – mondta.” (Gabriel García Márquez: Szerelem a kolera idején)

    „Így törjük a csapást, hajtjuk hajónkat előre, szemben az árral, hogy a végén a múltba érkezzünk.” (F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby)

    „De azt hiszem, mégiscsak el kell lépnem nemsokára az Indián-föld felé, mert Sally néni adoptálni akar, és meg akar civelizálni, abból pedig már elegem volt, és ki nem állom.” (Mark Twain: Huckleberry Finn kalandjai)

    „Elvégre a holnap az már egy másik nap.” (Margaret Mitchell: Elfújta a szél)

    „Az állatok a disznókról az Emberekre, az Emberekről a disznókra, aztán a disznókról megint az Emberekre néztek, és már nem tudták megmondani, melyik az Ember és melyik a disznó.” (George Orwell: Állatfarm)

    „…mert az olyan nemzetségnek, amely száz év magányra van ítélve, nem adatik meg még egy esély a világon.” (Gabriel García Márquez: Száz év magány)

  • 20 kedvenc idézetem a kortárs irodalomból

    20 kedvenc idézetem a kortárs irodalomból

    Már egy korábbi, 20. századi kedvenc irodalmi idézetgyűjtemény írásakor fejben elkezdtem írni ezt is. Sok kortárs regényt olvastam, különösen az utóbbi években, magyar és külföldi szerzőket is, és nagyon sok szerző és regény az örök kedvenceim közé került. Ezekből hoztam most idézeteket, amik önmagukban is megállnak, lényeglátók, frappánsak vagy szarkasztikusak. De amúgy a regényeket is ajánlom, amikből vettem őket.

    „Csak az a baj, hogy némelyik ember szeretete ártalmasabb, mint másnak a rosszakarata…” (Rakovszky Zsuzsa: A kígyó árnyéka)

    „– Az ember nem valaki miatt tanul meg egy nyelvet – mondja a tanárnő, és már a kimondás pillanatában is érzi, hogy ez hazugság, hiszen dehogynem. Csak amiatt. Az anyánk miatt tanulunk meg beszélni, hogy aztán soha többé ne hallgasson ránk és ne értsen minket, aztán idegen nyelveket tanulunk, hogy továbbra is idegenek maradjunk. Egyre több nyelvet, egyre idegenebbül a világban.” (Tóth Krisztina: Pixel)

    „Milyen könnyen elhiszi az ember saját magának, amit senki másnak nem hinne el!” (Rakovszky Zsuzsa: A Hold a hetedik házban)

    „– De a verés fáj! Nem lehetett nekik megmagyarázni, hogy…
    – Nem, kislányom. A gyűlölet olyan, mint a színvakság. Színvaknak hiába mondod, hogy a fák zöldek. A gyűlölet mindig ki akarja irtani az erdőt.” (Gergely Ágnes: Őrizetlenek)

    Szécsi Noémi

    „Vajon miért vagyok ilyen elviselhetetlenül bölcs? Azért, mert már meghaltam, vagy azért, mert sokat mosogatok?” (Szécsi Noémi: Finnugor vámpír)

    „Senki se mondta meg nekik, hogy a fiatalság elmúlása nem azért riasztó, mert elvesz tőlük, hanem mert ad nekik valamit. Nem bölcsességet, nem derűt, nem józanságot, nem nyugalmat. A bontott Egész tudatát.” (Szabó Magda: Katalin utca)

    „Van, aki a tükörbe néz és kibírja. Van, aki a tükröt töri össze. Van, aki a látványtól önmagát. És akad, akinek tükrét az Ő irgalma letakarja.” (Jókai Anna: Jákob lajtorjája)

    „Hiába járt haza, hiába volt erős miközöttünk a vonzalmi kötelék, ő azért eléggé úgy… vacilált mindig. Később, felszabadulás után, hogy ő most már Pesten fog maradni, könyve jelent meg, satöbbi. De hogy anyagi vonalon nagyon labilis az egész, Mucikám, azt mondja, nősülésre egyelőre nem gondolhatok. Na puff, én meg kiszaladok a korból! Hát lett is akkor köztünk egy szakítási diferencia.” (Závada Pál: Milota)

    „Úgy képzelem, hogy az emberek valamikor sokkal több érintéssel élhettek, mint manapság, amikor jobbára már csak tárgyakhoz nyúlunk, de a másikat megérinteni csak akkor juthat eszünkbe, ha az gyerek, ápolnivaló öreg – vagy a szerelmesünk. Egyetlen társas kivétel a tánc. (Závada Pál: Jadviga párnája)

    Margaret Atwood

    „A következő napokban, némi vívódás után, Piroska úgy dönt, mégsem Gabika lesz a férje, hanem Emilke. Igaz, hogy kövér, viszont idősebb nála, és bámulatra méltóan okos. Egy nagy, kertes házban laknak majd, és egész nap könyvekről beszélgetnek. Esetleg németül.” (Rakovszky Zsuzsa: A hullócsillag éve)

    „– Nagyon kedvellek, Midori.
    – Mennyire kedvelsz?
    – Mint egy tavaszi macit.
    – Tavaszi macit? – Megint felemelte a fejét. – Az meg mi, a tavaszi maci?
    – Hát sétálsz a mezőn át, egyedül, és egyszer csak eléd jön egy bársonyos szőrű, csillogó gombszemű, cuki kis medvebocs. És azt mondja neked: „Kis hercegnő, nincs kedved ma hemperegni velem egy kicsit?” Akkor összeölelkeztek, és egész nap csak hemperegtek a lóherével borított domboldalban, és rettenetesen jól szórakoztok. Csodás, nem?
    – Isteni!
    – Hát ennyire kedvellek.” (Murakami Haruki: Norvég erdő)

    „A szerelem soha nem több annál, aki szeret. A gonoszok gonoszul szeretnek, az erőszakosak erőszakosan, a gyengék gyengén, az ostobák ostobán, a szabad ember szerelme soha nem biztonságos. A szeretett lénynek nem jár ajándék. Egyedül a szerető birtokolja saját szerelmének adományát.” (Toni Morrison: Nagyonkék)

    „Belehalni a vágyódásba olyasmi után, amit soha nem fog az ember átélni.” (Alessandro Baricco: Selyem)

    Anna Gavalda

    “Mert senki sem feledheti, milyen szép, ha minden tengerhez, mely ránk vár, van egy folyó a számunkra. És valaki – egy apa, egy szerető, valaki – aki képes kézen fogni és keresni egy folyót – elképzelni, kitalálni -, és rábízni a sodrására, egyetlen könnyed szóval, isten veled. Ez csakugyan csodálatos volna. Gyönyörűség lenne az élet, minden élet.” (Alessandro Baricco: Tengeróceán)

    „Mert egy hajóról még csak le lehet szállni, de az Óceánról…” (Alessandro Baricco: Novecento)

    „Végül is olyan könnyű összezúzni egy történetet. Megtörni egy gondolatsort. Összerombolni egy álomtöredéket, melyet olyan óvatosan hordoznak körbe, akár egy darab porcelánt. Hagyni, vele tartani, ahogy Velutá tette, ez a legnehezebb dolog.” (Arundhati Roy: Az Apró Dolgok Istene)

    „– Kinek a történetét higgyük el akkor?
    A fiúk némán ültek. Néztek rá, vártak.
    – Azét hisszük el, akié a hatalom. Ő az, aki eljut oda, hogy leírja a történetet. Úgyhogy amikor a történelmet tanuljátok, mindig fel kell magatokban tennetek a kérdést: Kinek a története hiányzik nekem? Kinek a hangját nyomták el, hogy ez a hang hallatsszon? Amint ezt kitaláljátok, meg kell találnotok azt a történetet is. Onnantól rendelkezésetekre áll egy tisztább, noha még mindig nem tökéletes kép.” (Yaa Gyasi: Hazatérés)

  • Dorian Gray arcképe: 8 vitaindító idézet

    Dorian Gray arcképe: 8 vitaindító idézet

    Szeretek idézeteket kijegyzetelni a kedvenc regényeimből. Oscar Wilde Dorian ​Gray arcképének olvasása közben azon kaptam magam, hogy nagyon sok helyet megjelölök, és utólag átfutva őket azt is meg kellett állapítanom, ezek az idézetek pont olyan érdekes vitaindítók lehetnek számos témában, mint maga a regény.

    Hogy ettől értékesek-e? Ez is egy olyan dilemma, melyet Lord Henry Wotton felvethetett volna a történetben. 🙂 Az idézett részek ugyanis jórészt tőle származnak, és át is adom a szót neki…

    „…egyikünk se tudja elviselni másokban a saját hibáit.”

    „Az önvádban van valami fényűzés. Ha önmagunkat korholjuk, úgy érezzük, senki másnak nincs joga korholni bennünket.”

    „Ha boldogok vagyunk, akkor mindig jók vagyunk, de ha jók vagyunk, akkor nem vagyunk mindig boldogok.”

    „A gyermekek azzal kezdik, hogy szeretik szüleiket, majd, hogy felcseperednek, ítélkeznek fölöttük, néha pedig meg is bocsátanak nekik.”

    „Te mindenkit szeretsz, ami azt jelenti, hogy neked mindenki közömbös.”

    „Az emberek szeretnek olyasmit adni, amire nekik maguknak van a legnagyobb szükségük. Ezt nevezem én az igazi nagylelkűségnek.”

    „Csak kétféle ember igazán elbűvölő: az, aki mindent tud a világon, és az, aki semmit sem tud a világon.”

    „A tapasztalat nem erkölcsi érték. Pusztán név, melyet az emberek tévedéseiknek adnak.”

    Kiegészítenéd még valamivel?

  • 10 életbölcsesség a Hiúság vásárából

    10 életbölcsesség a Hiúság vásárából

    Életbölcsességekkel kezdeni az új évet? Csak ha szarkazmus is van bennük. Szerencsére ennek kiapadhatatlan forrása az első regény, amit idén olvastam: a Hiúság vására – melyből ezennel meg is osztom veletek néhány kedvenc életbölcsességemet.

    William Makepeace Thackeray klasszikusa leginkább szatíra, mely kíméletlenül kifigurázza a 19. századi Anglia társadalmát, és közben rádöbbenhetünk, nemcsak azt. Ennek megfelelően olvassuk és fontoljuk meg az alábbi idézeteket, használjuk és fejlesszük humorérzékünket 2021 folyamán is. 🙂

    „Egy cinikus francia mondta egyszer, hogy egy szerelmi ügyhöz ketten kellenek: az egyik, aki szeret, a másik, aki hajlandó ezt elviselni.”

    „Mindig szilárdnak lenni a maga igazában, mindig előretörni, sohasem kételkedni – nem ezek azok a nagy képességek, amelyekkel a butaság megszerzi vezető szerepét a világban?”

    „…néha csakugyan múlik ki olyan ember is az árnyékvilágból, aki valóban megérdemli mindazon dicséretet, melyet a kőmetsző rakott tetemei fölébe.”

    „Nagyon jól tudjuk, hogy minden öreg nő szépség volt valaha.”

    „Vannak férfiak, hölgyeim, akik a szerelemben hiába látják a horgot és a zsineget, az egész horgászfelszerelést, amellyel meg akarják őket fogni, mégis bekapják a csalétket, be kell kapniuk, nem lehet másképp, s máris fennakadtak, és a parton tátognak levegő után.”

    „Azt mondják, hogy ír embert igazán csak egy másik ír tud gyűlölni, éppúgy bizonyos, hogy nőt csak nő tud igazán megkínozni.”

    „Van-e olyan butaság, melyet ne tenne megbocsáthatóvá egy pár ragyogó szem? Van-e unalom, melyet ne tenne kellemessé a piros ajk és az édes hangsúly? És így a hölgyek szokásos igazságérzetükkel úgy érvelnek, hogy mert egy nő csinos, azért már buta is. Ó, hölgyek, hölgyek! Vannak önök között, akik sem nem csinosak, sem nem okosak.”

    „Ha eszünkbe jut, hogy gyerekkorunk könnyei felszáradtak egy darab mézeskalács láttára, s hogy egy szilváslepény kárpótlásul szolgált az anyáktól és testvéreinktől való elválás kínjaiért, akkor, ó, felebarátaim, nem kell olyan nagyra tartanunk gyengéd érzéseinket.”

    „.. bár az a heroikus női jellem, amelyet az úri hölgyek csodálnak, sokkal dicsőségesebb és szebb adomány a kedves, üde, mosolygó, mesterkéletlen, gyöngéd kis házi instenségnél, amelyet a férfiak imádni képesek – mégis a nők ezen utóbbi, alacsonyabb rendű fajtájának meglehet az a vigasztalása, hogy a férfiak mindazonáltal őket imádják…”

    „Ó, hiúságok hiúsága! Ki boldog közülünk ezen a világon? Ki kapta meg azt, amire vágyott? És ha megkapta, ki van megelégedve?”

  • 13 frappáns életbölcsesség Rejtő Jenőtől

    13 frappáns életbölcsesség Rejtő Jenőtől

    Ha nevettetésről van szó, akkor nekem nem kérdés, hogy Rejtőhöz fordulok. De ezúttal olyan idézeteket hoztam tőle, amik viccesek, és mégis, mégis… bennük van az, ami miatt Rejtő humora annyira egyedi és húsbavágó. A görbe tükörből az ember néz vissza ránk.

    Mindegyik bölcsességnél feltüntettem azt is, melyik regényből való, és mondanom sem kell, ajánlom bármelyiket. Nem is okoskodok tovább, mutatom őket:

    „Embernek lenni nagy betegség, és gyógyíthatatlan.” (Csontbrigád)

    „Az igazság láthatatlan tankja nem ismer ellenállást, ha elindul, akkor robogásába belesiketül és belepusztul minden emberi igyekvés.” (Csontbrigád)

    „Rájöttem, hogy uralkodni nem is nehéz, csak trónhoz jusson az ember ebbe a tolongásba.” (Piszkos Fred, a kapitány)

    „…az ember, ha művelt író, jobb, ha leplezi a tudatlanságát.” (A három testőr Afrikában)

    „Van így néha az ember. Egy turista barátom, aki már több ízben mászott fel a Mont Blanc-ra, múlt héten megpofozta a házmestert, mert nem járt a lift, és gyalog kellett közlekednie az ötödik emeletre.” (A szőke ciklon)

    „Ha bűnös lennék, bevallanám. Sajnos, csak hülye vagyok, és ezt szégyellem.” (Vesztegzár a Grand Hotelben)

    „És most az dobja rám az első követ, aki nem fél attól, hogy szájon vágom!” (A Láthatatlan Légió)

    „A nő olyan, mint egy költői hasonlat. Ha szép, akkor az sem baj, ha nincs semmi értelme.” (Piszkos Fred közbelép Fülig Jimmy őszinte sajnálatára)

    „Akinek pénze van, az ne zavarja dolgozással a mások munkáját.” (Piszkos Fred közbelép Fülig Jimmy őszinte sajnálatára)

    „Az emberi részvét éppen fordítottja egy kirándulásnak. Mennél távolabb fekszik térben a szánalom célja, annál gyorsabban eljut hozzá megértő embertársainak szíve!” (Piszkos Fred közbelép Fülig Jimmy őszinte sajnálatára)

    „Jön a nő! Mindig így kezdődik! Vigyázat! Figyelem! A férfi mindent kiszámít alaposan, előrelátóan, precízen, véglegesen. És erre jön a nő! Másodpercenként százhúsz kilóméteres hazugságokkal, lihegve, hadarva, szemlesütve, ájuldozva vagy mosolyogva; egyszercsak jön, és mindent halomba dönt! Aztán leül a halomra, és kipúderezi magát. És őszinte részvétét fejezi ki.” (Piszkos Fred közbelép Fülig Jimmy őszinte sajnálatára)

    „Világhírű leszek. Az egyetlen mód arra, hogy valaki munka nélkül jólétben élhessen, és ne kritizálják.” (Piszkos Fred közbelép Fülig Jimmy őszinte sajnálatára)

    „Tanulság: aki mindenben ártatlan és mégis mindenért sír, azt, úgy látszik, előbb-utóbb az ok és okozat sorrendjének felcserélésével meg is verik visszamenőleg mindenért.” (Piszkos Fred közbelép Fülig Jimmy őszinte sajnálatára)

    Nektek van kedvenc bölcsességetek? Írjátok meg a kommentekben!

  • 12 motiváló idézet írásról-íráshoz

    12 motiváló idézet írásról-íráshoz

    November van, kezdődik a 30 napos regényírás kihívás, aminek fő célja számomra az írás örömének átélése. Tudom, hogy megéri ezt ilyen töményen egy hónapig csinálni, és azt is, hogy nem minden nap könnyű, de minden nap akarok írni. Néhány idézetet hoztam, melyek motiválnak vagy megmosolyogtatnak majd a rosszabb napokon, és remélem, mindenki mást is, aki ír, írt vagy írni szeretne.

    „Az írónak hinnie kell benne, hogy amit csinál, a legfontosabb dolog a világon. És kapaszkodnia kell ebbe az illúzióba még úgy is, hogy tudja, nem igaz.” (John Steinbeck)

    „A történet magát írja: az írónak annyi a dolga, hogy hagyja, teret ad neki. Ne foglalkozz a narrációval, leírással, párbeszéddel, témával – csak írj és kész.” (Stepehn King)

    „… az író az életre való képtelenségét írja ki magából.” (Doris Lessing)

    „Az írás egyetlen szabályt ismer: hogy legyen mit mondanod.” (Arthur Schopenhauer)

    „Írni sokféleképpen lehet. Van, aki egy szobában ül és ír, nem csinál semmi mást. Ezek boldogok. (…) Aztán vannak, akik úgy forgatják a tollat, mint a tőrt és kardot, vérrel írnak. (…) Ezek az írók, akiknek az írás csak eszköz, mert meg akarják változtatni a világot, ezek a boldogtalan írók, akik hatalmasok, mert van szellemük és erejük, de nincs bennük csend és áhítat, s ezért boldogtalanok. Ezek, akik le tudnak döfni egy szóval egy királyt, vagy a világrendet, de nem tudják kifejezni azt, ami az élet titkosabb értelme, az elragadtatást, hogy itt élünk a földön, a boldogságot, hogy nem vagyunk egyedül.” (Márai Sándor)

    „Olyasmi foglalkozás az írás, mint a játék, a gyermek komolyan veszi, és bár semmi lényeges nem függ attól, amit nagy gonddal végez, afelől, hogy csak játék, még csakugyan elfárad bele.” (Szabó Magda)

    „Kezdetben könnyen megy az írás, mint a gázolás a patakban, de egyszerre csak azt vesszük észre, hogy elveszett a föld a lábaink alól, és az úgy ragad magával, hogy alig tudunk partra vergődni.” (Arthur Conan Doyle)

    „Ne aggódj. Máskor is ment az írás, most is menni fog. Semmi mást nem kell tenned, mint leírnod egyetlenegy igaz mondatot. A legigazabb mondatot, amit tudsz.” (Ernest Hemingway)

    „A mennyiség szüli a minőséget. Ha csak pár dolgot írsz, kudarcra vagy ítélve.” (Ray Bradbury)

    „Először egyszerűen írunk és rosszul. Aztán bonyolultan és rosszul. Majd bonyolultan és jól. Végül egyszerűen és jól.” (Vámos Miklós)

    „Végül leültem és nagyon komolyan elgondolkodtam arról, pontosan mi is kell ahhoz, hogy író legyek. Arra a következtetésre jutottam, hogy egyvalami feltétlenül szükséges: írni.” (Kate DiCamillo)

    „Többet nem írom meg azokat a részeket, amit az emberek átugranak.” (James Patterson)

    Neked van kedvenc idézeted az írásról? Jöhetnek kommentben! Itt pedig még több motiváló idézet!

    [hfe_template id=’4184′]