Ürmös Beáta

Szerző: Bea

  • 7 könyv, ha nevetni szeretnél

    7 könyv, ha nevetni szeretnél

    Mert ki ne szeretne? Főleg most. (Meg főleg bármikor.) A könyvek ilyenkor sem hagynak cserben, és van néhány rongyosra olvasott, amik régóta jól bevált nevettetőim (bár újabban főleg tableten olvasok, és azt nehéz rongyosra…). Ezektől mást nem is várok, csak a nevetést, de azért mégis többet adnak. Ezért kerültek pont ők ebbe a listába.

    Kockázatok és mellékhatások tekintetében pedig… nem mondhatok semmit, és egyáltalán nem vállalok felelősséget a nyilvános helyen hangos felkacagásokért járó furcsálló tekintetekért.

    Rejtő Jenő: Piszkos Fred, a kapitány

    – Uram! A késemért jöttem!
    – Hol hagyta?
    – Valami matrózban.
    – Milyen kés volt?
    – Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta?
    – Várjunk… Csak lassan, kérem… Milyen volt a nyele?
    – Kagyló.
    – Hány részből?
    – Egy darabból készült.
    – Akkor nincs baj. Megvan a kés!
    – Hol?
    – A hátamban.
    – Köszönöm…
    – Kérem… A csapos mesélte, hogy milyen szép kés van bennem. Egy darab húszcentis kagylóritkaság.
    – Forduljon meg, kérem, hogy kivegyem…
    – Kitartás! A kocsmáros azt mondta, hogy amíg nem hoz orvost, hagyjam bent a kést, mert különben elvérzek. A kocsmáros ért ehhez, mert itt már öltek orvost is. Régi étterem.
    – De én sietek, kérem! És mit tudja az ember, hogy mikor jön az orvos? Kés nélkül mégsem mehetek éjjel haza.
    – Az orvos itt lakik a közelben, és a kocsmáros triciklin ment érte. Ha szurkált uram, hát viselje a következményeket.
    – Hohó! Azért, mert magába szúrnak egy kést, még nincs joga hozzá, hogy megtartsa. Ez önbíráskodás! Hála Istennek, van még jog a világon.

    Piszkos Fred, a kapitány

    Muszáj Rejtővel kezdenem, mivel réges-régen vele kezdtem én is a humoros könyveket, és azóta sem nevettem annyit senki más művein sem. Noha felsorolhatnám az életműve jó részét mint kedvencet, a Piszkos Fred, a kapitányt választottam, mert ez volt a legelső könyv, amit olvastam tőle, és ezt a nyitó párbeszédet, aminek az elejét ki is emelten az idézetben, se Rejtő, se senki más nem tudta felülmúlni számomra azóta sem. A Piszkos Fred, a kapitány egyébként egy a tipikus kikötői csavargós Rejtő-regények közül, abszurd szereplői más művekben is felbukkannak, izgalmas cselekménye magával sodor, de igazán emlékezetessé groteszk humora teszi.

    Szerb Antal: A ​Pendragon legenda

    A megdöbbentő éppen az volt, hogy nem volt kísértet. Mert ha egy ősi kastélyban éjszaka megjelenik egy öreg angol szelleme, az még rendes dolog, arra az ember irodalmilag fel van készülve. Az ember ígéretet tesz, hogy egyházi temetésben részesíti a csontjait, és az ügy el van intézve. A legkísértetiesebb a világon az, hogy nincs kísértet.

    A ​Pendragon legenda

    Szórakoztató, izgalmas, humoros, detektívregénynek álcázott detektívregény-paródia ez a regény. Valamint újabb bizonyítéka Szerb Antal zsenialitásának.

    „Bölcsészdoktor vagyok, a fölösleges tudományok tudora, és mindennel foglalkozom, ami rendes embernek nem jut az eszébe” – mutatkozik be főszereplője, Bátky János, akit egy angol lord, a Pendragon család feje meghív a kastélyába, hogy ott tanulmányozhassa a könyvtárát. Előkerül ebben a regényben minden, ami azóta is elmaradhatatlan eleme a detektívregényeknek: borzongató kastély, ködös walesi tájak, kísértetlovas, titkos társaság, tekintélyes örökség, bűnügy, barátság, árulás és persze, egy kis szerelem is. De ez a bölcs és szatirikus regény egyúttal fölé is emelkedik a sima detektívregénynek, zseniálisan parodizálva azt.

    Ha pedig nem tetszett az Utas és holdvilág, Szerb Antal talán legismertebb regénye, akkor se ijedt meg, A Pendragon legenda sokkal könnyedebb és szórakoztatóbb könyv. Ponyvának álcázott szépirodalom, ha van ilyen.

    Lackfi János: Milyenek a magyarok?

    A magyarok évszázadokon keresztül hozzászoktak, hogy szépen haljanak meg hazájukért, így sokszor nem jut eszükbe az az egyszerű ötlet, hogy élni is lehetne érte.

    Milyenek a magyarok?

    Ezen a könyvön éppenséggel sírhatsz is. Ahhoz, hogy ironikus hangvételét humorosnak találd, valószínűleg magyar lélek szükséges. 😛 Lackfi János könyve ugyanis a magyarokról szóló sztereotípiák gyűjteménye, mely kíméletlenül sorra vesz mindent, ami tipikus és magyar, Nobel-díjas tudósainktól kezdve nemzeti ételeinken át ünnepeinkig, szokásainkig. Naná, hogy szó lesz benne a pesszimizmusról is.

    P. G. Wodehouse: Forduljon Psmithhez!

    Psmith Majd Segít! 
    Psmith Mindent Elintéz! 
    Önnek Szüksége Lenne Valakire, Aki Eljár Peres Ügyeiben? 
    Valakire, Aki Elintézi Üzleti Ügyeit? 
    Valakire, Aki Sétálni Viszi A Kutyáját? 
    Valakire, Aki Meggyilkolja Az Ön Nagynénjét? 
    Psmith Elintézi!

    Forduljon Psmithhez!

    Angol humor. Vagy nagyon tetszik, vagy nagyon nem. Kitalálhatod, nekem igen. P. G. Wodehouse-nak számos regényét olvastam, de a legjobb kétségtelenül a Forduljon Psmithhez! Az ódon angliai kastélyban a bogaras lordok, túlbuzgó titkárok és léha örökösök között olyan könnyedén pereg a történet, jönnek az újabb és újabb (és mindig vicces) fordulatok, hogy az az érzésünk lehet, ilyet bárki tud írni. Hát, én nem találtam hozzá foghatót azóta se.

    Vavyan Fable: Nászjelentés

    Halálosan szeretlek (…). De nem akarhatod, hogy te légy az egész világom, mert az úgy nem lehet teljes! Hogy ne barátkozzak, ne vegyem észre másokban a szépet, jót, érdekeset. Ezennel szentül megígérem neked, hogy meghagylak téged szabadnak! Miközben persze árgus szemmel figyelem, megtartod-e hűségesküdet! Kérlek téged, te is hagyd meg szabadságomat, és én se szegem meg hűségeskümet.

    Nászjelentés

    Még az esküvőnk előtt olvastuk a Kedvessel ezt a Vavyan Fable regényt, mely provokatív és vicces hangnemben tárgyalja a férfi-nő kapcsolatot, házasságot, válást, boldogságkeresést. Bár az írónőnek más regényein is sokat nevettem azóta, mégis ez az abszolút kedvenc. Szórakoztató stílusa mögött pedig van egy mélyebb, komolyabb rétege is, ami valóban elgondolkodtat a fenti témákban. Házasságra készülőknek és házasodni sohasem akaróknak egyaránt ajánlom. 🙂

    Mark Twain: Egy jenki Arthur király udvarában

    Én csak azt szeretném mondani, hogy éveken keresztül figyeltem a lelkiismeretemet, s minden tulajdonságom közül a legbosszantóbbnak és legkínosabbnak találtam.

    Egy jenki Arthur király udvarában

    Arthur király és lovagkora az irónia tükrében, egy amerikai szemével, aki egy kocsmai verekedés után a megszokottól nagyon eltérő helyen és időben tér magához. Nekem nem Huckleberry ​Finn kalandjaival, hanem ezzel a regénnyel lopta be a szívembe magát Mark Twain. Frappáns és szórakoztató, még a tragikumba hajló jelenetei is nevettetnek, annyira képtelenek.

    Graeme Simsion: A ​Rosie projekt

    – Szeretnél velem hazataxizni? – kérdezte Rosie.
    Az ötlet a károsanyag-kibocsátás ésszerű csökkentésének tűnt.

    A ​Rosie projekt

    „Egész ​életemben azért kritizáltak, mert állítólag nincsenek érzelmeim – mintha ez valami végzetes hiányosság lenne” – mondja Don, az Asperger-szindrómás genetikus. Az intelligens és vonzó, ám emberi kapcsolataiban, legfőképp pedig a feleségkeresésben csetlő-botló Don története könnyed és humoros. A férfi egy tökéletesen felépített teszt segítségével próbálja megtalálni a hozzá illő feleséget, miközben véletlenül megismerkedik Rosie-val, a pszichológus doktorandusszal, aki már az első találkozásukkor megbukik Don feleségtesztjének számos fontos pontján…

    Te mit olvasol, ha nevetni vágysz?

  • 12 motiváló idézet írásról-íráshoz

    12 motiváló idézet írásról-íráshoz

    November van, kezdődik a 30 napos regényírás kihívás, aminek fő célja számomra az írás örömének átélése. Tudom, hogy megéri ezt ilyen töményen egy hónapig csinálni, és azt is, hogy nem minden nap könnyű, de minden nap akarok írni. Néhány idézetet hoztam, melyek motiválnak vagy megmosolyogtatnak majd a rosszabb napokon, és remélem, mindenki mást is, aki ír, írt vagy írni szeretne.

    „Az írónak hinnie kell benne, hogy amit csinál, a legfontosabb dolog a világon. És kapaszkodnia kell ebbe az illúzióba még úgy is, hogy tudja, nem igaz.” (John Steinbeck)

    „A történet magát írja: az írónak annyi a dolga, hogy hagyja, teret ad neki. Ne foglalkozz a narrációval, leírással, párbeszéddel, témával – csak írj és kész.” (Stepehn King)

    „… az író az életre való képtelenségét írja ki magából.” (Doris Lessing)

    „Az írás egyetlen szabályt ismer: hogy legyen mit mondanod.” (Arthur Schopenhauer)

    „Írni sokféleképpen lehet. Van, aki egy szobában ül és ír, nem csinál semmi mást. Ezek boldogok. (…) Aztán vannak, akik úgy forgatják a tollat, mint a tőrt és kardot, vérrel írnak. (…) Ezek az írók, akiknek az írás csak eszköz, mert meg akarják változtatni a világot, ezek a boldogtalan írók, akik hatalmasok, mert van szellemük és erejük, de nincs bennük csend és áhítat, s ezért boldogtalanok. Ezek, akik le tudnak döfni egy szóval egy királyt, vagy a világrendet, de nem tudják kifejezni azt, ami az élet titkosabb értelme, az elragadtatást, hogy itt élünk a földön, a boldogságot, hogy nem vagyunk egyedül.” (Márai Sándor)

    „Olyasmi foglalkozás az írás, mint a játék, a gyermek komolyan veszi, és bár semmi lényeges nem függ attól, amit nagy gonddal végez, afelől, hogy csak játék, még csakugyan elfárad bele.” (Szabó Magda)

    „Kezdetben könnyen megy az írás, mint a gázolás a patakban, de egyszerre csak azt vesszük észre, hogy elveszett a föld a lábaink alól, és az úgy ragad magával, hogy alig tudunk partra vergődni.” (Arthur Conan Doyle)

    „Ne aggódj. Máskor is ment az írás, most is menni fog. Semmi mást nem kell tenned, mint leírnod egyetlenegy igaz mondatot. A legigazabb mondatot, amit tudsz.” (Ernest Hemingway)

    „A mennyiség szüli a minőséget. Ha csak pár dolgot írsz, kudarcra vagy ítélve.” (Ray Bradbury)

    „Először egyszerűen írunk és rosszul. Aztán bonyolultan és rosszul. Majd bonyolultan és jól. Végül egyszerűen és jól.” (Vámos Miklós)

    „Végül leültem és nagyon komolyan elgondolkodtam arról, pontosan mi is kell ahhoz, hogy író legyek. Arra a következtetésre jutottam, hogy egyvalami feltétlenül szükséges: írni.” (Kate DiCamillo)

    „Többet nem írom meg azokat a részeket, amit az emberek átugranak.” (James Patterson)

    Neked van kedvenc idézeted az írásról? Jöhetnek kommentben! Itt pedig még több motiváló idézet!

    [hfe_template id=’4184′]

  • Karácsonyra Ausztrália?

    Karácsonyra Ausztrália?

    Utazni, olvasni szerető, valamint Ausztrália iránt rajongó családtagjaitok, barátaitok számára most pofátlanul a saját regényemet javaslom ajándékba. Az Úton, mely egy harmincas magyar lány kaladjain keresztül Ausztráliába repít, majd keresztül-kasul a kontinensen, karácsonyig akciósan kapható!

    Mind a nyomtatott könyvre, mind az e-könyvre van kedvezmény – részletek itt. Naná, hogy ilyenkor érdemes sok e-könyvet jó olcsón venni saját magadnak, mert hát mennyivel szórakoztatóbb úgy az ajándékvadászat, hogy magadat is meglepheted közben. (Nem, én se szoktam ilyet csinálni. Továbbá elnézést kérek mindenkitől, akinek azzal rontottam el a napját, hogy “francba, már el kéne kezdeni ajándékokat keresni…?”)

    Kárpótlásul hozok nektek egy ennivaló kis koalát a mamájával. A fotót én készítettem két éve (igen, Ausztráliában, és nem, a regény nem rólam szól), de nagyobbrészt az ő érdemük, mivel nyugton maradtak addig is:

    Our Favorite Wildlife Encounters In Australia

  • NaNoWriMo: készülj fel a 30 napos regényírás kihívásra!

    NaNoWriMo: készülj fel a 30 napos regényírás kihívásra!

    A National Novel Writing Month (röviden NaNoWriMo) keretében 1999 óta emberek ezrei állnak neki november elsején a 30 napos regényírás kihívásnak. A lényeg roppant egyszerű: írj 50 000 összefüggő szót 30 nap alatt. Mert bárki írhat regényt, aki csak akar. (Kiadni, eladni, az más téma.) Ennek a kihívásnak a lényege pont ez, hogy elhidd, regényt nemcsak olvasni lehet élvezettel, hanem írni is.

    Az én szívemhez is nagyon közel áll a NaNoWriMo, hiszen első regényem, az Úton vázlata is a tavaly novemberi 30 napos kihívás során született meg. Persze, hogy idén is belevágok!

    Célkitűzések

    NEM az a célom, hogy kiadjak egy újabb regényt, ezt fontos leszögezni saját magam számára már a legelején. Írni akarok, élvezettel, sokat. Benne élni egy történetben, amit én teremtek. Mert ezért írok végső soron, és csak ezért éri meg.

    Hogy mi lesz a kihívás során elkészülő vázlattal, az a döntés majd később születik meg, és nem akarok ezzel kapcsolatban semmilyen elvárást magamra tenni. Ez nem könnyű, mert egy kis hangocska ott motoszkál bennem, hogy idén még jobbat kell írnom, mint az Úton volt, mert fejlődni kell, mert mindig előre… Nos, ezt a hangot most ideje csendre inteni. Eljön majd az ő ideje is, de ez a 30 nap most a kritika nélküli, élvezetes írásról szól.

    Az ötlet

    Először is kell egy ötlet. Bennem már hónapok óta érik egy, pedig mennyire féltem még tavaly, hogy az Útonnal “mindent kiírtam” magamból. Most már, egy újabb készülő regényvázlat és egy még újabb ötlet birtokában úgy gondolom, inkább csak nincs hely egyszerre mindennek, le kell írni azt, ami a fejemben megszületett, hogy születhessen más. És fog születni.

    Természetesen nem árulom el, mi az. 😛 De ez az ötlet köré lehet építeni a többi részletet, és ehhez állítottam össze a következő pontokat, melyeket én is használok a felkészüléshez, és veletek is megosztom, ha esetleg kedvet kapnátok.

    Szereplők

    A regény története nem más, mint “az a valami, ami a szereplőkkel történik”. A legfontosabb elem tehát, hogy kik a szereplők, ők mit akarnak, és milyen kapcsolatban állnak egymással. Érdemes ezzel kezdeni, részletesen elképzelni, életre kelteni a szereplőket, “megbarátkozni velük”. Segítenek az alábbi kérdések:

    Ki a főszereplő?

    • Mi a neve? Hány éves? Hol él? Kikkel él együtt?
    • Mi a foglalkozása?
    • Hogyan telik egy átlagos reggele?
    • Hogy néz ki? Milyen ruhákat hord? Milyen cipőt, kabátot vesz fel télen, mit visel szívesen nyáron? Ha már itt tartunk, mi a kedvenc évszaka?
    • Mivel tölti a szabadidejét? (Van szabadideje?)
    • Kik azok az emberek, akik fontosak neki?
    • Mik azok az ügyek, amik fontosak a számára?
    • Mire vágyik legjobban? Mitől fél legjobban?
    • Milyen a temperamentuma? Hogyan kezeli a saját érzelmeit?
    • Mi a kedvenc étele, könyve, filmje? Milyen zenét hallgat?
    • Gyakran jár-e társaságba? Fogyaszt-e alkoholt? Szeret táncolni? Szokott moziba, színházba járni? Szeret utazni?
    • Kire szavazna?

    Milyen szereplők vannak még? Rájuk mi jellemző? Igen, végig lehet menni az összes kérdésen újra, vagy csak egy részükön. Attól függ, mennyire fontos az adott mellékszereplő.

    Helyszín

    Hol fog játszódni a regény? Létező, vagy elképzelt a helyszín? Ha jártunk már ott, érdemes felidézni a hangulatát, ha még nem, érdemes képeket nézegetni róla, vagy megnézni egy-két filmet, ami ott játszódik (csak óvatosan a sztereotípiákkal!).

    Előfordulhat az is, hogy nemcsak az ország vagy város a fontos, hanem egy adott lakás vagy ház a kitüntetett helyszín. Ha a történet nagy része a négy fal között játszódik, akkor azt érdemes elképzelni, akár vázlatosan le is rajzolni. Hány szoba van? Melyik kié? Hova néznek az ablakok? Egy egyszerű kis vázlattal elkerülhető, hogy kuszaságok legyenek a cselekményben amiatt, mert a hálószoba az egyik fejezetben a földszinten van, a másikban az emeleten.

    A helyszín mellett az is fontos, hogyan élnek az emberek az adott helyen. Amerikában például nem sok ember jár gyalog, az átlagember nem főz, hanem kaját rendel, és egyetlen kisgyereket sem látni fröccsöntött műanyagból készült kismotorral száguldozni. Persze, egy regényben úgy van minden, ahogy mi elképzeljük, de azért érdemes eldönteni, hogy valós vagy kitalált helyszínnel dolgozunk. Esetleg egy valós ország kitalált városával.

    Idő

    Mikor játszódik a történet? Én eddig még minden történetemet a jelenben (2000-es évek) írtam, ilyen esetben pedig nem sokat kell foglalkozni a korhűséggel, mert természetesen jön. Ha a múltba vagy a jövőbe teszed a történetet, akkor már maga ez a tény is ad egy plusz komplexitást, végig kell gondolni, mi hogyan volt (vagy lesz) akkor. Emellett azt is gondold át, mennyi időt ölel majd fel a regényed. Egy napot? Egy hónapot? Egy évtizedet?

    Szerintem a helyszín és az idő esetében is a legfontosabb az, hogy olyat válassz, ami téged érdekel. Ha bolondja vagy a 19. századnak, mindent tudsz róla, folyton ilyen könyveket olvasol, filmeket nézel, és ez a korszak izgat legjobban, akkor válaszd nyugodtan a 19. századot a regényed idejének. De ha a jelen érdekel, akkor írj a jelenben, és kész. Ne vesd el azzal, hogy “ez túl egyszerű”.

    Nézőpont

    Kinek a nézőpontjából írod a regényt? A főszereplő beszél egyes szám első személyben? Vagy a mindentudó narrátor mesél egyes szám harmadik személyben? Esetleg több szereplő nézőpontja is megjelenik? Egy naplót vagy levelezést olvasunk, és abból bontakozik ki a történet?

    Szerintem minden nézőpontnak van előnye és hátránya, és az is tény, hogy minél több nézőpont van, annál nehezebb jól megírni egy regényt, mindenkinek a nézőpontját hitelesen végigvinni. Itt is azt gondolom, mint az időnél, hogy nem érdemes direkt a bonyolultabbat választani, mondván, az biztosan jobb. Számos remek egyes szám első személyben, egyetlen szereplő nézőpontjából megírt regény van a világon. De ha okod van rá, válassz mást.

    Cselekményvezetés

    Sok regény cselekménye egy szálon, lineárisan fut. Így a legkönnyebb írni – és olvasni is. Szerintem csak indokolt esetben, konkrét céllal érdemes több szálon futó, időben ugráló cselekményvezetést választani. Ez esetben erősítheti a történetet, de nehezebben olvashatóvá is teszi.

    Olvass sokat, jót!

    Végül pedig, és talán ezzel kellett volna kezdenem, az írást úgy lehet leginkább tanulni, ha sokat olvasol jó könyveket. Ez nemcsak a szókincset bővíti, hanem ösztönné lesz, hogy felismered az erős történetet, az árnyaltan ábrázolt karaktereket, a jó szöveget. A saját írásodban is, bár ez a legnehezebb, mert a saját írással kicsit mindig olyan az ember, mint a szülő a saját gyerekével: úgy tud elfogult lenni, hogy észre sem veszi.

    Ha szívesen csatlakoznál a regényírás kihíváshoz, akkor mi a legnagyobb akadály előtted? Hogyan tudnád ezt leküzdeni?

    [hfe_template id=’4184′]

  • 3 vers a szabadságról

    3 vers a szabadságról

    Október 23. Sasok. A szélben lobogó zászló. Az égbolt. A hegyek ormán süvítő szél. A végtelen óceán. Egyszer a végtelenséggel asszociáljuk, máskor azt mondjuk, nem azt jelenti, hogy bármit megtehetünk, megint máskor azt, hogy talán csak illúzió. De mit jelent szabadnak lenni? Mit jelent nekünk, személyesen? Mit jelent ma? Ehhez hoztam három verset, mindegyik közel áll a szívemhez, és remélem, nektek is adnak valami újat.

    (A kép pedig Izlandon készült, ahol döbbenetes erejű vízesések vannak. Többek között.)

    Heltai Jenő: Szabadság

    Tudd meg: szabad csak az, kinek
    Ajkát hazugság nem fertőzi meg,
    Aki üres jelszókat nem visít,
    Nem áltat, nem ígér, nem hamisít.
    Nem alkuszik meg, hű becsületéhez,
    Bátran kimondja, mit gondol, mit érez.

    Tudd meg: szabad csak az, akit
    Szó nem butít, fény nem vakít,
    Se rang, se kincs nem veszteget meg,
    Az, aki nyíltan gyűlölhet, szerethet,
    A látszatot lenézi, meg nem óvja,
    Nincs letagadni, titkolni valója.

    Nem nézi azt, hogy tetszetős-e,
    Sem azt, kinek ki volt, és volt-e őse,
    Nem bámul görnyedőn a kutyabőrre
    S embernek nézi azt is aki pőre.
    Tudd meg: szabad csak az, aki
    Ha neve nincs is, mégis valaki,

    Vagy forró, vagy hideg, de sose langyos,
    Tüzet fölöslegesen nem harangoz,
    Van mindene, ha nincs is semmije,
    Mert nem szorul rá soha senkire.
    Nem áll szemébe húzott vaskalappal,
    Mindég kevélyen szembe néz a Nappal,

    Vállalja azt, amit jó társa vállal,
    És győzi szívvel, győzi vállal.
    Helyét megállja mindég, mindenütt,
    Többször cirógat, mint ahányszor üt,
    De megmutatja olykor, hogy van ökle….
    Szabad akar maradni mindörökre.

    Szabadság! Ezt a megszentelt nevet
    Könnyelműen, ingyen ajkadra ne vedd!
    Tudd meg: szabad csak az,
    Aki oly áhítattal mondja ki,
    Mint Istenének szent nevét a jó pap.
    Szabad csak az, kit nem rettent a holnap.

    Ínség, veszély, kín meg nem tántorít
    És lelki béklyó többé nem szorít.
    Hiába őrzi porkoláb s lakat,
    Az sose rab, ki lélekben szabad.
    Az akkor is, ha koldus, nincstelen,
    Gazdag, hatalmas, mert bilincstelen.

    Ez nem ajándék. Ingyen ezt nem adják,
    Hol áldozat nincs, nincs szabadság.
    Ott van csupán, ahol szavát megértve
    Meghalni tudnak, és élni mernek érte.
    De nem azért dúlt érte harc,
    Hogy azt csináld, amit akarsz,

    S mindazt, miért más robotolt,
    Magad javára letarold,
    Mert szabadabb akarsz lenni másnál.
    A szabadság nem perzsavásár.
    Nem a te árud. Milliók kincse az,
    Mint a reménység, napsugár, tavasz,

    Mint a virág, mely dús kelyhét kitárva
    Ráönti illatát a szomjazó világra,
    Hogy abból jótestvéri jusson
    Minden szegénynek ugyanannyi jusson.
    Míg több jut egynek, másnak kevesebb,
    Nincs még szabadság, éget még a seb.

    Amíg te is csak másnál szabadabb vagy,
    Te sem vagy még szabad, te is csak…
    Gyáva rab vagy.

    Tudj meg többet első regényemről:

    Juhász Gyula: Magamhoz

    Fiam, ne félj, ha néha szűkös utcák
    Előled elveszik a kék eget
    S üres, kopott szobák nagy mélabúját,
    Mint zubbonyát a munkás, fölveszed.

    Fiam, ne félj, ha bús esők kimosnak
    Szívedből mindent, ami fény, derű,
    Ha verkli szól, borús napján a gondnak
    S lelkedben eltört minden hegedű.

    Fiam, ne félj! Mély óráid malasztja
    Legyen veled! Emléke annyi napnak,
    Mikor belőled csók és vers fakadtak.

    Fiam, ne félj. A nagy égboltozatra
    Fölírva minden, mi szép idelenn
    És benned, mint rab él a Végtelen!

    Hamvas Béla: Egyszer. Mindig csak egyszer.

    Egyszer.
    Mindig csak egyszer.
    Mindig először, mindig utoljára.
    Nem törvényt keresni.
    Szabadnak lenni.
    Nem alkalmazkodni.
    Elhatározni.
    Nem megszokás.
    A váratlan.
    A kaland.
    A veszély.
    A kockázat.
    A bátorság…
    A küszöbön állni.
    Folytonos átlépésben lenni.
    Élve meghalni, meghalva élni.
    Aki ezt elérte, szabad.
    És ha szabad, belátja, hogy nem érdemes mást, csak a legtöbbet.

  • Mit olvassak? 140+ ötlet: regények, novellák, mesék, versek, memoárok, blogok

    Mit olvassak? 140+ ötlet: regények, novellák, mesék, versek, memoárok, blogok

    #Otthonolvasok. De mit? Ha már kifogytál az ötletekből, vagy csak új témákra kalandoznál, válogass a kedvenceimből. Eredetileg az évekkel ezelőtti tavaszi bezártság idején gyűjtöttem őket, akkor még csak nyolcvanat, de folyamatosan bővítem. Mert olvasni még mindig jó, és mindig az lesz. És olvasni nagyon sokfélét lehet, nem is csak regényeket.

    Hogy könnyebben átlátható – na, meg még inkább izgalmas – legyen, tematikus könyvkihívás listákba rendeztem őket. Amikről részletes ajánlót is írtam korábban, azokat linkeltem. Lássuk.

    Európai klasszikusok könyvkihívás:

    1. Bulgakov, Mihail: A Mester és Margarita
    2. Flaubert, Gustave: Bovaryné
    3. Lagerlöf, Selma: Jeruzsálem
    4. Maupassant, Guy de: Egy ​asszony élete
    5. Moravia, Alberto : Egy ​asszony meg a lánya
    6. Sienkiewicz, Henryk: Quo Vadis
    7. Tolsztoj, Lev: Anna Karenina

    Angol klasszikusok könyvkihívás:

    1. Austen, Jane: Meggyőző érvek
    2. Brontë, Anne: Wildfell asszonya
    3. Brontë, Charlotte: Villette
    4. Brontë, Emily: Üvöltő szelek
    5. Dickens, Charles: Szép ​remények
    6. Eliot, George: Middlemarch
    7. Orwell, George: 1984
    8. Shelley, Mary: Frankenstein
    9. Thackeray, William Makepeace: Hiúság ​vására
    10. Wilde, Oscar: Dorian ​Gray arcképe

    Amerikai klasszikusok könyvkihívás:

    1. Alcott, Louisa May: Kisasszonyok
    2. Fitzgerald, F. Scott: A nagy Gatsby
    3. Hawthorne, Nathaniel: A skarlát betű
    4. Lee, Harper: Ne ​bántsátok a feketerigót!
    5. Mitchell, Margaret: Elfújta a szél
    6. Salinger, J. D.: Zabhegyező
    7. Yates, Richard: A ​szabadság útjai
    8. Wharton, Edith: Az ártatlanság kora

    Magyar klasszikusok könyvkihívás:

    1. Füst Milán: A feleségem története
    2. Kaffka Margit: Színek és évek
    3. Kosztolányi Dezső: Pacsirta
    4. Németh László: Iszony
    5. Németh László: Égető Eszter
    6. Illyés Gyula: Puszták népe
    7. Szerb Antal: Utas és holdvilág
    8. Márai Sándor: Az igazi
    9. Móricz Zsigmond: Sárarany
    10. Örkény István: Tóték

    Európai kortárs könyvkihívás:

    1. Baricco, Alessandro: Tengeróceán (és nekem kedvencem lett még másik kettő is, amit olvastam tőle: Selyem és Novecento)
    2. Fowles, John: A francia hadnagy szeretője
    3. Grass, Günter: A bádogdob
    4. Lessing, Doris: A fű dalol
    5. Mora, Terézia: Muna
    6. Smirnoff, Karin: Elmentem ​az öcsémhez (és a teljes Jana Kippo-sorozat, melynek ez az első kötete)

    Amerikai és kanadai kortárs könyvkihívás:

    1. Atwood, Margaret: A Szolgálólány meséje (folytatása, a Testamentumok szintén)
    2. Atwood, Margaret: Az ​ehető nő
    3. Gilbert, Elizabeth: New York lányai
    4. Gyasi, Yaa: Hazatérés
    5. Shriver. Lionel: Beszélnünk ​kell Kevinről
    6. Morrison, Toni: Nagyonkék

    Magyar kortárs könyvkihívás:

    1. Esterházy Péter: Harmonia Caelestis
    2. Jókai Anna: A feladat
    3. Krasznahorkai László: Sátántangó
    4. Gergely Ágnes: Őrizetlenek
    5. Krasznahorkai László: Sátántangó
    6. Mán-Várhegyi Réka: Mágneshegy
    7. Szabó Magda: A Danaida
    8. Szabó Magda: Az őz
    9. Szécsi Noémi: Finnugor vámpír
    10. Rakovszky Zsuzsa: A kígyó árnyéka
    11. Rakovszky Zsuzsa: A hullócsillag éve
    12. Rakovszky Zsuzsa: Célia
    13. Spiró György: Az Ikszek
    14. Závada Pál: A fényképész utókora

    Ausztrál kortárs könyvkihívás:

    1. Flanagan, Richard: Egy tenyér, ha tapsol
    2. Moriarty, Liane: Kilenc idegen

    Humoros regények könyvkihívás:

    1. Fable, Vavyan: Nászjelentés
    2. Mikszáth Kálmán: Új Zrínyiász
    3. Rejtő Jenő: Piszkos Fred, a kapitány (és a sor tetszőlegesen folytatható, nekem nagy kedvenceim még: A három testőr Afrikában, Az ellopott futár, A tizennégy karátos autó, Az elveszett cirkáló, Az úr a pokolban is úr)
    4. Simsion, Graeme: A Rosie projekt
    5. Szerb Antal: A Pendragon legenda (több is ez humoros regénynél szerintem, zseniális detektívregénynek álcázott detektívregény-paródia)
    6. Twain, Mark: Egy jenki Arthur király udvarában
    7. Wodehouse, P. G.: Forduljon Psmithhez!
    8. Wodehouse, P. G.: Nyári zivatar

    Ifjúsági regények könyvkihívás:

    1. Collins, Suzanne: Az éhezők viadala-trilógia
    2. Dickens, Charles: Copperfield ​Dávid
    3. Fehér Klára: Bezzeg az én időmben
    4. Kästner, Erich: A két Lotti
    5. Knight, Eric: Lassie hazatér
    6. Leiner Laura: A Szent Johanna gimi-sorozat
    7. Montgomery, Lucy Maud: Anne otthonra talál (és akár a teljes további Anne-sorozat, bár nekem egyre kevésbé tetszettek a folytatások)
    8. Szabó Magda: Abigél (de nagyon szerettem a többi “kislányregényét” is: Álarcosbál, Születésnap, Mondják meg Zsófikának)
    9. Rowling, Joanne Kathleen: Harry Potter-sorozat

    Romantikus regények könyvhkihívás:

    Némelyik könnyedebb, mások komolyabbak.

    1. Austen, Jane: Büszkeség és balítélet
    2. Freeman, Kimberley: Vadvirágok ​lányai
    3. Gárdonyi Géza: Ida regénye
    4. Gavalda, Anna: Együtt lehetnénk
    5. Jókai Mór: Egy magyar nábob
    6. Jones, Tayari: Egy amerikai házasság
    7. Márquez, Gabriel García: Szerelem a kolera idején
    8. Mikszáth Kálmán: Különös házasság
    9. Mitchell, Margaret: Elfújta a szél
    10. Móra Ferenc: Aranykoporsó
    11. Sparks, Nicholas: Szerelmünk lapjai

    Családregények könyvkihívás:

    1. Gyasi, Yaa: Hazatérés
    2. Márquez, Gabriel García: Száz év magány
    3. Ng, Celeste: Amit sohase mondtam el
    4. Szabó Magda: Régimódi történet
    5. Tokarczuk, Olga: Őskor és más idők
    6. Wingate, Lisa: Elrabolt életek
    7. Závada Pál: Jadviga párnája

    Krimik

    1. Brown, Dan: A Da Vinci-kód
    2. Christie, Agatha: Gyilkosság az Orient Expresszen
    3. Moriarty, Liane: A férjem valamit titkol
    4. Morton, Kate: Felszáll ​a köd
    5. Owens, Delia: Ahol ​a folyami rákok énekelnek

    Novellák kihívás

    Klasszikus és kortárs, magyar, európai és amerikai szerzők egyaránt.

    1. Fitzgerald, F. Scott: Benjamin ​Button különös élete
    2. Gavalda, Anna: Életre ​kelni
    3. Mikszáth Kálmán: A jó palócok
    4. Örkény István: Egyperces novellák
    5. Rakovszky Zsuzsa: A Hold a hetedik házban
    6. Rakovszky Zsuzsa: Boldog vég
    7. Tóth Krisztina: Fehér farkas
    8. Tóth Krisztina: Pixel

    Meseregények és mesék

    1. Andersen, Hans Christian – bármelyik meséje, leginkább felnőtteknek ajánlom
    2. Ende, Michael: A Végtelen Történet
    3. Ende, Michael: Momo
    4. Lagerlöf, Selma: Nils Holgersson csodálatos utazása
    5. Lewis, C.S.: Narnia-sorozat
    6. Saint-Exupéry, Antoine de: A kis herceg
    7. Tolkien, J.R.R.: A Hobbit
    8. Valente, Catherynne M.: A ​lány, aki körülhajózta Tündérföldet

    Memoárok

    1. Ali, Nudzsúd – Minoui, Delphine: Nudzsúd vagyok, 10 éves elvált asszony
    2. Eger, Edith Eva: A ​döntés
    3. Harry herceg: Tartalék
    4. Janmi, Pak: Élni akartam
    5. Noah, Trevor: Bűnben születtem
    6. Obama, Michelle: Így lettem
    7. Spears, Britney: A bennem lévő nő
    8. Stern, André: …és ​sosem jártam iskolába
    9. Westover, Tara: A tanult lány
    10. Yousafzai, Malala – Lamb, Christina: Én vagyok Malala – A lány, aki harcolt, hogy tanulhasson, és lelőtte egy tálib fegyveres

    Könyvkihívás (nemcsak) szülőknek:

    1. Chapman, Gary: Gyerekekre hangolva
    2. Faber, Adele – Mazlish, Elaine: Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje
    3. Forward, Susan: Mérgező szülők
    4. Liedloff, Jean: Az elveszett boldogság nyomában
    5. L. Stipkovits Erika: Szeretettel sebezve
    6. Nyitrai Erika: Az érintés hatalma
    7. Orvos-Tóth Noémi: Örökölt sors
    8. Pál Ferenc: A szorongástól az önbecsülésig
    9. Payne, Kim John: Melegszívű fegyelmezés
    10. Vekerdy Tamás: Jól szeretni (és még sok mást is lehetne)

    Versek

    Ezeket nem lehet listába szedni, minden naphoz más hangulat és más kedvenc vers tartozik. De azért írtam egy-egy örök kedvencet mindegyiküktől:

    • Áprily Lajos: Ködös évszak előtt
    • Heltai Jenő: Szabadság
    • Juhász Gyula: Magamhoz
    • Lackfi János: A fekete router
    • Szabó Lőrinc: Valami örök
    • Szabó T. Anna: A nő az akkor nő
    • Tóth Árpád: Áprilisi capriccio
  • Akkor most olvassunk a traumákról!

    Akkor most olvassunk a traumákról!

    Hát kit ne izgatna ez a téma? Hiszen ma már lassan minden trauma. Míg ezt a szót először a második világháború után kezdték használni azokkal a katonákkal kapcsolatban, akik hónapokon vagy éveken keresztül borzalmas eseményeket éltek át, mára mintha kicsit leértékelődött volna. Mintha minden trauma lenne, amikkel mindannyiunk élete dugig van. A gyerekkori trauma pedig az örök aduász, a magyarázat mindenre.

    Nos, aki szeretné helyretenni ezt az egész dolgot a traumákkal, annak szívből ajánlom Orvos-Tóth Noémi Örökölt sors című könyvét. Orvos-Tóth Noémi klinikai szakpszichológus, és ebben a könyvben érthetően, szakszerűen és érdekesen magyarázza el, mit jelentenek azok az unásig elcsépelt szavak, hogy trauma és traumatizált, és miért érdemes rájuk több generációt átívelő szemszögből nézni. Kutatások eredményeivel és esettanulmányokkal támasztja alá, hogy – bármennyire is hihetetlennek tűnhet elsőre – őseink félelmei, kapcsolati törései, és igen, traumái hogyan hatnak ránk és élnek bennünk tovább, és hogyan adjuk át őket észrevétlenül a gyerekeinknek.

    Nem, ez nem egy vidám téma, mint ahogy az önmagunkkal való szembenézés általában sem az, viszont tanulságos és előrevisz, ha erőfeszítést teszünk bele.

    Noha nem vagyok pszichológus, mégis azt érzem, Orvos-Tóth Noémi szemlélete nem mondható tipikusnak, és ezt a legjobb értelemben gondolom így. Ami önismeret és pozitív pszichológia címén ömlik rám a világból, az mind azt harsogja, hogy ÉN. Vagyis az egyénnel kell foglalkozni, az én vágyaimmal, az én félelmeimmel, az én sebeimmel. Nekem kell megoldást keresni meg önmegvalósítani. Mintha nem családban nőnénk fel, és nem a kapcsolataink formálnának minket egész életünkben. Mintha ezek nélkül, csak mi magunk, mindenkitől függetlenül fel tudnánk a boldogságunkat építeni.

    Hát nem. Van itt még sok minden, amit kaptunk, cipelünk és adott esetben tovább is adunk, ezért a problémáinkat érdemes nemcsak egyéni szempontból, hanem messzebbről is szemlélni. Hogy mit hozunk a családból, szüleinktől, nagyszüleinktől – és vajon ők mit hoztak az övéiktől. Mert ez a könyv arra is figyelmeztet, hogy “nem ér” kizárólag szüleinket okolni a sérüléseinkért, előremutatóbb és gyógyítóbb megérteni, hogy ők is csak a kapott, általában igen hiányos szeretetmintákból építkeztek.

    “A traumák közül is a legfájdalmasabb, amikor a hozzánk legközelebb állóktól szenvedünk el sérüléseket. És gyógyulni is ebből a legnehezebb, hiszen éppen attól félünk, ami leginkább a segítségünkre lenne: a másik embertől. Mintha a szomjazó fóbiásan rettegne a víztől.” – olvassuk a könyvben.

    És hogy mit számít most már mindez, ha úgysem tudunk rajta változtatni? Azokat a traumáinkat, melyeket képesek vagyunk feldolgozni, jó eséllyel nem fogjuk továbbadni a gyerekeinknek – és mellesleg a mi életünket sem fogják tovább rombolni észrevétlenül. Szóval jó kis gondolkodnivaló ez a könyv sorsról, fogantatástól a halálig, az előzőtől a következő nemzedékig.

    Te olvastad? Tetszett?

  • Mi mindenért lehet szeretni az őszt?

    Mi mindenért lehet szeretni az őszt?

    Igazság szerint én a késő tavaszt szeretem, az orgonaillatút, ami már a nyarat fogja kézen, és annál jobban csak a nyarat magát. De megtanultam szeretni az őszt is, főleg, amióta nem a becsengetést jelenti már. Megszerettették velem az utazásaim is.

    Ez váratlanul ért. Hogy ismeretlen helyekbe beleszeretek, nem olyan meglepő, de az volt, hogy az ismerteket is jobban szeretem, különlegesebbnek látom, minél többfelé járok a világban. Például a magyar őszt. Azt, hogy van négy, ennyire különböző évszakunk, melyeknek más a hangulata, szépségei. Ebben nőttem fel, és idővel értettem csak meg, hogy mi az ajándék benne, hogy ez nem mindenhol van így, hogy mások olyan vágyakozva nézik az őszi tájakról készült képeket, mint én a trópusi tengerpartokét. A szomszéd fűje… A trópusokon tényleg zöldebb.

    Börzsöny ősszel

    Igen, nekem kicsit igyekeznem kell szeretni az őszt, mert nem mindig megy magától. De most arra akarok figyelni, amit szeretek benne.

    A színeket. A sárga, narancs, rozsdavörös és barna lombokat, az októberi nap langyosában fürdő színes tisztásokat. A szélben táncoló arany leveleket. A Pilis és a Börzsöny erdeit, ősszel is. A Városligetet, ahol évekkel ezelőtt sokat futottam az őszi fák alatt, amikor még arrafelé béreltünk lakást. Újabban meg a csepeli Kis-Duna sétányt, ahol minden évszakban sokat sétáltunk a Picurral.

    A magas hegyek még ősszel is csábítanak… egy régi ősz a Bajor-Alpokban

    Szeretem a sült gesztenyét. Halottak napján árulták mindig a temető bejáratánál, az illata csábító volt és meleg, a kezünk pedig fekete lett, mire meghámoztuk. És a parkokban a földön barnálló gesztenyék… Rég volt már, hogy gyűjtöttem őket, hamarosan a kisfiam fogja.

    Olyan jó ősszel elővenni a csokifondü készletünket, és az egyre korábban érkező, egyre hűvösebb estéken a körtét, banánt, narancsot a forró csokoládéba mártogatni.

    A piték, muffinok és csokiszuflék illata is az ősz illata nekem. Amíg jó idő van, ritkán töltjük négy fal közt a hétvégéket, így sütni sem szoktam. Bezzeg ha jönnek a szürke, lucskos napok, akkor nincs is nagyobb öröm, mint a konyhában tenni-venni a jó meleg piteillatban. Na, jó, megenni a pitét még nagyobb öröm.

    a Pilisben járva

    Első túráink hármasban is ősszel voltak. A Picur augusztus végén született, októberben a mellkasomra kötve, hordozókendőben szundikálta végig hosszú sétáinkat a Kedvessel a budai dombokon és a Pilisben. Némelyik színes levél nagyobb volt, mint a feje. Az idei őszön már az avart rugdossa kacagva.

    Ősszel a mediterrán országok is csodásak. A szeptember és október ott még szinte nyár, de a nyári tömegnek már nyoma sincs. Az ég kék, a napsugár meleg. Így jártunk Portugáliában, Milánóban, Korfun, vagy éppen Horvátországban. Mégiscsak elkalandoztam. Se gondolatban, se máshogy nem tudok sokáig egy helyben maradni, szanaszét a világban van az a sok szépség, ami nekem mind kedves. Jaj, még a kaliforniai őszről is tudnék mesélni…

    Te szereted az őszt?

  • Horvátországi élmények mozaikja

    Horvátországi élmények mozaikja

    A hideg, kék folyó és a hűs esti levegő határán vékony, fehér páraréteg úszott. Az árnyak nyúlásával kissé meghízott, fehér dunnaként takarva be a Kupa folyó mozdulatlan tükrét. Ebben a tükörben fákat láttam, dús lombokat, zöldeket, kis sárgás foltokkal, és az ég egyre sötétebb kékjét. Pillanatokra volt csak időm bámészkodni, magamba szívni a csendet, amit Picur tört meg újra és újra a gagyogásával. Apró lábain ezerfelé akart menni, csak épp abba az egyetlen irányba nem, ami a haladási irányunk volt. Lapuleveleket tapogatott, és a mohát a köveken. A mohos kövek. Azok engem is elbűvölnek. Hangulatuk van.

    De várt rám még sok hangulat. Kékek. Napfényesek. Forrók és kacagók. Isztria mélykék öbleibe csobbantunk. A Picur nézegette, rakosgatta a fehér kavicsokat az öbölparton. Hasonló, múlhatatlan lelkesedés és kíváncsiság lobogott benne az elhajigált cigarettacsikkek iránt is.

    A Kupa folyó forrása

    Rovinj szűk, macskaköves utcái üresen kongtak, csak mi jártuk őket hárman, a Kedves és én, meg köztünk a Picur, akinek mindketten fogtuk a kezét. Ezt már nem sokáig hagyta. A főtér egyik fájáról szedtem néhány fügét. Friss füge! A mediterrán országok kincse. Ahol nem terem, oda már csak aszalva jut el, frissen csak helyben, ott és akkor. Mint minden igazi élmény. Édesek voltak. Kinézték őket a sirályok is, de végül megelégedtek az eldobott héj darabkáival.

    A Velebit hegységben beburkolt minket a köd. Ez a fehér sziklakolosszus választja el a tengert a szárazföldttől, a mediterrán Horvátország határa. Télen kietlen, havas, orkán erősségű szelek söpörnek végig rajta, nyáron viharos, villámsújtott. Barátságos hely, egyszóval. Ködös erdeit járva, metsző szeleivel dacolva arra gondoltam, hogy hálás lehetnék, amiért a Velebit minden felhőt és vihart begyűjt, ami a tenger felé tart. Na, jó, ez nem igaz. Arra gondoltam, hogy nem hoztam elég ruhát a Picurnak, és már azt is mind ráadtam, mit lehetne még…? A Kedves pulcsijába bújtattuk be végül, kicsit feltűrtük az ujját. Áh, igazából mindegy volt, háromszor belefért volna.

    Pag szigetén

    A partot valóban védte a hegy, szeptember közepén is kánikula volt. Pag szigete kietlen, csupa szikla, sehol egy fűszál, mintha a Marson lennénk. Azért a mesekék öblök mégiscsak megtörik az érzést, nem mintha bántam volna. Amelyiket kinéztük magunkat már jó előre, az éppen le volt zárva, ezen kicsit bosszankodtunk. Hatalmas kocsik, stáb, kamerák. De mielőtt hollywoodi sztárokat kereshettünk volna, találtunk legalább valakit, aki beszélt angolul, és felvilágosított minket egyrészt arról, hogy mi és meddig van pontosan lezárva, másrészt arról, hogy ez csak egy reklám forgatása. Méghozzá egy szexuális élvezeti cikké. 140 embernek biztosít munkát aznapra. Khm. Viszont találtunk egy másik öblöt, ahová gyalogolni kellett ugyan, de még a kétségtelenül attraktív forgatási helyszínnél is szebb volt. Ez már csak így van, a gyaloglásból mindig kisül valami jó.

    Ezután Makarska. Fenyőillat. Rejtett öblök felkutatása. A rejtett öblökben nudisták is rejtőznek, mindegyikben. Némelyiknek a kezében cigi. Ilyen ez a Horvátország. Széles a makarskai parti sétány, a Picur a kezemet elengedve szalad. Bizonytalan lábakon, de bátran. Esik is. Majd elmondom neki tíz év múlva, hogy az orra hegyét először a makarskai sétányon horzsolta le.

    Makarskai naplemente

    Omišban már utolért minket az ősz. Éjszakákon át mennydögött, a villámok fénye bevilágította az erkélyünk alatt elterülő tenger tajtékos felszínét. Néhány csendes estén a holdat is láttuk, félkaréja a hullámok fölött lógott. Egy utolsó, napos délutánon megmásztuk a parti hegyeket, előttünk a lemenő nap, mögöttünk a kelő hold, és még épp elértünk az autónkhoz, mielőtt a tenger és az ég kékje végleg egybeolvadt, feketévé.

    Aztán már csak a szürke felhők és a szürkébe mosódó világ maradt. Meg néhány rendőr, akik tévedésből majdnem ránk törték az ajtót. Meg a tíz nap karantén itthon.

    Olvasnál kevésbé költői és jóval hasznosabb horvát útleírásokat is? Akkor nézd meg a másik blogomat, rengeteg cikket találsz ott Horvátországról!